5 gazdag ember, akik olyan lehetetlen módon haltak meg, hogy Darwin-díjat nyertek, vagy legalább jelölték őket a címre

De ahogy a gyakorlat is mutatja, még a legkiválóbb elme is képes „kihagyni”, néha épp a legrosszabb pillanatban.

A világ leggazdagabb és legműveltebb férfiai közül néhányan annyira abszurd módon végezték, hogy haláluk után megkapták a kétes értékű Darwin-díjat. Ezt az „elismerést” azoknak ítélik oda, akik megdöbbentően ostoba módon iktatták ki magukat az emberiség génállományából.

Íme tehát 5 történet, ami ékesen bizonyítja: a gazdagság, az intelligencia és a józan ész bizony nem mindig járnak kéz a kézben.

1. Stockton Rush – a magabiztos milliárdos, aki a Titanichoz merészkedett

Biztosan te is hallottad már ezt a történetet.

Stockton Rush az OceanGate nevű cég alapítója volt, ami mélytengeri merülésekre szakosodott. Arról álmodott, hogy saját tengeralattjárójával elérhetővé teszi az expedíciókat a Titanic roncsaihoz.

Nagyratörően hangzik, nem?

De még mennyire!

Csakhogy úgy döntött, spórol egy kicsit, és a mérnökök tanácsa ellenére szénszálas anyagból építi meg a szerkezetet, nem pedig titánból.

Emellett fittyet hányt az alapvető tanúsítási és biztonsági előírásokra. Még a tengeralattjáróját is egy átalakított Logitech F710-es játékvezérlővel irányította, aminek az összeszerelési minőségét aligha lehetett „biztonságosnak” nevezni.

2023 júniusában személyesen vezette a Titanichoz való merülést a saját maga által tervezett, Titan nevű kísérleti tengeralattjáróval. Több utas is tartózkodott vele a fedélzeten: két üzletember, egy mélytengeri kutatásokért felelős igazgató és egy tinédzser (az egyik üzletember fia). Körülbelül 3800 méteres mélységben a hajótest nem bírta a nyomást, és egy pillanat alatt összeroppant, a másodperc törtrésze alatt megölve mindenkit a fedélzeten.

Később kiderült, hogy szakemberek többször is figyelmeztették Rush-t: a szerkezete nem biztos, hogy kibírja a mélytengeri nyomást. Ő azonban hajthatatlan maradt, és azt hajtogatta, hogy „egy mérnök megérzése fontosabb a szabályoknál”.

Pontosan ezért vette fel a Darwin-díjat odaítélő közösség Rush nevét a 2023-as „díjazottak” listájára – mint aki a saját ostobasága és csökönyössége miatt a lehető legképtelenebb módon zárta ki magát az emberiség génállományából, ráadásul még néhány dúsgazdag embert is magával vitt a halálba.

2. A milliomos, aki az utolsó pillanatig ragaszkodott a Segwayéhez

Jimi Heselden brit üzletember, aki dollármilliókat keresett a hadseregnek gyártott védőfelszereléseken, egy nap úgy döntött, hogy Segwayre pattanva élvezi egy kicsit a természetet.

Emlékszel még a Segwayre? Amikor megjelentek, sokan a jövő közlekedési eszközének tartották. Ma már azonban úgy tűnik, szinte csak a plázák biztonsági őrei használják, az emberek pedig inkább elektromos rollerekre váltottak. De nem is ez a lényeg.

Fontos megjegyezni, hogy Jimi Heselden nem csupán rajongott a járgányért – övé volt az egész cég.

Nos, az a bizonyos végzetes kiruccanás elég csúnyán végződött: miután elvesztette uralmát a Segway felett, nem ugrott le róla, hanem a járművel együtt, mintegy 20 km/órás sebességgel, még 500 métert megtéve egy szikláról egyenesen a folyóba hajtott.

A Segway cserbenhagyta – és szó szerint a tulajdonosa halálát okozta. A többi pedig már történelem: általános megdöbbenés, a „miért nem ugrott le?” kérdés, és a Darwin-díj, emlékeztetőül, hogy néha bizony biztonságosabb gyalogolni.

3. Az előrelátás nélküli japán politikus

Az 1980-as években egy Nitaro Ito nevű gazdag japán politikus úgy döntött, nagyban játszik, hogy megnyerje a választásokat.

Több tízezer dollárt fizetett a jakuzának, hogy rendezzenek meg egy ellene irányuló támadást, abban a reményben, hogy ezzel szánalmat kelt a választókban, lejárathatja a riválisait, és így egy fontos posztot szerezhet meg.

Az ötlet egyszerű volt: egy támogatóival való találkozó előtt késsel megszúrják a lábán, ő pedig ezért a támadásért a politikai „ellenfeleit” teszi majd felelőssé. A szúrás azonban pont a politikus lábában lévő artériát érte, és Ito elvérzett, még mielőtt az orvosok kiérkeztek volna.

Hab a tortán, hogy a politikus minden, a megrendezett támadás előtti ténykedését rögzítette egy biztonsági kamera, így a hatóságok kiderítették, hogy az egészet ő maga szervezte.

Az évszázad politikai húzása?

Inkább egy tragikomédia, ami azzal végződött, hogy a politikust Darwin-díjjal „jutalmazták”.

4. Az elbizakodott igazgató

Michael, egy 50 éves milliomos és egy tekintélyes főiskola igazgatója, nem csupán művelt ember volt, hanem a biztonsági kérdések szakértője is, aki rendszeresen tartott előadásokat tudományos konferenciákon.

Az érettség, a kimagasló intelligencia és a felelősségtudat mintaképe volt.

Legalábbis egy bizonyos, az életében bekövetkezett kellemetlen eseményig.

Amikor a Viktória-vízesésnél pihentek, Michael lenyűgöző fotókat akart készíteni a barátnőjéről. Egyszer csak kiesett a szemüvege a kabátzsebéből, és egy híd peremén akadt fenn, egyenesen egy 80 méteres szakadék fölött.

Úgy döntött, hogy hősködik egy kicsit, felvág a barátnője előtt, és megmenti a szemüvegét, ezért átmászott a korláton… És lezuhant, így már nem gyönyörködhetett a fotókban.

Mint kiderült, a sziklák csúszósak voltak a vízesés szüntelenül rájuk hulló permetétől.

A szemüvegét nem mentette meg, és saját magát sem. Ezért is „érdemelte ki” a Darwin-díjat a természetes kiválasztódáshoz való hozzájárulásáért.

5. A legjobb amerikai ügyvéd, aki elfelejtette az iskolai fizika tananyagot

John Smith, a Los Angeles-i ügyvédi kamara sztárja, két diplomával és évi több millió dolláros keresettel, egy pálmaág miatt vesztette életét. Amikor meglátta, hogy az ág beszorult a vezetékek közé, úgy döntött, hogy egy fémrúddal piszkálja ki onnan.

John kiváló képzésben részesült, remek szakmája volt, és ez a tudás elég is volt ahhoz, hogy fényes ügyvédi karriert fusson be. De úgy tűnik, még a két diploma sem mentette meg attól a hibától, amit még egy átlagos iskolás sem követett volna el: úgy döntött, hogy egy elektromos vezetékek közé szorult pálmaágat egy hosszú fémrúddal próbál meg kipiszkálni.

Nem nehéz kitalálni, mi lett a vége.

Ez a végzetes butaság nem maradt észrevétlen – John posztumusz Darwin-díjat kapott.