Egy vita, egy fogadás vagy egy pillanatnyi elismerés kedvéért az emberek készek kockára tenni még a legértékesebb dolgot is: az életüket. Így születnek a Darwin-díjra méltó történetek – egyfajta „anti-díj” azok számára, akiknek a lehető legnevetségesebb módon sikerült kiiktatniuk magukat az emberiség génállományából.
Íme 5 valós történet olyan férfiakról, akiknek vakmerő vitái és esztelen tettei szomorúan végződtek, és a fekete humor klasszikusaivá váltak. Ezek az esetek bizonyítják: az a vágy, hogy bátornak vagy szellemesnek tűnj, néha belépővé válik egy olyan díjra, amelyet biztosan senki sem szeretne megkapni.
1. Fogadás a bátorságra
2005-ben a hollandiai Rotterdamban két barát eldöntötte, hogy leteszteli, melyikük a bátrabb. A fogadás annyira őrült volt, hogy nehéz elhinni, hogy valóban megtörtént: lefeküdtek a vasúti sínekre, hogy kiderítsék, melyikük bír tovább mozdulatlanul feküdni, miközben közeledik a vonat.
Az egyik férfi a sínek közé feküdt, abban bízva, hogy a vonat úgy halad át felette, hogy nem éri el. A másik, mivel nem akart veszíteni, a fejét egyenesen a sínre fektette.
Amikor a vonat közeledett, az első férfi feladta, kimászott a sínek közül és oldalra gurult, a másik férfi azonban bírta a feszültséget, és már nem tudta időben elvenni a fejét a sínről. A végeredményt te magad is kitalálhatod, mi történt ezután. Igen, ez a srác posztumusz nyerte meg a Darwin-díjat. A barátja pedig fel sem fogta, mi történt.
Később elmesélte, hogy az egész egy ártalmatlan, bátorságról szóló fogadással indult.
Sajnos az ilyen történetekben a bátorság bizonyítása gyakran azt jelenti, hogy mindent elveszítesz.
2. Halálos fogadás egy élő hallal
1999-ben az amerikai Ohio államban a 23 éves Michael Gentner a barátaival töltötte az estét. Alkohol hatása alatt a beszélgetés a fogadásokra terelődött. Az egyik barátja fogadásból azt javasolta Gentnernek, hogy nyeljen le egy körülbelül 12 centiméter hosszú élő halat. Michael elfogadta a kihívást – és ez végzetes hibának bizonyult.
A hal túl természetesen elakadt a torkán. Amikor a barátok hívták a mentőket, azt mondták, hogy a barátjuk csak „halat evett”, és most nem kap levegőt, anélkül, hogy tisztázták volna, hogy a hal élő volt. Mire a mentők kiérkeztek, a helyzet már kritikus volt. A mentősök mindent megtettek, de a fiatalembert már nem sikerült megmenteni.
A rendőrség úgy döntött, nem vádolja meg a barátokat – hiszen nem akartak rosszat. De ez a történet örökre bekerült az archívumokba, mint tanulság arról, hogy még egy ártalmatlan fogadás is egy életbe kerülhet.
3. A lengyel farmer, aki be akarta bizonyítani, hogy ő „a legmenőbb”
Ez a történet bekerült az 1995-ös Darwin-díj archívumába. És valóban megtörtént, ez egy valós történet, még ha valakinek teljes hülyeségnek vagy kitalációnak tűnik is.
Még egyszer leszögezném: az ebben a cikkben szereplő összes történet valós és megtörtént!
A lengyel farmer, Krystof Azninski 1995-ben azzal a vakmerő kísérletével vált híressé, hogy egy fogadás során megpróbálta bebizonyítani a barátainak: ő „Európa legférfiasabb férfija”. A társaság erősen ittas volt, és úgy döntöttek, hogy úgynevezett „férfias játékokat” rendeznek.
Kezdetben az egész egy ostoba heccelésnek tűnt – a férfiak fagyott tarlórépával ütögették egymás fejét, nevettek és hergelték egymást. De egy ponton az egyik résztvevő úgy döntött, tovább megy. Láncfűrészes fogadást javasolt.
Felkapta a láncfűrészt, és levágta a saját lábfejét, azt kiabálva, hogy Azninskinek nem lesz mersze ezt megtenni. Azninski, mivel nem akart megszégyenülni, megragadta a fűrészt, és azt kiáltva: „Nézzétek!”, ezután a fejéhez kapta azt, és levágta.
Krystof Azninski természetesen posztumusz lett az 1995-ös Darwin-díj nyertese, és összességében kevesen kelhettek volna vele versenyre ezért a díjért.
4. Vietnámiak fogadása és egy régi robbanószerkezet
2005-ben Vietnámban a 21 éves Nguyen a barátaival múlatta az időt, és talált egy régi, robbanóanyagot tartalmazó fém gyutacsot. Azt állította, hogy a szerkezet nagyon rozsdás és „régóta nem működik” (a vietnámi háború óta).
A barátok kételkedtek, és kérték, hogy tegye félre a veszélyes tárgyat, de ekkor vita kezdődött. Hogy bizonyítsa az igazát, Nguyen úgy döntött, pénzben fogad a barátaival, hogy a tárgy teljesen biztonságos, és ő könnyedén a szájába tudja venni – csak a demonstráció kedvéért.
A barátai rémülten próbálták lebeszélni, de ő hajthatatlan volt: „Nézzétek, nem fog történni semmi!” – majd megkérte őket, hogy dugják be a vezetékeket a konnektorba.
Abban a pillanatban rájött, mekkorát tévedett. A gyutacs természetesen működésbe lépett.
Így a vietnámi Nguyen posztumusz lett a Darwin-díj tulajdonosa – a halálos fogadás egyik legnevetségesebb példájaként.
5. Célbalövős fogadás egy sörös dobozzal
Este, baráti társaság, egy kis alkohol – és a legveszélyesebb kérdés ilyenkor: „Te meg mernéd csinálni?” Pontosan így kezdődött az a történet, amely később bekerült a Darwin-díj archívumába.
Két amerikai jóbarát úgy döntött, rendez egy kis „célbalövő tesztet”. Az egyik férfi azt állította, hogy ő olyan pontosan lő, hogy pisztollyal el tud találni egy üres sörös dobozt, amit egyenesen a [barátja] fejére tesznek. A másik azt válaszolta, hogy hazudik, ezért fogadtak egy láda sörben.
A barát, aki a fegyvert fogta, már alaposan felöntött a garatra, és nyilvánvalóan túlbecsülte a képességeit. A körülöttük lévők figyelmeztetése ellenére hajthatatlan volt: „Ugyan, profi vagyok, ne félj!”
A lövés eldördült – és sajnos a golyó nem találta el a dobozt. Persze, a doboz leesett, de csak azért, mert elesett az az ember is, akit véletlenül lelőttek.
Később a rendőrség megjegyezte, hogy mindkét férfi erősen ittas állapotban volt, maga a „lövész” pedig nem tudta elhinni, ami történt. Természetesen letartóztatták. Ez a történet egy újabb emlékeztető arra, hogy az alkohol és a fegyver olyan kombináció, amivel csak maximum a Darwin-díjas emberek listáját lehet gyarapítani.
