A török kultúrában neveltek, vendégszeretőnek tanítottak. Egyszer elmentem egy holland sráchoz, akivel akkoriban jártam. Az anyja nyitotta ki az ajtót, majd elmondta, hogy épp vacsoráznak, de azért menjek be nyugodtan. Miután bementem, leültetett a kanapéra, és közölte, hogy várjam meg, amíg végeznek. Teljesen ledöbbentem és csak némán ültem. Képzeld el: ülsz a kanapén, tévé kikapcsolva. Csend. Csak a másik szobából hallod, hogy a család beszélget: "Kérsz még egy kis krumplit, fiam?" vagy "Add ide kérlek a sót!".
Időbe telt még magamhoz tértem és bár a vacsora után elmentünk sétálni a sráccal, nem tudtam feldolgozni azt, ami félórával ezelőtt történt. © Māsoūd Jān / Quora
[quads id=5]
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
3 hozzászólás