A második világháború végén egy fiatal nő 32 tesztoszteronnal teli fiatal férfival találta magát egy távoli szigeten a Csendes-óceán közepén.
Ahogy elképzelheted, rengeteg verekedés volt a férfiak között, és mindannyian a nő figyelméért küzdöttek. Miért történt ez a történet, és hogyan végződött? Erről fogok ma mesélni.
Anatahan-sziget története
Anatahan egy apró vulkanikus sziget a Csendes-óceánon. A Mariana-szigetek részeként Anatahan 33,9 négyzetkilométernyi területet foglal el. Eredetileg a spanyolok gyarmatosították, majd eladták a szigetet a németeknek, akik aztán továbbadták a japánoknak.
A japánok kiterjedt kókuszültetvényeket hoztak létre Anatahanon, és egy Kikuihiro Higu nevű tisztviselőt küldtek, hogy felügyelje a körülbelül 45 munkást ezeken az ültetvényeken.
Miután megérkezett, Kikuihiro Higu a rokonát, Soichi Higut nevezte ki helyettesének, aki feleségével, a 28 éves Kadzukóval érkezett a szigetre nem sokkal a második világháború kitörése előtt.
Amikor a második világháború elkezdődött, az összes munkás elhagyta a szigetet. Ideiglenesen Soichi Higu is úgy döntött, hogy elhagyja a szigetet.
Azért kellett ezt tennie, mert nagyon aggódott a húgáért, és el akarta hozni őt Saipan szigetéről, amely körülbelül 120 km-re délre található Anatahantól. A sziget elhagyása előtt Soichi Higu megígérte rokonának, Kikuihironak és feleségének, Kadzukónak, hogy egy hónap múlva visszatér a szigetre, de végül soha nem tért vissza.
Egyedül a szigeten
Két évvel később Kadzuko és Kikuihiro között románc alakult ki, mivel ők voltak az egyetlenek, akik Anatahanon éltek, és gondozták az ültetvényeket. Hamarosan úgy döntöttek, hogy összeházasodnak.
A fiatal pár élete eseménytelenül telt 1944-ig, amikor egy júniusi reggelen amerikai repülőgépek három japán hadihajót bombáztak le a sziget közelében. A hajók elsüllyedtek, de néhány tengerésznek sikerült eljutnia Anatahanra, ahol Kikuihiro Higu és felesége, Kadzuko fogadta őket.
A 32 túlélő tengerész a kapitányukkal együtt megkezdte a sziget benépesítését. Az első néhány hónapban viszonylag kényelmesen éltek: a helyi gyümölcsökből, zöldségekből, állatokból, sőt még saját kókuszbort is főztek. Az egyik ritka eset, amikor aggódtak a háború miatt, az volt, amikor egy amerikai B-29-es bombázó lezuhant Anatahan felett 1945-ben.
A telepesek kifosztották a repülőgép roncsait, és az ott talált anyagokat felhasználták edények, serpenyők, evőeszközök, kések, menedékek, sőt ruhák készítésére.
A problémák 1946-ban kezdődtek a telepesek között.
Anélkül, hogy tudták volna, hogy a háború véget ért, a telepesek tovább éltek a szigeten. És mivel Kadzuko volt az egyetlen nő a szigeten, és harminc férfi vette körül, a baj elkerülhetetlen volt.
Egy Genszaburo Yoshino nevű tengerész viszonyt kezdett Kadzukóval, és úgy döntött, hogy megöli a férjét. Hamarosan a férjét, Kikuihirot lelőtték Genszaburo harci revolverével. Genszaburo azonban nem is sejtette, hogy Kadzuko párhuzamosan egy harmadik tengerésszel, Morio Chibával is viszonyt folytatott, aki viszont leszúrta Genszaburo Yoshinót, mert nem akarta megosztani a nőjét a riválisával.
Bár Kadzuko nem volt különösebben szép, mégis ő volt az egyetlen nő az egész szigeten, és hamarosan elfoglalta elhunyt férje helyét a sziget vezetőjeként, minden férfi vágyának és megszállottságának fő tárgyává válva.
Ishida kapitány, a legmagasabb rangú katona, remélte, hogy rendezni tudja az emberei közötti rivalizálást azzal, hogy a legelkeseredettebb és legkonfliktusosabb férfit, Riichiro Yanagibashit összeházasítja Kadzukóval. Rejtélyes módon az új férj (nem sokkal) az esküvő után megfulladt.
Kadzuko úgy döntött, hogy még négy férjet vesz magához, akiket egymás után öltek meg a többiek. A tengerészek „Méhkirálynőnek” nevezték el Kadzukót, és mindannyian készek voltak harcolni és ölni érte. De persze a viszálykodás nem csak Kadzuko miatt folyt, hanem azért is, hogy ki legyen az ültetvények főnöke.
Összesen 11 ember halt meg a nő kegyeiért folytatott küzdelemben. Az utolsó meghalt tengerészen 13 késszúrást találtak, amelyeket egy Kadzuko miatti kegyetlen verekedés során szerzett.
1950 júliusában a férfiak úgy döntöttek, hogy Kadzuko több problémát okoz, mint amennyi hasznot hoz, ezért úgy döntöttek, hogy megölik.
Amikor Kadzuko megtudta, hogy az élete veszélyben van, elrejtőzött, és időben segélykérő rádiójelet adott a sziget másik végén egy arra haladó amerikai hajónak. Egy másik beszámoló szerint egy japán férfi, aki az Egyesült Államok kormányának dolgozott, Anatahanra hajózott, és segített a nőnek észrevétlenül elmenekülni vele egy csónakon.
Akárhogy is történt, a Japánba való visszatérése után Kadzuko egy ideig helyi hírességként turnézott a városokban, és mindenkinek elmesélte a különös történetét arról, hogyan volt „Anatahan királynője”.
Mintha a története nem lenne elég furcsa, amikor visszatért otthonába Okinawára, megtalálta első férjét, Soichit, és újra feleségül ment hozzá. Miután a hírneve elhalványult, Kadzuko a feledés homályába merült, majd az 1970-es évek elején meghalt.
A túlélő tengerészek még egy évig Anatahanon maradtak a „Királynőjük” távozása után. Az Egyesült Államok közben szórólapokkal bombázta a szigetet, amelyekben arról tájékoztatták őket, hogy a háború véget ért. Mivel ez nem működött, a repülőgépek elkezdték ledobni a katonák rokonainak és a japán hatóságoknak a leveleit, amelyekben megadásra szólították fel őket. Végül a tengerészek ezt meg is tették, fehér zászlókat lengetve a parton egy arra haladó hajónak 1951. június 30-án.
A japánok távozása után az Északi-Mariana-szigetek lakóinak egy kis csoportja telepedett le Anatahan nyugati oldalán. 1990-ben evakuálták őket egy földrengés után, amely 2003 és 2008 között vulkánkitörések sorozatát indította el.
Azóta a sziget lakatlan. Kadzuko és katonái történetét könyvekben és filmekben is elmesélték, amelyek közül az egyiket Josef von Sternberg rendezte. A sötét elbeszélések többnyire „Anatahan királynőjét” machiavellista csábítóként ábrázolják, aki a férfiakat a saját szórakoztatása érdekében manipulálja. Néhányan tehetetlen áldozatként mutatják be. Azt, hogy valójában mi történt Anatahanon, csak azok tudják, akik ott voltak.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
