De a Föld természetes holdjára egészen biztosan nem fényképekért repülnek. Vagyis… őszintén remélem, hogy nem csak fényképekért mennek oda. 🙃
Szóval, ha észrevetted, mostanában egyre gyakrabban kerül szóba a Hold túlsó oldala. Miért olyan érdekes ez, és mennyire helyes fizikailag oda tervezni egy leszállást? Talán a hírhedt Luna-25 küldetést a rossz leszállóhely választása buktatta meg, és fizikailag lehetetlen azokon a területeken landolni?
Ez elég logikus. Ha kutatást tervezel végezni, vagy akár egy bázist is létrehozni, akkor érdemes olyan helyet választanod, ahol megfelelő erőforrások, domborzat, megvilágítás és kommunikációs lehetőségek vannak. Ez egy alapelv bármilyen bázistábor létesítésénél.
A Hold legizgalmasabb területei a pólusok közelében találhatók, ahol mély kráterek vannak, amik soha nem kapnak napfényt és vizet tartalmazhatnak jég formájában.
A víz nem csupán az élethez elengedhetetlen, ahogyan azt a Földön ismerjük, hanem a rakéta-üzemanyag gyártásához is. A víz két létfontosságú elemet tartalmaz: oxigént és hidrogént. A jég nemcsak néhány feltételezést igazolhat, hanem a gyakorlatban is aktívan felhasználható.
A jelenléte jelentősen csökkentené a felbocsátandó űrhajók tömegét, és lehetővé tenné állandó bázisállomások létrehozását is. A jövőben az oxigént és a hidrogént többféleképpen fel lehetne dolgozni, így a szükséges terméket közvetlenül a helyszínen lehet előállítani, szállítás nélkül.
Ezeken a területeken olyan régiók is találhatók, amelyek szinte folyamatosan napfényben fürdenek. A napfény pedig energia. Energia, amelyet napelemekkel lehet kinyerni, és persze a legegyszerűbb hő.
Ezek a tényezők (erőforrások + energia) szinte egyértelműen arra a területre mutatnak, amely iránt most a tudományos közösség érdeklődése összpontosul, mint optimális helyszín.
Azonban a pólusok közelében leszállni nem egyszerű feladat. A „mozgásmechanika” problémája itt nem annyira lényeges. Bármilyen speciális követelmény könnyen kiszámítható. Az egyszerű modell egy adott méretű és tömegű forgó labda, amire egy légy próbál rászállni, légellenállás nélkül. Ilyen feladatokat diákok oldanak meg az iskolában. Természetesen egyszerűsített formában, de a lényeg érthető.
Vannak más tényezők is, amelyek jelentősen megnehezítik a leszállási folyamatot.
A terep nagyon tagolt, a megvilágítás meglehetősen bonyolult, és a Földdel való kommunikáció is erősen korlátozott.
Minden egyes bizonytalansági tényező exponenciálisan csökkenti a küldetés sikeres végrehajtásának esélyét. Az űreszköz megpróbál a Holdra szállni, de az összetett terep, amit még nem lehet látni, akadályozni fogja ebben.
Ha sikerül is megpillantani és landolni, akkor még az is kell, hogy a csapat odaérjen, miközben a kommunikáció gyenge. Ez olyan, mintha éjszaka, zuhogó esőben, tönkrement ablaktörlővel próbálnál betonblokkokkal teli úton haladni, miközben a szembejövő autók fényszórói vakítanak.
Nos hát. Eddig India lett az első ország, amely sikeresen landolt űrhajóval a Hold déli pólusának közelében (Chandrayaan-3).
