De a világ egyik sűrűn lakott területe sem érhet a nyomába a Kowloon nevű kínai emberhangyabolynak. Ez egy apró, mindössze 25 800 négyzetméteres földdarabot foglalt el Hongkongban. Mégis 35 000 kínai zsúfolódott össze benne, olyan sűrűn egymáshoz épített, akár 14 emeletes házakban, hogy a lakásokba és az utcákra sosem sütött be a nap.
Ezer évvel ezelőtt Kowloon kínai erődítmény volt, ahol a kereskedők által eladott só után fizetett adót őrizték. Falakat és bástyákat építettek itt, majd 1898-ban Hongkongot 99 évre átengedték Angliának, kivéve ezt az erődítményt, amely Kína politikai horgonyává vált az átengedett földterületen.
Peking elkezdte betelepíteni kínaiakkal az egyetlen hongkongi földdarabját, nehogy a britek elvehessék tőlük. Így lett a második világháborút követő évtizedek során az egykor 700 embernek otthont adó erődből 35 ezer „emberhangya” lakhelye.
Az ősi erődfalakat és bástyákat lebontották, hogy helyükön macskaköves utcákat és akár 14 emeletes házakat húzzanak fel.
Kowloon nemcsak lakóhelye, hanem munkahelye is lett azoknak a kínaiaknak, akiket nem engedtek be Hongkong többi részébe. A kínaiaknak így sikerült éttermeket, műhelyeket, sőt még egy gyárat is bezsúfolniuk a saját „hangyabolyukba”.
A kínai emberhangyaboly számos, alig két méter széles sikátorában sem közvilágítás, sem csatornázás nem volt. Hogy a házakból kilépve ne a sárban kelljen dagonyázniuk, Kowloon lakói lépcsőket és átjárókat építettek a felsőbb emeleteken és a tetőkön.
A lakások parányiak, mindössze 23 négyzetméteresek voltak, ezért a kínaiak az erkélyeket, lépcsőházakat és tetőket használták kvázi lakásbővítésként.
Kowloonban a tetőket elborították a televízióantennák, a száradó ruhákkal teli kötelek, a víztartályok és a szemét, és csak néhány létrán lehetett átvergődni rajtuk keresztül.
1987-re ennek a kínai „mikrokerületnek” minden egyes négyzetméterére másfél ember jutott, ezzel Kowloon a Föld legsűrűbben lakott pontjává vált.
És egyben a világ legösszetartóbb helye is volt: vállt vállnak vetve éltek itt az életvidám kínaiak, mindent közösen csináltak – felváltva vigyáztak egymás gyerekeire, és egymást váltva főztek az aprócska konyhákban.
Sőt, még az ágyukat is átengedték, ha a szomszédoknál már nem maradt hely. Ebben az összetartó légkörben születtek meg és erősödtek meg a kínai triádok maffiaklánjai, amelyek aztán elárasztották ezt a „barátságos” városrészt bordélyházakkal, kábítószerrel és kaszinókkal.
A maffia hatalma akkora volt, hogy a hongkongi rendőrség csak jelentős erősítéssel, nagy csapatokban mert bemerészkedni ide.
Miután 1974-ben a különleges erők felszámolták a triádokat, helyüket végzettség és engedély nélküli zugfogorvosok, zugorvosok és zugmasszőrök vették át. Hozzájuk sereglettek vizsgálatra a spórolni kívánó szegényebb hongkongiak.
Miután Hongkong visszakerült a Kínai Népköztársasághoz, Kowloon politikai jelentősége megszűnt, így a kínai hatóságok 1994-ben földig rombolták.
A bontási munkálatok során az építők az „emberhangyaboly” házai alatt egy ősi erődfal alapjaira, vaságyúkra, sőt, még hajóroncsokra is bukkantak.
A világ legdurvább emberhangyabolyát filmekben is megörökítették. Az 1988-as, Van Damme főszereplésével készült „Véres játék” (Bloodsport) című filmben Kowloon adott otthont egy harcművészeti tornának, ahol Jean-Claude serényen ugrándozott, és formás lábával pörögve zúzta be egy mogorva ázsiai fickó alsó állkapcsát.
Kowloon lakói statisztaként szerepeltek Van Damme mellett a filmben, sokszor anélkül, hogy egyáltalán ki kellett volna lépniük a lakásuk ajtaján.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
