Ki az a Buster Keaton, és miért csodálják még mindig a mutatványait?

Bámulatos, ahogy Jackie Chan kockáztatja az életét a filmjeiben, ugye? De tudtad, hogy jóval az ő születése előtt már volt egy színész, aki lenyűgözte a közönséget a bátorságával és az ügyességével a filmvásznon?

Ő Joseph Frank Keaton, de a világ Buster Keaton néven ismeri. Némafilmjei még ma is képesek ámulatba ejteni. Sok trükkjét lemásolták a mai filmekben, például Jackie Chan is, de vannak olyanok, amiket ma már senki sem merne megcsinálni speciális effektek nélkül.

Buster Keaton a ’20-as években volt a csúcson, aztán hosszú feledés következett, végül az elismerés és egy rövid népszerűségi hullám nem sokkal a halála előtt. Ebben a cikkben összegyűjtöttem a legérdekesebb tényeket ennek a kivételes színésznek az életéből, amik talán téged is meglepnek majd.

1. A fiú, akit dobáltak a szülei

A némafilm későbbi legendája 1895. október 4-én született egy vaudeville-színész családban. A családi legendárium szerint a „Buster” becenevet (ami nagyjából „fickót” jelent) másfél évesen kapta, amikor lezuhant a lépcsőn, de egyetlen karcolás sem esett rajta. Állítólag maga a nagy illuzionista, Harry Houdini ragasztotta rá ezt a nevet, aki gyakran vendégeskedett a Keaton családnál.

Abban az időben népszerűek voltak a varieték – zenés darabok, cirkuszi számok, bűvészek, sőt, testi fogyatékos emberek bemutatói is szerepeltek bennük. Buster Keaton szüleinek show-ja szép bevételt hozott, főleg miután a hároméves fiuk is csatlakozott.

A „Három Keaton” előadásai tele voltak veszélyes akrobatikus elemekkel. A szülők dobálták a kis Bustert a színpad egyik végéből a másikba, néha a közönség soraiba is. A ruhájára egy fogantyút is varrtak a könnyebb dobálás kedvéért.

„A titok abban rejlik, hogy tompítva érkezz le, és a lábaddal vagy a kezeddel fékezd a zuhanást. Ez a mesterségbeli tudás. Olyan korán kezdtem, hogy a helyes landolás a második természetemmé vált. Többször is meghaltam volna, ha nem tudnék úgy landolni, mint egy macska. Az utánzóink nem élnek sokáig, mert nem bírják ezt a bánásmódot.”

Buster minden trükköt rezzenéstelen arccal hajtott végre, és több ezer fellépés alatt mindössze kétszer sérült meg. A cirkuszi mutatványok mellett jól énekelt, táncolt és hírességeket parodizált. A „Három Keaton” show a csúcson heti 750 dollárt hozott a családnak, amiből 250 a fiúé volt. Ennek eredményeként 12 évesen már saját autója volt.

2. Az első világháború és a találkozás Arbuckle-lal

1917-re Buster Keaton már keresett music hall-sztár volt, miután szülei válása miatt abbahagyta a velük való fellépést. Sőt, egy jövedelmező szerződést is kötött egy híres színházzal, és sikeres music hall-karriert futhatott volna be, de a véletlen közbeszólt. 1917 februárjában Buster találkozott a híres komikus színésszel, Roscoe „Fatty” Arbuckle-lal. Abban az időben Arbuckle a némafilm legnagyobb sztárjának számított, és az együttműködés vele nagy lehetőségeket ígért.

Arbuckle felajánlott Keatonnak egy kisebb szerepet a „The Butcher Boy” című rövidfilmben. A forgatókönyv szerint Keaton hőse egy szerencsétlen vásárló, aki összeveszik a hentessel, és egy liszteszsákkal kap a fejére. Az ütés olyan erős volt, hogy Buster majdnem fél órára elájult, de mégis el volt ragadtatva a forgatástól, és meghozta a sorsdöntő döntést: a filmezésnek szenteli az életét.

Az Arbuckle-lal való együttműködés alatti több rövidfilm elkészítése lehetővé tette Buster Keaton számára, hogy „megtalálja” azt a karaktert, amelyet a következő évtizedben is használt. Mély tekintetű arca, amely minden helyzetben rezzenéstelen maradt, a színész védjegyévé vált, és erősen kontrasztott a gegekkel és a groteszk trükkökkel. Később „Nagy Kőarcként” emlegették.

„A filmművészet a korlátozás és az egyszerűsítés művészete, és minél stilizáltabb egy film, annál jobb. Az én ‘maszkom’ az arcom stilizálása.”

1918-ban a kreatív karrierjét rövid időre félbe kellett szakítania, hogy részt vegyen az első világháborúban. Az amerikai expedíciós erőknél Franciaországban töltött szolgálata meglehetősen nyugodt volt a fiatalember számára, mivel az egysége nem vett részt harcokban. Azonban Buster mégis „hozott” magával egy „ajándékot” a háborúból: egy fülfertőzés miatt egész életére halláskárosodást szenvedett.

3. Az alkotói munka „aranyévei”

Miután 1919 áprilisában visszatért Kaliforniába, Keaton teljes szabadságot kapott a rövidfilmek készítésében, miután Roscoe Arbuckle-t gyilkossággal vádolták meg, és hosszú időre visszavonult. Buster Keaton remekül kihasználta ezt a fantasztikus lehetőséget, hogy megmutassa tehetségét. A következő években ő volt a főszereplő, a rendező, a forgatókönyvíró, a vágó, a gegek szerzője és a kaszkadőr is minden filmjében.

Az akkori időszak legjelentősebb munkái közül kiemelkedik a „The High Sign” és a „The Playhouse”. Az első volt a színész rendezői debütálása, a második pedig úttörő speciális effektekkel kápráztatta el a nézőket. Keaton szerzői filmjeinek fő jellemzője a részletes forgatókönyv hiánya volt. Általában csak a kezdet, a cselekmény fő vonala és a befejezés volt leírva. A filmek nagy része Buster improvizációiból állt.

„A közepe majd gondoskodik magáról!” – szerette mondani Keaton.

Néhány remek rövidfilm után Keaton úgy döntött, hogy kipróbálja magát a „nagyjátékfilmekben”, és itt is siker várt rá. 1923-ban jelent meg a „Three Ages”, a következő évben pedig rögtön két kultikus film: a „Sherlock Jr.” és a „The Navigator”. A „The Navigator” bemutatása után Keaton havi 3500 dollárt keresett, és gyorsan meggazdagodott. Vásárolt egy fényűző villát Beverly Hills-ben, és nagy lábon kezdett élni.

A népszerűségét és a sok pénzt okosan felhasználta kreatív tervei megvalósítására, és 1927-ben és 1928-ban két újabb legendás filmet forgatott: „A generális” és a „Steamboat Bill, Jr.”. Ezekben a filmekben Keaton teljes mértékben kiélte technikai zsenialitását, és néhány igazán fantasztikus trükköt mutatott be.

„A generális” a maga idejében az egyik legdrágább film volt – csak a mozdony áthaladása az égő hídon jelenet 42 000 dollárba került.

Érdekesség! Orson Welles „A generálist” „talán a filmtörténet legjobb filmjének” nevezte. Márpedig ő értett a filmkészítéshez, hiszen 1941-ben forgatta le a szintén kultikus „Aranypolgárt”.

Sajnos a „Steamboat Bill, Jr.” volt Buster Keaton utolsó független filmje. 1928-ban Joe Schenk stúdióját megvásárolta Hollywood akkori legnagyobb filmgyártója, a Metro-Goldwyn-Mayer (MGM), amely azonnal elkezdte diktálni a feltételeit.

Keaton egy jövedelmező szerződést írt alá az MGM-mel, de elvesztette függetlenségét, mint forgatókönyvíró és rendező. Ez azonnal kihatott a filmjei minőségére. Míg a „The Cameraman” még megőrizte Keaton szerzői stílusát, addig a „Spite Marriage” megbukott a jegypénztáraknál.

És eközben beköszöntött a hangosfilm korszaka…

4. Hihetetlen trükkök és technikai megoldások

Külön szeretnék beszélni a híres trükkökről és speciális effektekről, amelyekről Buster Keaton filmjei híresek voltak. Szinte az összes trükköt egyetlen felvétellel és gyakorlatilag próba nélkül vette fel. Az operatőrök kirúgással fenyegetve csak a „stop” parancsra vagy Keaton halála esetén kapcsolhatták ki a kamerát.

Bármennyire is furcsa, még a legveszélyesebb trükköket is mindenféle egészségkárosodás nélkül hajtotta végre Buster Keaton, mivel mindent előre nagyon pontosan kiszámított. Néhány a leghíresebb trükkjei közül, amelyek a mai napig csodálatot váltanak ki:

• A házfal leomlása („Steamboat Bill, Jr.”). Ez a trükk a filmművészet klasszikusává vált, és így vagy úgy több filmben is megismételték. A film végén egy egész házfal ráomlik a főhősre, de nem esik baja, mert pont a nyitott ablak helyén áll. A trükk hihetetlenül veszélyes volt, hiszen a díszlet több mint egy tonnát nyomott, a rés az ablak és a színész teste között pedig mindössze 5 centiméter volt.
• Zuhanás a víztoronyból („Sherlock Jr.”). Ebben a trükkben Keaton egy mozgó vonat tetején fut, és megragadja egy víztorony csövét. A víz erős sugara a sínekre löki, de ő rezzenéstelenül feláll. A jelenet forgatásán a színész súlyos sérülést szenvedett – eltörte a nyakcsigolyáját, de erről csak évekkel később szerzett tudomást.
• A talpfákkal való trükk („A generális”). Ebben a filmben nagyon sok emlékezetes jelenet van, de az egyik mindig is lenyűgözte a nézőket. A főhős a vonat elején ül, időnként leszáll menet közben, és eltávolítja a törött talpfákat. Itt egyetlen rossz mozdulat is sérüléshez vagy akár Keaton halálához vezethetett volna, hiszen a több tonnás vonatot nem olyan könnyű megállítani.

Érdemes megemlíteni a „Sherlock Jr.” című filmben alkalmazott innovatív technikai megoldást is, amikor a főhős át tud menni a filmvásznon, és különböző filmekben találja magát. Ezek az átmenetek nagyon realisztikusnak tűnnek, mivel a moziterem díszleteit kifejezetten erre a célra szállították egyik helyről a másikra, és az ügyes vágás is hozzájárult a realizmushoz.

Íme egy videoválogatás Keaton néhány őrült trükkjéről, amit speciális effektek és dublőrök nélkül, ő egymaga hajtott végre!

Őszintén szólva, számomra rejtély, hogyan tudta ezeket sérülés nélkül végrehajtani. Érthetetlen!

5. A hangosfilm és a háromnyelvű forgatás

1927-ben a „The Jazz Singer” című film megjelenésével beköszöntött a hangosfilm korszaka. Sajnos ez a fordulópont a filmtörténetben rendkívül negatívan befolyásolta Buster Keaton munkásságát.

Először is elvesztette függetlenségét, miután 1928-ban szerződést kötött az MGM-mel. Másodszor, a forgatások sokkal több időt vettek igénybe, mivel a filmnek egyszerre három különböző nyelvű változatát készítették. Ennek megfelelően minden jelenetet először angolul, majd spanyolul és franciául (ritkábban németül) vettek fel. A színészeknek „hallás után” kellett megtanulniuk a külföldi szövegeket.

Buster Keatonnak ez nagyon nem tetszett, és a kollégáival folytatott beszélgetések során gyakran keserűen megjegyezte, hogy most már nemcsak egyszer, hanem háromszor kell rossz filmeket forgatnia.

A munkájával való elégedetlenség, valamint a családi problémák Keaton életének legnehezebb időszakához vezettek…

6. Válás, „zöld kígyó” és feledés

Bár Buster Keaton meglehetősen zárkózott ember volt, a női figyelmet sosem kerülte el. Fiatalkorában sok nővel volt rövid kapcsolata.

1921-ben úgy döntött, hogy megállapodik, és feleségül vette a fiatal és gyönyörű színésznőt, Natalie Talmadge-ot. Eleinte a házasságukban teljes volt az idill, de a második gyermekük születése után valami megváltozott a feleségében, és egy igazán rövidlátó kijelentést tett a férjének…

Natalie, attól tartva, hogy harmadszor is teherbe esik, bejelentette a férjének, hogy vége a szexuális életüknek. Egyszerűen fogalmazva: megtagadta tőle a testét. Nem engedett a rábeszélésnek, és Keaton természetesen meg is csalta. Mondanom sem kell, hogy ez a kényes helyzet hamarosan egy nehéz váláshoz vezetett 1932-ben.

Natalie Talmadge megtiltotta a volt férjének, hogy lássa a fiait, és szinte az összes vagyonát elvette tőle. Buster Keaton hosszú időre az alkoholba menekült. Minden nap részeg volt a forgatáson, és a karrierje hanyatlásnak indult. A második házassága sem mentette meg a helyzetet: May Scriven ápolónővel kötött frigyét két év után válás és újabb vagyonmegosztás követte.

A hosszan tartó alkoholizmus miatt kirúgták a stúdióból, később pedig delírium tremenst kapott, és hosszú ideig kezelték. Később Keaton maga mesélte, hogy egyáltalán nem emlékszik az életének arra a két évére, amikor folyamatosan részeg volt.

Szerencsére egy új kapcsolat megmentette őt. 1937-ben megismerkedett a 21 éves Eleanor Norrisszal, egy idő után feleségül vette, és ez a nő igazi múzsává és megmentővé vált számára. Eleanor egészen a színész haláláig mellette maradt.

7. Karrier újraindítás és együttműködés Charlie Chaplinnel

Miután leküzdötte az alkoholproblémáit, Buster Keaton 1938-ban a United Artists stúdió művészeti vezetője lett. A következő évtizedben több szellemes vígjátékot forgatott, amelyek még kasszasikert is arattak.

Az idősödő és szinte elfeledett színész népszerűségének újjáéledése 1949-ben kezdődött, miután a Life magazinban megjelent a „A vígjáték legnagyobb korszaka” című cikk. A cikk szerzője, James Agee költő és filmkritikus rendkívül pozitívan értékelte Buster Keaton szerepét a filmművészet fejlődésében, és szó szerint eszébe juttatta őt mindenkinek.

Ugyanebben az évben Keaton a televízióban kezdett dolgozni, és a személyes show-műsorai nagy sikert arattak a nézők körében. De a filmezést sem felejtette el.

1952-ben került a mozikba a „Limelight” című film, amelyben Buster Keaton a némafilm korszakának másik „riválisával”, Charlie Chaplinnel játszott együtt. A pletykák szerint Chaplin, mint rendező, „megfojtott” jó néhány Keaton-ötletet, amit a színész a filmben szeretett volna megvalósítani. A két idősödő művészről szóló film azonban így is érdekesnek és szívhez szólónak bizonyult.

8. Az „Alka-Seltzer” reklám

Az 1960-as években Buster Keaton aktívan szerepelt reklámokban. Az egyik legemlékezetesebb a másnaposság elleni „Alka-Seltzer” reklámja volt. Szimbolikus, hogy ebben az időben a színész már szinte egyáltalán nem ivott alkoholt. Egyetlen reklámfilm gázsija elérhette az 5-10 ezer dollárt is, így Keaton anyagi helyzete az élete végén meglehetősen stabil volt.

9. Elismerés és hosszú tapsvihar

Buster Keaton 1959-ben kapott igazi elismerést a filmművészetben elért érdemeiért, amikor életműdíjat vehetett át „az egyedülálló művészi tehetségéért, amely halhatatlanná tette a néma vígjátékot”.

1965-ben, nem sokkal a halála előtt, Keaton 15 perces ovációban részesült a Velencei Filmfesztiválon. Legjobb némafilmjeinek vetítése annyira lenyűgözte a közönséget és a fesztivál résztvevőit, hogy hosszan és őszintén tapsolták az idős művészt, aki ettől könnyeket hullajtott.

10. Betegség és az örökkévalóságba való távozás

Utolsó filmjében, a „The Scribe”-ban Buster Keaton már gyógyíthatatlan betegen szerepelt. Tüdőrákot diagnosztizáltak nála. Igaz, az utolsó napokig azt hitte, hogy hörghurutot kezelnek. Súlyos betegségét a dohányzás okozta. A „Film” forgatásán Keaton felháborodott, hogy néhány jelenetben dublőr helyettesíti, de fizikailag már nem volt képes aktív cselekvésre.

1966. február 1-jén Buster Keaton bridzsezett kaliforniai otthonában. Rosszul érezte magát, a játék sem ment, és nagyon ideges volt. Az asztalnál állva, miközben a kártyákat dobálta, hirtelen lerogyott egy székre, és abbahagyta a légzést. A nagy komikus a felesége karjaiban halt meg, akivel több mint negyedszázadot élt együtt.

„Mindig is azt szerettem volna, hogy a nézők megfejtsenek, hogy aztán túljárhassak az eszükön.”

Te mit gondolsz erről a különleges emberről? Láttad a filmjeit?