Miért? Ebből a cikkből megismerheted ennek az egyedülálló építménynek, a Fort Drumnak a történetét.
Betoncsatahajó: az USA kiépített erődje.
Fort Drum ma is áll a Manila-öböltől délre található El Fraile-szigeten. Aki a Fülöp-szigeteken erre jár, annak rögtön szemet szúr ez a különös jelenség a tenger közepén.
Ennek az egykori katonai létesítménynek a története egészen 1909-ig nyúlik vissza, ekkor kezdődtek meg az építési munkálatok. Bár fennállásának első évtizedeiben számos támadást élt túl, és többször is gazdát cserélt, nem pusztult el teljesen. A mai napig mementóként áll, emlékeztetve az itt zajló mészárlásokra.
Bár napjainkban a „betoncsatahajó” már nem nyújtana komoly védelmet a modern rakéták vagy a nagy erejű bombák ellen, néhány évtizeddel ezelőtt a Fort Drum még bevehetetlennek tűnt.
Miután 1898-ban a Fülöp-szigetek az USA fennhatósága alá került, az amerikaiak úgy döntöttek, hogy bebiztosítják magukat, még ha több ezer kilométer választotta is el a két országot. Sokan állítják, hogy jól döntöttek, amikor előre megjósolták leendő ellenségeik lépéseit. Ezt végül Japán tettei is igazolták, alig egy nappal a Pearl Harbor elleni támadás után.
Ekkor kezdődtek meg a Fülöp-szigetekhez vezető utakat védő erődítmények és bunkerek elleni bombázások. Ez nem kerülte el az egyedülálló Fort Drumot sem, amelyre az első bombák már 1942. január 2-án lehullottak.
Ezek a támadások azonban nem okoztak komoly kárt az erődben: sem az első hullámban, amikor a légvédelmi ágyúk megsemmisültek, sem a második szakaszban, amely február 15-től május 6-ig tartott. Ekkor már nehéztüzérséget vetettek be, előbb 150 mm-es, majd 240 mm-es tarackokkal lőtték az erődöt.
Fort Drum sokáig és méltóságteljesen állt ellen az ellenségnek. Ez a betonból és acélból emelt kolosszus 110 méter hosszú, 44 méter széles és 12 méter magas. A falai 7,6 és 11 méter közötti vastagságúak, a tetőszerkezete pedig 6,1 méter vastag beton.
Egy ilyen betoncsatahajó megépítése óriási kihívás volt, de a stratégiai elhelyezkedése miatt az amerikaiak ragaszkodtak hozzá. Olyan magasságban feküdt, ahonnan az egész öblöt szemmel tarthatták és védhették, így biztosítva a létfontosságú védelmet.
Miért hívják a Fort Drumot betoncsatahajónak? Bár a „beton” jelző egyértelmű, nem csak a formája miatt sorolták a csatahajók osztályába.
Ahogy egy erődhöz illik, ez a katonai építmény egyszerre volt bázis és a katonák otthona. Ezért fa barakkok, fegyverek és lőszerraktárak is helyet kaptak benne.
Rengeteg fegyvert telepítettek ide: a kézi fegyverek számára fenntartott raktárak mellett az amerikaiak lövegtornyokat és egy távolságmérő tornyot is felhúztak. Utóbbi megfigyelőpontként is szolgált, és kísértetiesen hasonlított a csatahajókra jellemző rácsos árbocokra.
Fort Drum fegyverzete lenyűgöző volt: eredetileg két lövegtoronnyal és négy darab 356 mm-es ágyúval rendelkezett. Az elülső torony 240 fokban, a hátsó pedig teljes 360 fokban körbeforgatható volt. A kiegészítő tűzerőt az oldalsó kazamatákban elhelyezett négy 152 mm-es ágyú és három légvédelmi löveg adta.
Bár a mai 155 mm-es tüzérségi vagy 120 mm-es harckocsiágyúkhoz képest ez a fegyverzet rendkívül erőnek tűnhet, a gyakorlatban a pontossága nem volt a legjobb. Ennek ellenére a tüzéreknek sikerült több ellenséges partraszálló hajót is elsüllyeszteniük a harcok során.
Az amerikaiak elmenekülnek, de visszatérve elszabadítják a poklot a japánokra.
Az USA 1942 májusáig, a Fülöp-szigeteki amerikai erők kapitulációjáig tartotta Fort Drumot, ami ezután a japánok kezére került.
A japánok egészen a szövetségesek 1945-ös offenzívájáig uralták az erődöt. Addigra már egyetlen ágyú sem volt működőképes, de a betoncsatahajó elfoglalása mégis létfontosságú volt a hátország biztosítása érdekében.
Miután felismerték az erőd védelmi képességeit, az amerikaiak egy döntő rohamot indítottak, és halálos csapdát állítottak a japánoknak. Először benzint és gázolajat öntöttek a szellőzőnyílásokba, majd robbanóanyagot helyeztek el, amit a visszavonulásuk után felrobbantottak.
Fort Drum nem egyszerűen kigyulladt – úgy égett, mint a pokol tüze. A lángok között 65 japán katona vesztette életét. A tűz napokig tombolt, és amikor végül kialudt, az amerikaiak bementek az erődbe. Odabent összeégett holttesteket és az ellenséges fegyverzet maradványait találták meg.
Azóta az erőd elvesztette minden katonai jelentőségét, a fosztogatók pedig mindent elvittek, amit az amerikaiak ott hagytak. Bár Fort Drum ma is áll, a romos és balesetveszélyes állapota miatt hivatalosan zárva van a turisták előtt.
Ám még ma is ott magasodik a tengeren, mint az események néma tanúja, emlékeztetve mindenkit arra, mi történt itt a második világháború végén.
