A képen a munkások náci karlendítéssel tisztelegnek a „Horst Wessel” iskolahajó vízrebocsátásakor. Egyedül August Landmesser az, aki karlendítés helyett karba tett kézzel áll. Mi lehetett az oka annak, hogy ez a munkás nem osztozott az általános lelkesedésben, és hogyan alakult végül a sorsa? Járjunk utána.
A 21 éves August sehol sem talált munkát. Aztán 1931-ben a rokonai azt javasolták neki, hogy csatlakozzon velük együtt a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) soraihoz. Akkoriban ez még nem is kormánypárt volt, egyszerűen csak gyorsan növekedett a befolyása és a népszerűsége a lakosság körében, két évvel később pedig a nácik hatalomra kerültek.
August tényleg kapott munkát, mivel a nácik segítettek az elhelyezkedésben a gyárakban. 1935-ben azonban eljegyezte a zsidó származású Irma Ecklert. Ezt követően úgy döntött, hogy kilép a pártból. Két lányuk született.
Ekkor fogadták el Németországban a fajvédelmi törvényeket, és megkezdődött a zsidók üldözése. A család megpróbált Dániába szökni, de visszafordították őket. Augustot letartóztatták fajgyalázás vádjával.
A bíróságon August azt vallotta, nem tudta, hogy Irma „tisztavérű” zsidó (a „félvérekkel” kötött házasságokat nem üldözték olyan szigorúan). A bíróság kötelezte, hogy szakítson a feleségével, és ne találkozzanak többé, különben kényszermunka vár rá.
August figyelmen kívül hagyta a bíróság döntését. Nemcsak együtt élt tovább a családjával, de nyilvánosan is mutatkoztak együtt. Egy év múlva ismét letartóztatták, és két év kényszermunkára ítélték.
Ezután a Gestapo letartóztatta a feleségét is, és egy női koncentrációs táborba hurcolták, ahol 1942-ben megölték.
A lányok – az idősebb Ingrid és a fiatalabb Irene – csodával határos módon megmenekültek. Sokat számított, hogy az apjuk német volt. Az idősebb lányt a nagymama nevelte fel, a kisebbiket árvaházba adták, ahonnan nevelőszülők fogadták örökbe. A háborút mindkét lány túlélte. Az idősebb később bolti eladóként, a fiatalabb pedig tanárnőként dolgozott.
Augustot a kényszermunka letelte után nem engedték haza, hanem egy gépgyárba vezényelték dolgozni. 1944-ben behívták katonának, de októberben nyoma veszett. Valószínűleg elesett a horvátországi harcokban. Még csak 34 éves volt.
A híres fénykép csak 1991-ben vált közismertté. Irene vette észre a német sajtó egyik cikkében. A Landmesser házaspár kisebbik lánya ekkor már 54 éves volt. Hátralévő életét Irene a dokumentumok, levelek és fényképek összegyűjtésének szentelte, és kiadott egy emlékkönyvet a családja sorsáról.
