Az 1970-es években Utah államban olyan eseménysorozat történt, amiről csak kevesen tudnak. És nem azért, mert érdektelen lenne – sőt, épp ellenkezőleg. Egyszerűen csak jobbnak látták, ha nem beszélnek róla. Még az akkori 10-12 éves helyiek is emlékeznek a furcsa éjszakákra és a horizont feletti fényvillanásokra. Aztán pedig csak a csend maradt.
A történet egy Princeton melletti uránbányával kezdődött. Úgy tűnt, a bánya már régen kimerült, így erre hivatkozva be is zárták. Papíron legalábbis. Aztán viszont, néhány évvel később, furgonok kezdtek megjelenni a helyszínen. Éjszakánként. Rendszámtábla nélkül.
A helyi tinédzserek persze nem bírtak a kíváncsiságukkal. Azt mesélték, hogy egyszer követtek egy teherautót: bement a bányába, de nem jött ki onnan. Pár órával később egy másik jármű hajtott ki a bejáraton.
Ugyanebben az időben a környékbeli állatok is megbetegedtek. Megcsappant az állatállomány. A tavak felszínén szivárványos réteg jelent meg, a víz pedig bizonyos napokon teljesen zavarossá vált.
1982-ben tűz ütött ki. A hivatalos verzió szerint rövidzárlat történt az egyik raktárban. Azonban azok a kutatók, akik 30 évvel később megvizsgálhatták a helyszínt, azt állítják, hogy ez a tűz meglehetősen furcsa volt: szinte semmilyen nyomot nem hagyott maga után. Ebből csak egyetlen következtetést lehet levonni: az elvileg „bezárt” és leégett bánya területét valaki szépen felújította.
A furcsaságok azonban még ennél is korábban kezdődtek: egyetemista geológusok próbáltak engedélyt szerezni a terület kutatására. Egy egyszerű diákprojektről volt szó, semmi különös: ez teljesen bevett gyakorlat, pláne Utah államban.
Mégsem engedték be őket: a területet ugyanis még abban a hónapban felvásárolta egy magáncég. Minden bejáratot lebetonoztak. A szellőzőnyílásokat lehegesztették. Végül pedig „Sugárveszély” feliratú táblákat helyeztek ki.
Ez az egész történet pletykákon és összeesküvés-elméleteken alapszik – senki sem tud semmit biztosan. Az egyik „kutató” azonban azt állítja, hogy a föld alatt egy rendkívül bonyolult hálózat húzódik. Kereszteződésekkel, elágazásokkal, a rendszer pedig a „K-22/MIN REACT” kódnevet viseli. Állítólag létezik róla egy térkép is, de nekünk nem sikerült a nyomára bukkannunk.
Mi lehet az a K-22? Mit jelent a „min react”? A hadsereg keze van a dologban? Esetleg egy reaktor? Jason Hartley cambridge-i mérnök, aki a rejtély megfejtésén dolgozik, úgy véli, hogy ez a „Minimal Reaction Zone” rövidítése – vagyis egy olyan zóna, ahol „minimális nukleáris reakciók” engedélyezettek.
Hartley azt állítja, hogy pontosan ilyen helyeken kísérleteztek különböző energiaforrásokkal. Állítólag megbízható információi vannak arról, hogy 14 kamra található a föld alatt. Ezek közül kettőt (a „BioS” és „Resync” nevűeket) ráadásul emberi agyon végzett kísérletekre használták. Már régóta követeli a kormánytól, hogy tárják fel a bányát, de ők csak a vállukat vonogatják: elvégre magánterületről van szó.
De persze mindez csak szóbeszédeken alapszik. Biztosan csak annyit tudunk, hogy a helyszínt mára lebetonozták, mégis – ki tudja, miért – magánbiztonságiak járőröznek arrafelé, és az egész terület tele van mozgásérzékelőkkel meg kamerákkal.
Szóval mi is volt ez valójában? Egy kísérleti labor a ’60-as évekből? Veszélyes anyagok tárolója? Vagy egy hely, ahol kicsúsztak a dolgok az irányítás alól? Esetleg mégiscsak egy sima uránbánya, amit kénytelenek éjjel-nappal védeni az összeesküvés-elméletek megszállottjaitól?
