„A helyiek a halál hegyének hívják” – jegyezte meg a csoportvezető. „Ugyan, ezek csak mesék” – legyintettek a srácok. Csak a turistacsoport két lánytagja nézett össze idegesen, de aztán ők is megnyugodtak. Hát megijeszthetné őket egy vészjósló legenda? Ekkor még a kilenc ember közül senki sem sejthette, hogy ezt az éjszakát egyikük sem fogja túlélni.
A Gyatlov-csoport 1959-es tragédiáját a mai napig rejtélyek övezik. Hosszú keresés után végül megtalálták a sátrat a hágón, de senki sem volt benne. Amikor a keresőcsapatok megtalálták a holttesteket, a kérdések száma csak nőtt.
Tehát mi okozhatta a tapasztalt túrázók vesztét? Miért volt üres a sátruk, ráadásul felvágva? És hogyan magyarázható az a tény, hogy az áldozatok a sátortól távol, lábbeli és meleg felsőruházat nélkül voltak? Milyen rejtélyes jelenségekről meséltek a helyiek?
A csoport túrája
Igor Gyatlov turistacsoportjának túráját az SZKP XXI. kongresszusának ajánlották. A résztvevők azt tervezték, hogy 16-18 nap alatt mintegy 300 kilométert tesznek meg síléccel a Szverdlovszki terület északi részén. Ezenkívül meg akarták mászni az Északi-Urál két csúcsát. A túraterv jóváhagyása és a megfelelő felkészülés után, 1959. január 23-án a csoport útnak indult.
A turistacsoport összetétele többször változott, végül tízen indultak el a túrára. De január 27-én az egyik résztvevő, Jurij Jugyin lábfájdalomra panaszkodott. Remélte, hogy a túra aktív szakaszára érve elmúlik, de nem így történt. Egy nappal később Jugyinnak betegség miatt el kellett hagynia a csapatot, a „gyatlovosok” pedig folytatta útjukat.
Február 1-jén a csoport már a Holatcsahl-hegy lejtőin járt. A helyi lakosok, a manysik valóban „Halálhegynek” nevezték. Ennek oka a hirtelen hőmérséklet-zuhanás és az erős szél volt, ami a manysi vadászok állítása szerint olykor egy felnőtt embert is képes volt elfújni.
De a „gyatlovosok” nyugodtak voltak – felállították a sátrat az egyik lejtőn, abban bízva, hogy másnap még magasabbra jutnak.
Az eltűntek keresése
A megbeszélt napon, február 12-én várták a turistacsoportot a túra végpontján, Vizsaj településen. De öt nappal később sem bukkantak fel. Természetesen a túrázók rokonai riadót fújtak.
Gyorsan létrehoztak egy keresőcsoportot. Csakhogy a mentőcsapatok és a manysi vadászok komoly problémába ütköztek – az útvonalat, amelyen a „gyatlovosok” haladni szándékoztak, sehol sem rögzítették. Itt ismét a turisták hozzátartozói segítettek, akiknek voltak legalább töredék információi a csoport terveiről.
Miután sikerült felfedezniük a hó alatt alig látható sílécnyomokat, a keresők végül eljutottak a hágóhoz, ahol a sátor állt, szinte teljesen hóval borítva. Belépve a sátorba a mentőcsapatok megdöbbentek: egyetlen túrázó sem volt bent, a bejárat közelében pedig egy éles tárggyal ejtett vágás látszott.
A túra összes résztvevőjének lábbelije a sátorban volt (egyetlen nemezcsizma kivételével), és itt hevertek a felsőruházatok, sapkák, kesztyűk és szerszámok is.
A keresés során alig kivehető emberi nyomokat találtak, amelyek lefelé vezettek a sátortól. Nem volt kétséges, hogy a sátrat mindenki sietve hagyta el, de a távozás szervezett volt. Egy ágaitól megfosztott cédrusfa közelében a keresők megtalálták Georgij Krivonyiscsenko és Jurij Dorosenko holttestét.
Később rábukkantak Igor Gyatlovra és Zinajda Kolmogorovára. Márciusban pedig megtalálták a halott Rusztem Szlobogyint. Csak májusban, amikor a hó olvadni kezdett, fedezték fel a keresők a többi négy „gyatlovost” (Ljudmila Dubinyinát, Alekszandr Kolevatovot, Alekszandr Zolotarjovot, Nyikolaj Thibeaux-Brignolles-t).
A szakértők következtetései
A boncolás kimutatta, hogy a túrázók többsége az élettel összeegyeztethetetlen, súlyos sérülésekbe halt bele. Néhányan a súlyos sérülések után még éltek egy ideig, de már nem tudtak mozogni, ezért kihűlés végzett velük.
A vizsgálatok után világossá vált, hogy a sátrat belülről vágták fel. Ebből az következik, hogy a bent lévők a lehető leggyorsabban ki akartak jutni a szabadba. De mi kényszerítette a túrázókat a sátor sietős elhagyására?
Kétségtelen, hogy mindegyikük tisztában volt vele: meleg holmik nélkül aligha bírják ki a fagyban akár csak pár óráig is. Nem kétséges, hogy ilyen cselekedetekre csak a halálfélelem késztethette az embereket.
Megölték a „Gyatlov-csoportot”?
A Gyatlov-csoport halálának okával kapcsolatban mintegy 70 (!) verzió született. Ezek némelyike teljesen fantasztikusnak tűnt (földönkívüliek vagy a jeti támadása, gonosz szellemek ténykedése vagy ősi átok), de egyes feltételezések figyelmet érdemelnek.
A turisták furcsa halála számos találgatást szült egy lehetséges harmadik fél támadásáról. De tényleg megtámadhatták a turistákat szökött fegyencek, orvvadászok vagy helyi lakosok?
Ahogy az ügyészségi nyomozók megjegyezték, abban az időben nem történt szökés a közeli börtöntelepekről. Ráadásul aligha képzelhető el, hogy a szökött rabok szükséges felszerelés nélkül a hegyekbe vennék az irányt.
Az orvvadászokról szóló elmélet, akikbe állítólag a „gyatlovosok” botlottak, szintén kétséges – ezek a helyek alkalmatlanok a téli vadászatra, így nem vonzzák a bűnözőket.
A helyi őslakosok, a manysik érintettségének hívei buzgón terjesztették azokat a hipotéziseket, miszerint a helyiek úgy döntöttek, megbüntetik a szent hegyet meggyalázó turistákat. A kihallgatás során a manysik kijelentették, hogy nem jártak a hágónál, az általuk tisztelt hegy pedig máshol található.
Ezenkívül e nép képviselői barátságosak az oroszokkal, többször mentettek már meg eltévedt turistákat. Ráadásul idegen nyomokat sem találtak a sátor közelében.
Rejtélyes „tűzgömbök”
A kihallgatás során azonban néhány manysi vadász beszámolt egy furcsa jelenségről, amelyet néhány nappal a Gyatlov-csoport feltételezett halála előtt figyeltek meg.
Az égen látható úgynevezett „tűzgömbökről” beszéltek, amelyeket a helyi falvak lakói is láttak. A kutatók ma ezeknek a „tűzgömböknek” a megjelenését a Tyuratam lőtérről indított interkontinentális rakéták kísérleti indításával hozzák összefüggésbe.
De vajon egy ilyen rakéta robbanása kiválthatott-e olyan lökéshullámot, amely végzett a turistákkal? A tudósok szkeptikusak ezzel a feltételezéssel kapcsolatban. Sokan nem látnak összefüggést a fegyverkísérletek és a Gyatlov-csoport halála között.
Pjotr Bartolomej professzor azonban biztos abban, hogy éppen egy rakéta okozhatta a túrázók, köztük Igor Gyatlov vesztét, akit Bartolomej személyesen is ismert.
Bizonyítékként azt a tényt hozza fel, hogy 1959. február 2-án éjjel a Kapusztyin Jar-ból indított rakéták kilövését műszaki hiba miatt megszakították. Nem kizárt, hogy a hiba következtében a rakéta a hágónál zuhant le, ahol a turisták tartózkodtak.
Ahogy Bartolomej megjegyzi, a megmaradt lábnyomok valamilyen fegyverből származó salétromsav-hatásra utalhatnak. A szakértők azonban kijelentik, hogy salétromsavat csak a rakéták indításánál használnak, és nem vezethetett volna ilyen szomorú következményekhez.
Halálos szél
A hivatalos verzió szerint a turisták halálát „természeti erő” okozta, amelyet az emberek nem tudtak legyőzni. De miről is van szó?
A nyomozás során a manysik és a keresésben részt vevő tapasztalt túrázók felvetették, hogy a résztvevők egy rendkívül erős szél áldozataivá váltak. Állítólag az egyik „gyatlovos” kilépett a sátorból, és a szél elsodorta. A segítségére siető társaira ugyanez a sors várt.
A szél-verziót támasztják alá a helyi lakosok vallomásai is. Vaszilij Popov, a vizsaji erdészet híradós részlegének vezetője elmondta:
„Nem emlékszem olyan szelekre ezen a vidéken, mint amilyenek 1959. február elején voltak. A szél hatalmas hótömeget kavart fel és hordott össze, a nyílt terepen az utak járhatatlanná váltak.”
Az áldozatoknál azonban nem találtak végtagtöréseket, amelyek ebben az esetben az elsődleges sérülések lettek volna. Ezenkívül a keresőcsoport tagjai maguk is ki voltak téve a szélnek a hegyoldalban, mégsem esett baja senkinek.
Hólavina
Nem kizárt, hogy a minket érdeklő kérdésre a válasz abban a jegyzőkönyvben rejlik, amely Borisz Vozrozsgyennij igazságügyi orvosszakértő megállapításait tartalmazza:
„Vozrozsgyennij minden sérülést élettani eredetűnek minősít, melyeket nagy erőhatás okozott, bizonyosan nagyobb, mint ami a saját magasságból történő esésnél keletkezik…”.
De mi ez az erő? 2018-ban, majdnem hatvan évvel a Gyatlov-csoport halála után az egyik áldozat hozzátartozói a Szverdlovszki Területi Ügyészséghez fordultak azzal a kéréssel, hogy vizsgálják felül az ügy körülményeit.
A vizsgálat során a nyomozók új következtetésekre jutottak. Feltételezték, hogy a turisták vesztét egy úgynevezett „hótábla” – egy kisebb lavina okozhatta, amely a hó tömör felső rétegét érinti.
Figyelemre méltó, hogy a „gyatlovosok” között csak egy ember volt, akinek volt tapasztalata lavinaveszélyes helyeken való túrázásban: Alekszandr Zolotarjov. Ő hallhatta meg elsőként az éjszaka közepén a közeledő lavina hangjait.
A sátorból kilépve Zolotarjovnak még sikerült figyelmeztetnie társait a fenyegető veszélyre. A sátrat sietve elhagyva a turisták felvágták azt, hogy ne veszítsenek drága időt. Természetesen minden holmit bent hagytak.
A menekülés kezdetben szervezett volt, de a sötétben, a hóban a turisták szem elől tévesztették egymást. Egyébként is halálra voltak ítélve. Jevgenyij Bujanov kutató a „A Gyatlov-csoport halálának rejtélye” című könyvében tapasztalt hegymászókkal folytatott beszélgetésekre hivatkozva azt állítja, hogy a „gyatlovosok” a sátor felállításakor „átvághatták” a hóréteget, ami aztán kiváltotta a hólavina megindulását.
Ezenkívül két súlyos hibát is elkövettek. Először is, a hegyoldalra való felkapaszkodást csak késő délután kezdték meg. Másodszor, úgy döntöttek, hogy jelentős magasságban vernek sátrat, hogy másnap még magasabbra jussanak.
Ez a kapkodás katasztrofális következményekkel járt. Az áldozatok rokonai azonban nem hajlandók elfogadni ezeket a következtetéseket, és folytatják az igazság keresését.
Ma a Holatcsahl-hegy melletti hágó Igor Gyatlov csoportjának nevét viseli. A kilenc turista halála a múlt egyik legrejtélyesebb talánya maradt. A felvetett verziók egyike sem nyert hitelt érdemlő megerősítést, ezért még mindig rengeteg megválaszolatlan kérdés maradt. Talán a nem túl távoli jövőben megtudjuk a hőn áhított igazságot.
