Minden 1989 tavaszán kezdődött, egy rejtélyes eltűnéssel. Valentyina Torbina csak egy üzleti útra érkezett Moszkvából, hogy meglátogassa a szüleit. Leszállt a gépről, elindult a reptérről, és… mintha a föld nyelte volna el.
A szülők azonnal riadót fújtak, a rendőrség tűvé tette érte a repteret, de semmi. Elkezdték kikérdezni a taxisokat, buszosokat, árusokat, de senki nem látott semmit. Aztán beütött a még nagyobb baj: eltűnt egy taxis, Valerij Korotkov is. Nem vitte vissza a kocsit műszak végén. Aztán még egy taxis, majd egy maszek fuvaros, egy fiatal lány, egy férfi… Az emberek sorra szívódtak fel a reptér környékén. A rendőrség pedig tehetetlenül állt az eset előtt.
A legrémisztőbb az egészben az volt, hogy zéró szemtanú volt. Senki nem látott dulakodást, senki nem hallott semmit, az emberek egyszerűen köddé váltak. A nagyszabású nyomozás sem vezetett sehova, egészen addig, amíg véletlenül el nem kezdtek előkerülni a holttestek a város környékén.
A közös pont? Mindegyikkel vadászpuska végzett.
A szakértők rájöttek egy hátborzongató részletre: a gyilkosok nem sörétet használtak, hanem acél csapágygolyókat, amik brutális roncsolást végeztek. Tehát nem egy magányos elkövetővel álltak szemben. A banda pedig nem állt le: sorra tűntek el a sofőrök a kocsijukkal együtt, amiket később kiégve találtak meg. Hónapok teltek el, a bűncselekmények száma nőtt, nyom pedig semmi. A városban eluralkodott a rettegés. Az emberek már a repteret is messziről elkerülték, és lassan senki nem érezte magát biztonságban.
Aztán jött egy furcsa fordulat. Bejelentés érkezett egy részegen randalírozó férfiról, aki levágott csövű puskával fenyegetőzött az utcán. A rendőrök lekapcsolták a fickót, egy bizonyos Jevgenyij Goncsarovot. A fegyverét bevizsgálták, de kiderült, hogy nem azzal követték el a gyilkosságokat.
Goncsarovot lecsukták a balhé miatt, de akkor még senki sem sejtette, hogy ez a részeg huligán valójában annak a vérszomjas bandának a tagja, akiktől az egész város retteg! A hajtóvadászat folytatódott. A hír eljutott Moszkváig is, ahonnan kiadták a parancsot: minden áron el kell kapni őket. Helikopterek a levegőben, útzárak mindenhol, a rendőrök minden egyes autót átvizsgáltak.
Az áttörés egy őszi napon történt, tiszta akciófilmbe illő jelenettel. A járőrök megállítottak egy motort, és miközben írták a papírt, kiszúrtak egy Ladát. Leintették. A sofőr kiszállt, odaadta az iratait, de a rendőrnek gyanús lett valami: a fotó külön volt a jogosítványtól.
A sofőr azzal védekezett, hogy „csak leesett”, de a rendőr nem vette be, és kérte a személyit. A férfi bólintott, visszament a kocsihoz, de iratok helyett egy puskát rántott elő és tüzelni kezdett! A rendőrök fedezékbe ugrottak, a lövöldöző pedig bevetette magát az erdőbe.
Bár sikerült meglépnie, a nagy kapkodásban elkövette élete hibáját: a kocsiban felejtette az igazi iratait. A neve Igor Kolcsin. A banda sorsa ezzel megpecsételődött. Elkapták a feleségét, Ljudmilát, és az öccsét, Vlagyimirt. Míg az öccse tagadott, a feleség két nap után megtört és mindent kitálalt.
A vallomásokból egy iszonyatosan kegyetlen „családi vállalkozás” képe rajzolódott ki. Igor Kolcsin már 1986-ban is támadott meg nőket (egyikük túlélte, és később felismerte), a felesége pedig nemhogy feladta volna, hanem bűntársa lett.
1989-re egy komplett bandát verbuváltak: Igor, a felesége, az öccse, Vlagyimir, annak barátnője és sógora, meg az a bizonyos részeg Goncsarov. A tervük egyszerű és brutális volt: kirabolni és megölni mindenkit, hogy ne maradjon tanú. A repteret azért választották, mert az utazókat nem keresték azonnal, és mindig sok pénz volt náluk.
Vlagyimir taxis volt, így bizalmat ébresztett az áldozatokban, majd egyenesen a csapdába vitte őket. A vérfoltos ruhákat kimosták és hordták (!), az ékszereket pedig a feleségeknek adták vagy eladták. Hidegvérű profizmus.
A nyomozók hamarosan mindenkit begyűjtöttek. A mérleg: 32 bűncselekmény és legalább 15 halálos áldozat. Szinte mindenkit Igor ölt meg, aki láthatóan élvezte a dolgot – néha szórakozásból „szabadon engedte” az áldozatot, hogy aztán pár méter után hátba lője.
Végül a saját öccse, Vlagyimir dobta fel, hogy mentse a bőrét: elárulta, hogy Igor az erdőben bujkál az Argazi-víztározónál. Egy profi akcióval, hangtalanul fogták el a vezért. 1991 májusában Igort, Vlagyimirt és egyik társukat halálra ítélték. A többiek börtönt kaptak. De a sors furcsa fintora: Igor nem várta meg az ítélet végrehajtását, felakasztotta magát a cellájában. És milyen „jól tette”! Közben ugyanis összeomlott a Szovjetunió, és a rendszerváltás szele mindent megváltoztatott.
A halálos ítéleteket 15 év börtönre enyhítették, a bűnrészes nők pedig 4 év után (!) szabadultak. Egy új korszak jött, ahol a bűnözőknek már nem kellett annyira félteniük az életüket… Durva, nem?
Ennyi volt mára ez a hátborzongató történet. Köszönöm, hogy elolvastad! Ha tetszett a sztori, dobj egy lájkot, írd meg kommentben, mit gondolsz erről az ítéletről, és kövesd be az oldalt a további tartalmakért! Minden jót!
