Falból kilövő nyilak, lezuhanó kőtömbök, rejtett mechanizmusok, amelyek éles pengéket mozgattak, vagy mérgesgázok – az őseink látszólag imádták a veszélyt.
Indiana Jones, Lara Croft, Nathan Drake és más híres kalandorok a filmekben és videojátékokban folyamatosan találkoznak az ókori civilizációk által kiagyalt ravasz csapdákkal, melyeket az uralkodók nyugalmának és mérhetetlen kincseik védelmére állítottak fel.
De vajon mennyire felel meg a valóságnak az az elterjedt kép, miszerint az ókori sírok halálos csapdákkal vannak tele? Tényleg lehettek az ókori sírboltokban ilyen típusú mechanikus és halálos csapdák, vagy ez csak Hollywood képzeletének szüleménye?
Vizsgáljuk meg ezt régészeti leletek és történelmi feljegyzések alapján.
1. Hamis padlók III. Amenhotep fáraó sírjában
A Luxor melletti Királyok Völgyében található ez a sírkamra, melyet i.e. 1391–1354 közé datálnak, és a XVIII. század végén fedeztek fel francia mérnökök.
Fő érdekességét azonban nem csak a benne talált értékes műkincsek adták, hanem a gondosan megtervezett, valóban létező csapdák is.
III. Amenhotep sírjának belső része számos lépcsőt és folyosót foglalt magába, melyek rejtett kamrákhoz vezettek. Az egyik akadály egy hamis fal volt, amely egy további folyosót takart el.
De még ha a feltételezett sírrablóknak sikerült is leküzdeniük ezt a védelmi vonalat, egy újabb, immár halálos próbatétel várt rájuk – a hamis padló.
A hamis padlók egy felnőtt ember súlya alatt beszakadtak, hat méter mély csapda-gödrökbe taszítva a rablókat, ahonnan szinte lehetetlen volt kimenekülni. Sőt, az ókori egyiptomiak nagy gondot fordítottak ennek a védelemnek a fenntartására – a sír őrzői rendszeresen kicserélték a megrongálódott padlórészeket, hogy a csapda továbbra is hatékony maradjon a jövőbeni betolakodókkal szemben.
2. Halálos kőtömbök, melyek a fejre zuhannak a Kheopsz-sírban
Történelmi bizonyítékok támasztják alá, hogy az egyiptomi fáraók számos sírjában valóban létezett sokféle védelmi mechanizmus.
A gízai Nagy Piramist feltáró régészek a Kheopsz (más néven Hufu) fáraó sírjában vájatokat fedeztek fel a falak mentén, melyek Mark Lehner egyiptológus véleménye szerint egy kezdetleges biztonsági rendszer részei lehettek. Az egyik feltételezés szerint ezek a vályúk hatalmas kőtömböket tartottak, amelyek lezuhantak azokra a fosztogatókra, akik be akartak jutni a sírba.
Ugyanakkor ennek a védelemnek a hatékonysága megkérdőjelezhető, hiszen Kheopsz maradványait és kincseit valószínűleg már az ókorban ellopták, vagyis láthatóan komolyabb gond nélkül kijátszották ezt a csapdát.
3. Mérgező falak a maja sírokban
1994-ben mexikói régészek Arnoldo González vezetésével feltártak egy sírt, melyet a „Vörös Királynő sírjaként” ismernek, és amelyben (magán a női tetemen kívül) a padlót és a falakat vastag vörös cinóberréteg (higany-szulfid) borította. A vizsgálatok kimutatták, hogy a sír levegőjében a higany koncentrációja olyan magas volt, hogy hosszabb ideig tartó kitettség esetén bizony halálos is lehetett.
A kutatók rögtön azt feltételezték, hogy a maja sírok építésekor a falakat szándékosan mérgező anyagokkal (valószínűleg növényi toxinokkal vagy higannyal) vonhatták be, hogy a fosztogatók belélegezzék a halálos gőzöket, és soha többé ne tudják elhagyni a sírt.
Ugyanakkor más tudósok nem értenek egyet ezzel a nézettel, és azt állítják, hogy a mérgező anyagok jelenléte valószínűleg inkább a maja rituális hagyományokkal függ össze, mintsem azzal a tudatos szándékkal, hogy megöljék a sírrablókat. Szerintük a maják széles körben használták a higanyt a kultúrájukban, például falak, padlók és műtárgyak díszítésére, és (elméletileg) nem feltétlenül tudták, hogy a higany halálos is lehet.
Mindazonáltal egyik oldalnak sincsenek százszázalékos bizonyítékai.
4. Automata számszeríjak és higanyfolyók Csin Si Huang-ti sírjában
A történelem egyik legtitokzatosabb és potenciálisan legveszélyesebb sírja Csin Si Huang-tié, Kína első egyesített császáráé.
Bár a híres agyaghadserege jelképesen őrzi az uralkodó nyugalmát, maga a mauzóleum szinte érintetlen maradt. A régészek nem sietik el a feltárást, mert tartanak az ősi csapdáktól, melyeket történelmi krónikák említenek. Udvari krónikák szerint a császár sírjához vezető folyosókat nem csak folyékony higany folyói borították, hanem kifinomult, automata „csokonu” számszeríjak is védték, melyeket a falakba építettek, és mindenkit leterítettek, aki a folyosó padlójára lépett.
Bár több mint kétezer év elteltével az efféle csapdák, mint például a számszeríjak – ha valóban léteznek egyáltalán – valószínűleg már nem működőképesek több okból kifolyólag sem, de a tudósok továbbra is maximális óvatossággal tervezik a sír esetleges jövőbeli feltárását.
Így vagy úgy, a sír felnyitása nem csupán technikai kockázatokkal jár, hanem életveszélyes is lehet – hiszen ha a higanyfolyók valóban léteznek, azok komoly veszélyt jelenthetnek a kutatókra nézve is.
5. Az átkok, mint a félelem örök csapdája
Az ókori sírok legelterjedtebb és talán leghatékonyabb „csapdája” az átkoktól való félelem. Egyiptomban a sírkamrák bejáratához gyakran helyeztek kőtáblákat félelmetes feliratokkal, melyek örök átkot helyeztek kilátásba mindazok számára, akik meg merik zavarni a fáraó nyugalmát.
A legtöbb esetben ez a pszichológiai akadály volt az egyetlen valódi akadály a sírrablók előtt.
Ám az átkok önmagukban nem bizonyultak elegendőnek, a sírokat továbbra is kifosztották, ami komoly fejfájást okozott az egyiptomi uralkodóknak. Nagyrészt az állandó fosztogatások miatt a fáraók idővel felhagytak a piramisokkal, és inkább a Királyok Völgyében található, rejtettebb és jobban védett sírhelyeket részesítették előnyben. Persze az sem elhanyagolható szempont, hogy a piramisok építése túlságosan költséges lett.
A legismertebb eset, amely táplálta az ilyen átkok valódiságába vetett hitet, Tutankhamon sírjának 1922-es felfedezéséhez fűződik. A sírkamra felnyitása után a feltárást anyagilag támogató Lord Carnarvon alig néhány hónapon belül elhunyt. Őt követte a sír egyik látogatója, George Jay Gould I, majd A. S. Mace régész, valamint Carter segédje, Richard Bethell is. A pletykák még inkább szárnyra kaptak, amikor rejtélyes körülmények között meghalt Sir Bruce Ingham is, akinek egy mumifikált kezet ajándékoztak papírnehezék gyanánt.
Bár mindezek a halálesetek természetes okokkal is magyarázhatóak, a tragikus események láncolata csak tovább erősítette az ókori átkokba vetett hitet. Az újságok és a összeesküvés-elméletek hívei sokáig emlegették a történetet, ezzel a félelmet valódi pszichológiai csapdává alakítva, amely még évezredekkel később is rettegéssel tölti el az embereket.
Azonban a modern kutatók, akik egyiptomi sírokat vizsgáltak, többször is említették, hogy mérgező penészspórákkal találkoztak, például Aspergillus flavus-szal. Belélegezve ez a gombafaj halálos betegségeket okozhat, ami valószínűleg megmagyarázhatja a „fáraók átkainak” egy részét, melyekkel a korábbi régészek szembesültek.
