Schwartz „Hamupipőke” című darabjában a király így jellemzi Hüvelyk Matyit: „Aranyos, okos fickó, de szenvedélyes játékos. Folyton bújócskázik… Pénzért. Próbáld csak megtalálni! És ami a legfontosabb: az ő idejük lejárt. Az ő meséiket már mindenki kívülről fújja.”
Ugye te is ismered Hüvelyk Matyit? Ki ne emlékezne Charles Perrault ezen meséjére? Csak épp ma már, a Kékszakállúhoz hasonlóan, leginkább egy horrornak tartják. És lássuk be, van is miért: gondolj csak bele! Éhező szülők kiteszik hét gyereküket az erdő közepén, hogy ott pusztuljanak. És mintha ez nem lenne elég, később újra megteszik! Aztán ott vannak a gyerekek kalandjai az emberevő óriás házában, aki a végén saját lányai torkát vágja el… Hátborzongató.
Nem csoda hát, ha a mai szülők haja égnek áll, ha valaki azt javasolja, olvasd fel ezt a mesét a gyerekednek.
Brrr… Ez a történet tényleg a felelőtlen, zsákutcába vezető viselkedés mintapéldája! Adott egy szülőpár hét gyerekkel, de arra láthatóan nem gondoltak, hogy ennyi éhes szájat etetni is kell. Ahelyett, hogy megoldást kerestek volna a nyomorúságos helyzetükre, mit tesznek? Kiviszik a gyerekeket az erdőbe meghalni!!! Ez aztán a „problémamegoldás”!
Amikor aztán váratlanul pénzhez jutnak (visszakapnak egy régi tartozást), hazatérnek, degeszre eszik magukat, kicsit szomorkodnak a gyerekek miatt… akik (és ez a feltétel nélküli szeretet!) egyszer csak megjelennek, egyetlen szemrehányó szó nélkül! De a történet itt nem ér véget. A pénz elfogy (mert arra továbbra sem gondolnak, mi lesz holnap), így a szülők – mintha mi sem történt volna – újra az erdőbe viszik a gyerekeket (hiszen „mit számít az a hét gyerek, majd szülünk másikat!”). Ezúttal jobban figyelnek, nehogy Hüvelyk Matyi megint hazataláljon a kavicsok segítségével. Így kötnek ki az Emberevő házában… Ezt tényleg nem kell kommentálni. Na, most komolyan, ezt hogyan olvasd fel egy gyereknek?!
Pedig bármilyen hihetetlennek tűnik, a „Hüvelyk Matyi” Perrault egyik legrealisztikusabb, sőt, részben önéletrajzi ihletésű meséje.
Hogy lehet egy ilyen mese realista? Úgy, hogy megírásakor, a 17. század végén, Európa épp a Kis Jégkorszak kellős közepén járt. Franciaországban az esős nyarakat dermesztő telek követték (a föld néha 70 cm mélyen átfagyott!), az éhínség mindennapos volt, és sajnos a kannibalizmus sem számított ritkaságnak.
Az állam pedig nem tudott segíteni, mert XIV. Lajos háborúi felemésztették a kincstárat. Ebben a korban egy család, amelyik az erdőben hagyja a gyerekeit, mert nem tudja őket etetni, sajnos egyáltalán nem volt elképzelhetetlen. Tulajdonképpen, ha kivesszük a meséből az Emberevő hétmérföldes csizmáját, a történet akár egy korabeli beszámoló is lehetne egy talpraesett, ravasz kisöcsről, aki túléli a borzalmakat.
Az önéletrajzi vonások pedig tényleg már a mese legelején feltűnnek. Figyeld csak a kezdést:
„Élt egyszer egy favágó meg a felesége, hét fiuk volt. A legidősebb tíz-, a legkisebb hétéves.”
Itt az olvasó megakadna, hogy jöhetett össze hét gyerek ilyen kis korkülönbséggel, de a mese meg is magyarázza:
„Furcsa lehet, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi gyereke lett a favágónak, de a felesége szaporán szült, mindig ikreket.”
Majd így folytatódik: „Nagyon szegények voltak, a hét gyerek nagy teher volt nekik, mert még egyikük sem tudott dolgozni. Az is bántotta őket, hogy a legkisebb fiú gyenge volt és keveset beszélt. Butának tartották, pedig épp az eszét mutatta ezzel.”
Na, itt jön a képbe Perrault saját élete! A mesebeli családhoz hasonlóan náluk is csak fiúk voltak (öten maradtak életben), és Charles volt a legkisebb.
Vagyis… valójában hatan indultak, és ez az ikres dolog Perrault számára nagyon is fájó pont volt. Önéletrajzában így ír erről:
„1628. január 12-én születtem ikertestvéremmel, François-val együtt, aki pár órával előbb jött világra, de hat hónap múlva meghalt.”
Azt beszélték, hogy az anyja talán épp emiatt nem szerette igazán Charles-t, a későbbi híres meseírót és akadémikust, és folyton a halott testvérét emlegette fel neki.
És ahogy a mesében Hüvelyk Matyit, úgy a kis Charles-t is kicsit lenézték a családban, nem tartották olyan eszesnek, mint a bátyjait. Pedig mindannyian ugyanabba a jó nevű Beauvais kollégiumba jártak, ahol a Perrault fivérek sorra a legjobb diákok közé tartoztak.
Amikor a 8 éves Charles is oda került, mindenki elvárta, hogy ő is brillírozni fog, de eleinte csalódást okozott. Az első két évben kifejezetten közepesen, sőt, inkább rosszul tanult. Már mindenki letett róla, amikor váratlanul összekapta magát, és végül ugyanolyan jó eredménnyel végezte el a kollégiumot, mint a testvérei.
A mesében Hüvelyk Matyin kívül csak egyetlen testvér kap némi figyelmet. Amikor a gyerekek először hazatérnek, az anya így fogadja őket:
„Mennyire örülök, hogy látlak titeket, drága gyermekeim! […] Te meg, Pierrot, hogy összepiszkítottad magad! Hadd mossalak meg.” Majd hozzáteszi, hogy Pierrot szereti a legjobban a fiai közül, mert kicsit vöröses a haja, pont mint neki.
Na, ez a Pierrot valójában Charles idősebb bátyját, Pierre-t jelképezi. Bár 17 év volt köztük, Pierre nagyon szerette az öccsét, és apjuk halála után ő vette pártfogásába. Vett magának egy fontos pénzügyi hivatalt Párizsban, Charles-t pedig maga mellé vette dolgozni.
Charles tíz évig dolgozott a bátyja mellett, mielőtt a híres miniszter, Colbert szolgálatába állt. Később, hálából, Charles a legkisebb fiát is Pierre-nek nevezte el – ő volt az a Pierre Darmancour, akinek a neve alatt a híres „Lúdanyó meséi” megjelentek.
És hogy mi a mese vége? Arra talán már kevesebben emlékeznek:
„Hüvelyk Matyi gondoskodott egész családjáról. Állást szerzett apjának, a bátyjainak is, és így mindegyiküket révbe juttatta.”
Na, pont így tett a való életben Charles Perrault is! Miután fényes karriert futott be a nagyhatalmú miniszter, Colbert mellett, ő is segítette a családját. 1664-ben például, amikor a Louvre átépítésére kiírt tervpályázat zsűrijét vezette, elintézte, hogy az orvos végzettségű, építészként teljesen ismeretlen bátyja, Claude nyerjen – ezzel pedig halhatatlanná tette a nevét. (Ez azért nem volt kis dolog, tekintve, hogy Claude-nak semmi építészeti tapasztalata nem volt!)
De segített a másik bátyjának, Pierre-nek is, amikor azt egy botrány miatt eltávolították magas párizsi hivatalából; Charles közbenjárása mentette meg a komolyabb következményektől. Érdekes, hogy a mese végét – ahol Hüvelyk Matyi sikeres lesz és segít a családján – a legtöbb gyerekkönyvből egyszerűen kihagyják.
Hogy miről is szól ez a gyakran kihagyott rész? Például erről:
„Hüvelyk Matyi ettől kezdve sok pénzt keresett, mert a király bőkezűen fizetett neki a hadsereghez vitt üzenetekért, de ezenkívül rengeteget kapott a hölgyektől is, akiknek hírt hozott a vőlegényükről. Ez utóbbi különösen jó üzlet volt. Igaz, néha a feleségek is küldtek vele levelet a férjükhöz, de ők olyan rosszul fizettek, hogy Hüvelyk Matyi ezeket a „feleség-fuvarokat” nem is tartotta számon.”
