Képzeld el a következőt: meghívtak egy lakomára. Éhes oroszlánok leselkednek az ajtón túl, arany csikorog a lábad alatt, az asztalok egzotikus állatok húsától roskadoznak, melletted pedig ott ül a császár, aki bármikor elragadhatja a feleségedet, a szemed láttára. Üdvözlünk Caligula partiján!
Ha létezne ranglista a legőrültebb uralkodókról, Caligula nem csupán előkelő helyen szerepelne, hanem valószínűleg az élére is kerülne, Incitatus nevű lován ülve, akit – történetesen – szenátorrá is ki akart nevezni.
Mi is történt valójában az ő lakomáin? Merüljünk el egy római pszichopata pokoli partijának hangulatában.
Caligula lakomáinak nagysága valóban lenyűgöző volt. Egyetlen lakomával képes volt eltékozolni több provincia éves bevételét is! Ehhez hasonló pazarlásra nem volt példa sem előtte, sem utána.
Rövid út a nép kedvencéből az őrült zsarnokká.
Amikor Gaius Julius Caesar Germanicus, akit az egész világ Caligulaként ismert, trónra lépett Kr. u. 37-ben, az emberek szemében az ideális uralkodónak tűnt. Eltörölte a cenzúrát, csökkentette az adókat, amnesztiát adott a foglyoknak, és befejezte Augustus templomának építését. Úgy tűnt, Rómában végre egy igazságos és bölcs vezetőre leltek.
A „Caligula” becenevet, ami latinul „csizmácskát” jelent, gyermekkorában kapta. A későbbi császár gyakran tartózkodott katonai táborban, és apró csizmákat hordott, amelyeket a katonák csizmái, a caligák mintájára készítettek neki. Itt találkozott először a kegyetlenséggel, ami – meglepő módon – tetszett is neki.
Paradox módon a történelemben a zsarnokok gyakran uralmuk első szakaszában pozitív változásokat vezetnek be. Később azonban, megszilárdítva hatalmukat, hajlamosak elvetemült viselkedésre.
Rettegett Iván uralkodásának elején szintén energikus és az állam szempontjából jelentős uralkodóként tűnt fel. Később azonban káoszba sodorta az országot.
Hasonló történt mai főhősünkkel is. Amint Caligula hatalomra került, mintha a legmélyebb démon szabadult volna fel benne. Mintha valami eltört volna a fejében. Talán a gyermekkori pszichológiai traumák is közrejátszottak ebben.
Vagy talán egy súlyos betegség, amely néhány hónappal hatalomra kerülése után érte utol. Magas lázzal ágynak esett, teste vörös lett, és Caligula a halál szélén állt. Számos kutató szerint ez a betegség pszichés zavart okozhatott nála, és ez vezethetett viselkedésének drasztikus megváltozásához a felépülése után.
Akár a hőségtől bolondult meg teljesen, akár egyszerűen csak a hatalomvágy ragadta el, elkezdődött a római apokalipszis.
Uralkodása egybefüggő rémálommá vált.
Pompás lakomák, melyek tönkretették a birodalmat.
Ha azt hiszed, hogy a pénzszórás annyit tesz, mint venni egy üveg Moët pezsgőt egy divatos klubban Milánó belvárosában, akkor Caligula csak kinevetne téged.
A római császár gasztronómiai tékozlása még a mai ínyenceket is ámulatba ejti. Lakomáin olyan fogásokat szolgáltak fel, amelyek bármely Michelin-csillagos étterem dicsőségére válnának, ha nem lettek volna ennyire perverzek. A legkülönlegesebb alapanyagokat a világ minden tájáról hozatták: gránátalmát Karthágóból, csigákat Afrikából, őszibarackot Kínából, zöldségeket Indiából.
A legkülönlegesebb és legdrágább fogásoknak pedig a következők számítottak:
- Sült krokodilok;
- Élő madarakkal töltött vadkanok;
- Szamosz szigetéről származó pávák;
- Delos szigetéről származó darvak;
- Rodosz szigetéről származó viza.
Caligula az egzotikumokkal akarta elkápráztatni a vendégeket, mivel imádott feltűnősködni. Az ételek íze másodlagos volt számára – ő az abszolút gazdagság demonstrálására törekedett.
Egyszer, egy lakoma alkalmával, elrendelte, hogy szórjanak aranyat a padlóra, hogy a vendégek szőnyegként tapossák azt.
Arany étkészlet, díszes tógák ajándékba a vendégeknek, tiszta aranyból készült kenyerek – mindezek elképesztő összegeket emésztettek fel. Egyetlen lakoma alkalmával 10 millió sestertiuszt költött a birodalom.
Suetonius római történetíró feljegyzései szerint ez az összeg megfelelt három római provincia éves adóbevételének. Ebből az összegből tízezer római polgár ellátását lehetett volna fedezni egy teljes évig.
Tízmillió sestertius – ekkora összeget különített el Caligula elődje, Tiberius császár a pusztító erejű földrengésben megrongálódott 11 város megsegítésére és újjáépítésére.
Caligula pedig egyszerűen elpazarolta ezt az összeget egyetlen lakomára. Hihetetlen!
Összehasonlításképpen, még Lucullus, az ókori Róma leghíresebb ínyence sem költött kétszázezer sestertiusnál többet egyetlen bankettre sem.
De honnan származtak Caligula hatalmas vagyonai? Mindez Tiberius, az előző császár öröksége volt. Tiberius takarékos politikát folytatott, és uralkodásának utolsó 15 éve alatt hatalmas összeget halmozott fel. Mindezt azért, hogy Caligula egy szempillantás alatt eltékozolja.
Caligula arra is képes volt, hogy megmérgezett bort itasson a vendégeivel, majd élvezettel nézze végig a szenvedéseiket. Az adagot általában – de nem mindig – úgy állította be, hogy ne legyen halálos, de a súlyos mérgezés garantált volt.
Azonban az étel és a luxus csupán a kezdetet jelentették. Caligula legfőbb „szórakozásai” csak ezután következtek.
Züllött lakomák, melyektől még a rómaiak is elszégyellték magukat.
Ha meghívtak a császár lakomájára, készülj fel a legrosszabbra. Bármelyik pillanatban kiválaszthatott magának egy nőt, még akkor is, ha az férjével érkezett, és egyszerűen elhurcolhatta a saját hálószobájába. Rosszabb esetben pedig a férjet is rákényszeríthette, hogy mindezt végignézze.
Erkölcstelen nők, előkelő dámák, fiatal férfiak – mindannyian egy kaotikus forgatagban keveredtek össze. Azt beszélik, hogy Caligula női ruhába bújva gyakran kocsmákban mulatott, és a testvéreivel való viszonya sem volt titok a rómaiak előtt.
Ám ezek a züllött szórakozások hamar unalmassá váltak számára. Caligula valami… többre vágyott.
Kétséges értékű látványosságok.
Rómában imádták a látványosságokat. Caligula azonban a rémálmok szintjére emelte ezeket.
A lakomák előtt gyakran tartott kegyetlen előadásokat, ahol nem csupán bűnözők, hanem teljesen ártatlan emberek is áldozatul estek. Egy alkalommal, amikor az arénában tartott előadás során nem akadtak elítéltek kivégzésre, az uralkodó egyszerűen elrendelte, hogy fogjanak el néhány nézőt, és vessék őket a vadállatok elé.
Imádta nézni a szenvedést. Ez volt számára a legjobb „előétel” a következő pohár bor mellé.
Kedvenc mondása a következő volt:
„Gyűlöljenek csak, de féljenek is!”
Úszó palota.
Ha már semmi izgalmas nem maradt a császári palotában, miért ne rendezzenek szórakozást a vízen?
Parancsára három hajót építettek, melyek 70 méter hosszúak és 20 méter szélesek voltak, majd a Nemi-tavon vízre bocsátották őket. Ezek az úszó monstrumok leginkább úszó szigetekre hasonlítottak: kőépítményekkel, templomokkal, fürdőkkel, bankett-termekkel és gyümölcsfákkal. Még fürdőszobák, illemhelyek és melegvíz-ellátás is volt rajtuk. Több tucatnyi evezős mozgatta ezeket a hatalmas monstrumokat. Minden egyes evező 11 méter 30 centiméter hosszú volt.
Állítólag ezeken a hajókon tartották a legféktelenebb orgiákat. Caligula halála után a hajókat elsüllyesztették, maradványaikat pedig csak a XX. század elején fedezték fel újra. Sajnos a második világháború során ezek az egyedülálló leletek megsemmisültek egy tűzben.
Hogyan taszította Caligula csődbe a kincstárat, és miért kellett eltávolítani őt a hatalomból?
Rómában addig volt pénz, amíg Tiberius felhalmozta. Caligula azonban úgy gondolta, hogy a pénz szórakozásra való.
Végtelen lakomái és előadásai után egyetlen érme sem maradt a kincstárban. Mit tett erre a császár? Természetesen elkezdett mindenkit kifosztani. Adót vetett ki mindenkire, a prostituáltaktól kezdve a teherhordókon át, eladta a gladiátorokat, elkobozta a gazdag római polgárok vagyonát, és még a saját nővéreit is bíróság elé citálta, hogy megszerezze a vagyonukat.
Suetonius leírása szerint Caligula Tiberius hatalmas, 2 milliárd 700 millió sestertius értékű örökségét kevesebb mint egy év alatt eltékozolta. Ez pénzügyi válsághoz és új adók bevezetéséhez vezetett. Caligula ezután a gazdag rómaiak vagyonának elkobzásához folyamodott. Ez pedig végül az elégedetlenség növekedéséhez vezetett a római nemesség és a köznép körében.
Caligula bordélyházat nyitott a saját palotájában, és a helyi, előkelő származású nőket arra kényszerítette, hogy ott dolgozzanak. A teljes bevételt pedig saját maga tette zsebre.
Ez az őrület azonban nem tarthatott a végtelenségig. Kr. u. 41-ben merényletet szerveztek ellene, melynek során megölték. Ironikus módon a merényletet a pretoriánus gárda hajtotta végre, amely a császár testőrségét jelentette.
Caligulára egy színház folyosóján csaptak le. Több mint 30 kardcsapást mértek rá. A számtalan sérülés ellenére Caligula még megpróbált ellenállni. Állítólag azt kiáltotta: „Élek!”, de az összeesküvők végül befejezték, amit elkezdtek.
Caligula azt tett, amit csak akart. És míg Róma döbbenten figyelte tetteit, ő valószínűleg csak gúnyosan mosolygott magában. Mert rájött arra, amit csak kevesen értenek meg: a törvények, az erkölcs, a hagyományok – mind csak illúziók, amíg korlátlan hatalommal rendelkezel.
Azt azonban nem fogta fel, hogy a hatalom nem tart örökké. A trón csak egy bérelt hely, amelynek bérleti idejét azok határozzák meg, akik a háttérben állnak.
Ha a hatalomnak van íze, akkor Caligulának határozottan volt ízlése – az arany, a vér és a kéj íze. Négy éven keresztül pusztította a birodalmat, kínozta az embereket, és olyan partikat rendezett, hogy még a rómaiak is elborzadtak tőle. Végül kedvenc színházának folyosóján szúrták le.
Mi a tanulság? Ha nem ismered a mértéket, mások fogják megmutatni neked.
