A tudósok úgy vélik, hogy a hatodik kontinensen az élet körülbelül 60 millió évvel ezelőtt halt ki, és az Antarktisz utolsó lakói, a ma ott élő pingvinek kivételével, a dinoszauruszok voltak.
A klímaváltozás ma is aktuális téma, és az Antarktiszon bekövetkező változások arra engednek következtetni, hogy a Föld történelme során a felmelegedési és lehűlési periódusok ciklikusan ismétlődtek.
Grönland története ezt jól példázza: a sziget az elmúlt évezredben is átélt már hasonló változásokat. A vikingek korában zöldellő sziget volt, később eljegesedett, majd újra zöldellni kezdett.
Ez arra utal, hogy a jelenlegi klímaváltozás nem feltétlenül egyedülálló jelenség a Föld történetében.
Körülbelül így kezd kinézni az Antarktisz is a Déli-sarkkörhöz közeli területeken:
És valószínű, hogy a felmelegedési időszakok a déli kontinensen is olyan gyakran fordultak elő, mint az északin. Nemcsak dinoszauruszok élhettek ott millió évvel ezelőtt, hanem emberek is.
Bár az ókori emberek antarktiszi életéről még semmit sem tudunk, ezt a tényt egyelőre nem lehet tagadni. Még nem tudjuk pontosan, milyen csontvázakat rejt magában ez a jégbe fagyott kontinens. De a tudósok már felfedeztek néhány dolgot, és ezek a szokatlan leletek is nagyon érdekesek. Ezekről szeretnék ma mesélni.
1. Marsi meteorit
1984-ben egy meteoritot fedeztek fel az Antarktiszon. 13 ezer évvel ezelőtt csapódott a Földbe! Érdekes dátum, nem igaz? Körülbelül akkor süllyedhetett el Atlantisz is. És körülbelül akkor csapódott be egy meteorit Grönlandon is, nagyon mély nyomot hagyva.
Az Antarktiszon talált meteorit, amelyet a tudósok ALH 84001-nek neveztek el, a… Marsról érkezett! Legalábbis így gondolják szakemberek, akik a kémiai összetétele alapján meghatározták az eredetét.
A mikroszkópos vizsgálat során baktériumokra emlékeztető kövületeket találtak benne.
A meteoritot az Alan Hills-hegységben találták.
2. A Vosztok-tó a jég alatt
Erről a leletről már sokat lehetett hallani a médiában, így ez a szenzáció már talán kicsit „kihűlt”. Mindazonáltal ez a lelet tele van rejtélyekkel, amelyeket a tudósoknak még mindig nem sikerült feltárniuk.
Először is, ezt a felfedezést a négy kilométer vastag jégtakaró alatt tették. A tudósok feltételezik, hogy ez a tó több millió éve el van zárva a külvilágtól.
Másodszor, a Vosztok-tó a természet egy szokatlan alkotása, mely egyedi tulajdonságokkal rendelkezik. Területe körülbelül 16 ezer négyzetkilométer, mélysége pedig eléri az 1200 métert. Valószínűleg a tó a fenekén található geotermikus forrásoknak köszönhető, hogy nem fagy be.
A lyuk fúrásának folyamata, amely 1989-ben kezdődött, hosszú és bonyolult projekt volt. 1999-ben a munkálatokat felfüggesztették, mert attól tartottak, hogy a tó egyedülálló ökoszisztémája szennyeződhet. 2006-ban azonban folytatták a fúrást, és 2013-ban a lyuk teljesen elkészült.
2015 óta a tudósok aktívan kutatják az Antarktisz jégtakarója alatt található egyedülálló tavat. A felszínéről vett vízmintákban mikroorganizmusokat találtak, amelyek közül az egyik új fajnak bizonyult!
A tófenék kutatása során, ahol feltehetően geotermikus források találhatók, amelyek fenntartják a víz hőmérsékletét és elősegítik az élet fejlődését, további meglepő felfedezésekre számítanak.
A tudósok feltételezik, hogy a jövőben új életformákat fedezhetnek fel, amelyek eddig ismeretlenek voltak a tudomány számára. Emellett a Vosztok-tó egyedülálló ökoszisztémájának tanulmányozása segít jobban megérteni a bolygónkon zajló folyamatokat.
3. Leégett erdő maradványai az Antarktiszon
Nemcsak Grönland volt valaha „zöld”, hanem az Antarktisz is, és egykor ősi fafajok, cserjék és füvek nőttek ott.
A kutatók nemrégiben felfedeztek valamit, ami zavarba ejtette a tudományos közösséget. Az Antarktisz különböző részein ősi erdők maradványait találták, amelyek tűz hatásának voltak kitéve, és kővé váltak. Ezek a leletek nemcsak megerősítik azt a feltételezést, hogy az Antarktiszt valaha növényzet borította, hanem kérdéseket is vetnek fel az erdők eltűnésének okairól.
A megkövesedett maradványok vizsgálata során egyértelműen termikus hatás nyomait fedezték fel, ami egy nagyszabású tűzvészre utal, amely körülbelül 250 millió évvel ezelőtt pusztította el a hatalmas erdőket. A tűz feltételezett oka a vulkáni tevékenység lehetett. A kutatások ezen a területen jelenleg is folyamatban vannak.
4. Az Antarktisz múltbeli vulkáni tevékenysége
Ez a vulkán már csak a mérete miatt is lenyűgöző: alapjának átmérője 25 kilométer, krátere pedig 7 kilométer. Ez a Föld egyik legnagyobb vulkánja. A bolygónkon van még egy nagy vulkán – a Mauna Loa pajzsvulkán Hawaii-on. Átmérője körülbelül 100 kilométer, és a Csendes-óceán fenekén található.
De az Antarktiszon nem ez az egyetlen vulkán. Már több mint 90-et fedeztek fel, és valószínűleg ez nem a végső szám.
A tudósok nemrégiben az Antarktisz vastag jégrétegei alatt egy 91 vulkánból álló egyedülálló vulkán-láncot fedeztek fel, de nem tudni, hogy hány aktív van ezek között. A kutatók radarok és más technológiák segítségével vizsgálták a régiót, köztük Robert Bingham, aki feltételezte, hogy a selfjég alatt még több vulkán lehet.
Ez teszi az Antarktiszt a bolygó legnagyobb vulkánkoncentrációjú helyévé. A tudósokat érdekli, hogy egy esetleges kitörés hogyan befolyásolná a jég olvadását, és milyen következményekkel járhatna a régióra nézve.
5. A legkülönlegesebb vörös színű vízesés
A McMurdo-völgyben található ez a „véres” vízesés. A szokatlan színe miatt kapta ezt a nevet.
1911-ben Griffith Taylor tudós egy szokatlan természeti jelenséget figyelt meg – egy vörös patakot a hófehér gleccserből. Taylor azt feltételezte, hogy a víz színét egy alga okozza, amely a gleccserben maradt fenn.
A Véres vízesés titkát csak a XXI. században sikerült megfejteni. A kutatások kimutatták, hogy a vízesés egy jégtakaró alatti tóból ered, amely el van zárva a külvilágtól. A tóban mikroorganizmusok élnek, amelyek alkalmazkodtak a fény és az oxigén nélküli élethez. Úgy nyernek energiát, hogy a szulfátokat szulfitokká redukálják. Ez a jelenség arra enged következtetni, hogy hasonló életformák más bolygókon is létezhetnek.
6. Dinoszauruszok maradványai
2016 februárjában-márciusában egy nemzetközi kutatócsoport expedícióra indult a James Ross és a Vega-szigetre. Ezeken a szigeteken ősi lények maradványait fedezték fel, amelyek sok millió évvel ezelőtt éltek az Antarktiszon. A talált maradványok egy része 71 millió éves.
7. Természetes piramisok
Több is van belőlük, és sajnos, vagy nem sajnos, de ezek nem igazi piramisok, hanem hegyek, bár szinte tökéletes piramis formájúak. Sok ilyen Antarktiszon található „piramis” sokkal nagyobb, mint az egyiptomiak.
8. Emberi koponyák
Ezt a „megdöbbentő” hírt szándékosan a cikk végére hagytam, mert kétségeim vannak az információ hitelességével kapcsolatban. A kételyeim abból fakadnak, hogy az egész internet tele van ezzel kapcsolatos cikkekkel, de nincs egyetlen hiteles forrás sem, amelyre hivatkozhatnék. Ezért előre szólok, hogy nem vagyok biztos az információ hitelességében, de szeretnék beszélni róla.
Az internetről értesültem arról, hogy ősi emberi koponyákat találtak az Antarktiszon. Azt állítják, hogy szokatlan, hosszúkás alakjuk van, ami arra utalhat, hogy a kontinenst – az egyik verzió szerint emberek, a másik szerint akár földönkívüli civilizáció – népesítette be.
Bizonyítékként a koponyák fényképeit hozzák fel. Kiderült azonban, hogy ezek csak múzeumi kiállítási tárgyak, amelyek a koponyák mesterséges deformációját mutatják be, ami széles körben elterjedt volt az ókorban. Ezért én most inkább nem is mutatok fényképeket. Hogy ki-hogyan viszonyul ehhez a hírhez, azt mindenki döntse el maga. Szerintem sajnos kamu. De van információ valódi emberi maradványokról, amelyeket az Antarktiszon találtak.
Egyszer rejtélyes emberi maradványokat fedeztek fel, amelyek 175 évig hevertek a parton. Ezek a legrégebbi maradványok, amelyeket az Antarktiszon találtak. Az 1980-as években egy chilei nő maradványait találták meg, aki 21 éves korában halt meg, valamikor 1819 és 1825 között. Ha egy kicsit korábban halt volna meg, akkor ő lehetett volna az első ember, aki „járt” az Antarktiszon.
A szakértők szerint a chilei őslakosok hagyományos csónakjai nem voltak alkalmasak ilyen hosszú utakra. Michael Pearson, az Antarktisz örökségével foglalkozó kutató és tanácsadó kijelentette, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a nő egyedül eljuthatott volna a Déli-Shetland-szigetekre, ahol a maradványait megtalálták.
A chilei tudósok feltételezik, hogy a nő William Smith 1819-es expedíciójában lehetett vezető, azonban a nőkről a Távol-Délre irányuló expedíciókban abban az időben nem sokat tudunk. A feljegyzések és naplók hiánya a korai hajókon megnehezíti a történetének tanulmányozását.
A története mindenesetre így is rejtélyes és egyedülálló: egy nő, akinek minden számítás szerint nem kellett volna ott lennie a kontinensen abban az időben, valahogy mégis ott kötött ki. A maradványai pedig az emberi tevékenység kezdetét jelzik az Antarktiszon. Továbbra sem tudni azonban, hogy ki ez a nő, és hogyan került az Antarktiszra azokban a régi időkben.
