„Ezt képtelenség megtanulni!” – mondhatnád most.
„Dehogynem, képes vagy rá!” – felelem én.
Hogyan? Nézzük meg közelebbről. Először is tisztázzuk, mi is az az írásjel. Nem betű, nem szó és nem is mondat. Ez egy olyan jel, amely általában egy szótagnak felel meg. A kínai szavak többsége két szótagból áll, ritkábban egyből, háromból vagy többől.
A jó hír az, hogy te már ismersz néhány „írásjelet”. Igaz, nem kínaiakat. A számokról van szó: 0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9. Hiszen a számjegyek alapvetően nagyon hasonlítanak az írásjelekre. Nézd csak:
- A szám alakjából nem derül ki, hogyan kell kiolvasni (nincs odaírva betűkkel, hogy „egy” vagy „nyolc”).
- A számjegy önmagában hordozza a jelentést (egy mennyiséget jelöl).
- A szám sokkal tömörebb, mint a betűkkel leírt változat (képzeld el, ha az iskolában azt írnánk: nyolcszázharminckilenc mínusz százhuszonnégy… Egyszerűbb így: 839 – 124 = 715). Csak éppen számjegyből tíz darab van, írásjelből pedig egy kicsit több – néhány ezer…
Az első dolog, ami megakadályozza, hogy egyáltalán elképzeljük ennyi írásjel megtanulását, az a pszichológiai gát. A kínaiakban ez nincs meg. Ők gyerekkoruk óta ismerik az írásjeleket, és kifejezetten praktikusnak tartják őket. A számjegyes példából ez a gondolat máris érthetőbbé válik.
Most pedig még világosabb lesz. Emlékezzünk vissza, hogyan születtek a nyelvek. Régen a rajzokat használták a jelentés átadására: az ember látta a napot – és rajzolt egy „napocskát” a kőre. Látta a társát – és rajzolt egy „emberkét”. Minden ilyen kép annak a szimbóluma volt, amit ábrázolt. Pontosan így működtek az első írásjelek is. A kínai nyelvben a mai napig megmaradtak ilyen „kép-írásjelek”. Például a 火 – hasonlít a lángra. Ez a „tűz” írásjele. A 门 „ajtó” – úgy néz ki, mint egy ajtókeret. A 人 pedig az „ember”.
Hasonlítsd össze, mit fog fel az agyad gyorsabban és kényelmesebben:
- 火 vagy a betűkből álló szó: „tűz”,
- 门 vagy a betűkből álló szó: „ajtó”,
- 人 vagy a betűkből álló szó: „ember”.
A mi anyanyelvünk latin betűs, ezért természetes, ha azt érzed: a betűkből álló szavakat könnyebb befogadni. De képzeld magad egy kisgyermek helyébe, aki még nem ismeri az ábécét. Ugye, hogy a képek egyszerűbbek? Persze a modern kínai írásjelek között az ilyen egyértelmű „rajz” már nagyon kevés – nagyjából 5%. A legtöbb absztrakt szimbólum, aminek a külleméből nem derül ki a jelentése. De ez nem gátolja meg, hogy megértsük az alapelvet.
A második dolog, ami hátráltatja a kínaiul tanulókat az írásjelek megjegyzésében, azok a módszertani hiányosságok. Sokan több tanulási szakaszt is átugranak. Íme a szükséges lépések listája:
- Határozd meg az írásjel típusát, és bontsd elemeire.
- Idézd fel a korábban tanult, hasonló jelentésű (szemantikai) vagy hasonló hangzású (fonetikai) elemeket tartalmazó írásjeleket.
- Írd le az írásjelet többször a kézírás rögzítése és az izommemória fejlesztése érdekében.
- Ne önmagukban, hanem szavakban és kifejezésekben jegyezd meg őket (figyelembe véve a szóalkotást és a szókapcsolatokat).
- Mondd ki hangosan a szavakat és teljes mondatokat a helyes hangokkal és tónusokkal, hogy az agyadban kiépüljön a „kép – hangzás – jelentés” kapcsolat (ez a kulcsfontosságú pont).
- Olvass minél több különböző szöveget; a cél, hogy a tanult szavakkal minél többször találkozz különböző kontextusokban.
- Írj le emlékezetből teljes mondatokat és szövegeket, hogy folyamatosan működésbe hozd a felidézés mechanizmusát.
A kínai anyanyelvűek számára az írásjel-alapú írás intuitív módon érthető. Az iskolások írásjelek ezreit írják le kézzel, különben egyszerűen elfelejtenék őket. Amikor pedig idegen, betűírásos nyelveket tanulnak, néha teljesen elképednek, hogy a szavak milyen szörnyen hosszúak – az ember elfárad, mire a végére ér például egy olyan szónak, mint a „megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért”.
És ami a legfontosabb: az anyanyelvűek folyamatosan használják az írásjeleket, miközben bármit olvasnak: közösségi médiát, könyveket vagy az étlapot. Pontosan ez a megjegyzésük legfőbb célja és a legjobb gyakorlás is egyben. Vagyis az írásjelek megjegyzése nagyrészt szokás, érzékelés és gyakorlás kérdése, nem pedig valamiféle különleges memóriáé.
Természetesen nekünk eleinte nem könnyű hozzászokni a szokatlan írásmódhoz, az agyunk pánikol és ellenáll. Hiszen az írásjelek és a betűk olvasásakor az agy különböző területei aktiválódnak. De kellő türelemmel és a megfelelő módszerrel felnőttkorban is elsajátíthatod a kínai írást. A lényeg: ne siess, és adj magadnak időt a gyakorlásra, hogy fokozatosan átállhass az új szemléletmódra.
