London pedig nem világváros lenne, hanem csak egy újabb átlagos kisváros. Erről nem mesélnek az iskolában, de az emberi történelem menetét nem csak a háborúk, a felkelések vagy a hatalmas ágyúk döntötték el, hanem egy nyomorult, agyatlan féreg.
Átrágta a spanyol armada deszkáit, és Britannia fejére helyezte a tengeri koronát, megnyitva az angolok előtt az utat a világuralom felé. Ezt a férget veszélyesebbnek tartották a kalózoknál és a viharoknál is, a pusztítása okozta kár pedig meghaladta egy egész flotta költségvetését.
Ismerkedj meg a főhőssel: ez a hajóféreg (vagy tengeri fúrókagyló). A világtörténelemben aratott győzelmei ellenére ez a „rettenetes szörnyeteg” elég komikusan fest: csak egy vékony, gerinctelen, szürkésbarna, meztelen csiga egy apró sapkában. Nincs szeme, foga, karma, tüskéje, sem egyéb elrettentő eszköze. A méreteivel viszont büszkélkedhet: maximális hossza elérheti az 50 centimétert. Igaz, általában feleakkora példányokkal találkozni.
A neve ellenére a hajóféreg egy puhatestű, a kékkagylók és a fésűkagylók távoli rokona. De még a többi gerinctelenhez képest is szánalmasan fest szegény – még igazi kagylóhéja sincs! Hogy tudott egy ilyen védtelen teremtés bármit is befolyásolni, és elsüllyeszteni egy rakás hajót? Hihetetlennek tűnik, ugye?
A hajóféregnek van egy apró titka: az a bizonyos sapka a fején. Valójában ez a kagylóhéjának módosult maradványa. A két teknő összezsugorodott, és a test elülső végére vándorolt, hogy fúrófejjé alakuljon. Ennek segítségével a féreg úgy lyukasztja át a legkeményebb, legdrágább faanyagot is, mintha csak hungarocell lenne!
De ne hidd, hogy szándékosan akar ártani az emberiségnek, dehogy. Egyszerűen ilyen ennek a kis szörnyetegnek az életmódja: már évmilliókkal azelőtt, hogy az emberek feltalálták volna a hajókat és megtanulták volna uralni a hullámokat, ő már takarítóként dolgozott a tengerekben.
Megtisztította az óceánt a folyók által behordott fadaraboktól. Mivel a vízben nincsenek termeszek, a hajóféreg hősiesen betöltötte a „tengeri fapusztító” szerepét. Ahhoz, hogy meg tudja emészteni a nem túl tápláló cellulózt, hasznos szimbionta baktériumok segítségét kellett igénybe vennie, amelyek a kopoltyúin élnek. Maga a hajóféreg nem tudja megemészteni a fát, de a baktériumok igen. A fűrészporért cserébe tápanyagokkal látják el a férget.
Aztán megjelentek az emberek a hatalmas hajóikkal. A férget nem érdekelte, kik rendezik a nézeteltéréseiket odafent, és honnan került hirtelen ennyi tonnányi gerenda a vízbe. Ő csak végezte a dolgát. A férgek bármilyen hajót képesek voltak felfalni pár hónap alatt! A flottát folyamatosan javítani, cserélni és erősíteni kellett. Még a kívülről sértetlennek tűnő deszkák belseje is hemzseghetett a parazitáktól!
A féreg még lárvaállapotban hatol be a fába. Fúr egy apró lyukat, belemászik, és ekkor kezdődik az igazi móka. Befelé rágja magát, degeszre zabálja a bendőjét, és közben mészvegyületekkel erősíti meg a járata falát. Ez segít abban, hogy az alagút mindig nyitva maradjon a légzés és a szaporodás céljából.
Ez adta az ötletet a bányászoknak is: a hajóféregnek köszönhetjük a modern fúrópajzsok feltalálását. A lényegük az, hogy nem csak fúrják a földet, hanem azonnal meg is erősítik az elkészült járat falát, és csak ezután haladnak tovább. Ez forradalmasította a bányászatot, az útépítést és minden olyan ipari területet, ahol alagutakat kell fúrni a föld alatt.
De a legnagyobb hatással a hajóépítésre voltak. A férgek által megtámadott hajók állandó javítást igényeltek, már egy kisebb vihartól is összetörtek, az ágyúgolyóktól pedig darabokra hullottak. Ilyen ladikokkal nem lehet háborúzni! Egyetlen flotta sem volt biztonságban tőlük, mivel a férgek mindenhol előfordulnak.
A puhatestűek gyorsan szaporodnak és új területeket hódítanak meg. A fő feltétel: 15–25 °C közötti vízhőmérséklet és legalább 8%-os sótartalom. Ezeknek a feltételeknek még egyes beltengerek és szorosok is megfelelnek. Ezért aztán egy időben Európában valóságos hajótörés-járvány tört ki. A hajók néhány hónap alatt faforgáccsá váltak.
Mi mindent ki nem találtak az emberek, hogy megvédjék a hajóikat: átitatták a fát szurokkal, mérgező festékekkel kenték le a hajótestet, zsírral mázolták be, vagy egy plusz réteg fával burkolták be. Minden hiábavalónak bizonyult! A tengervíz lemosta a kencéket, a plusz burkolat pedig csak még több férget vonzott oda.
Minden megváltozott, amikor a britek egy a maga idejében forradalminak számító technológiát vetettek be. A hajóik vízvonal alatti részét rézlemezekkel burkolták be! Ez a fém nem húzta le a hajót a mélybe, viszont a férgek még lárvaállapotban sem tudtak áthatolni rajta, hogy elérjék a fát! A hajók így mindig harcképesek maradtak, és sokkal kevesebb javítást igényeltek.
Ennek az előnynek köszönhetően a brit flotta tönkreverte a legyőzhetetlennek hitt spanyol armadát, és átvette az uralmat a tengereken. Az angolok a tengerek uraivá váltak, távoli országokkal kereskedtek, és kiterjesztették befolyásukat az egész világra. Olyan mértékben, hogy még ma is az angol számít a nemzetközi nyelvnek. És mindez egyetlen féreg miatt!
