1. Tévhit: A Holdnak van sötét oldala
Ha megfigyeled a teliholdat, észreveheted, hogy mindig ugyanúgy néz ki. Mi, földlakók, csak az egyik oldalát látjuk az égi kísérőnknek. A Hold túlsó oldala rejtve van előlünk, ami vonzza a romantikusokat és az összeesküvés-elméletek híveit. Amikor az első műholdakat elkezdték az űrbe juttatni, a tudósokat kíváncsivá tette, mi lehet a másik oldalon.
Létezik egy elterjedt, rejtélyes kifejezés: „a Hold sötét oldala”. Sok tudományos-fantasztikus film története szerint éppen ott tanyáznak a gonosz erők. Valójában azonban a Hold minden oldalát éri napfény. Égi kísérőnkön is van nappal és éjszaka, csak ezek egyenként két hétig tartanak. A Holdnak tényleg van túlsó oldala, de mivel a Föld körüli keringési ideje szinte teljesen megegyezik a saját tengelye körüli forgási idejével, bolygónkról csak az egyik félgömbjét figyelhetjük meg. A másikon semmi különös nincs. Ezt már az 1959-ben a szovjet „Luna-3” automata űrállomás által készített első fényképek óta tudjuk.
2. Tévhit: Az űrben az emberek szétpukkadhatnak
Elterjedt nézet, hogy vákuumban az ember felrobban, mint egy felfújt lufi: az erei szétpattannak, a szemei kifordulnak a szemgödrükből, és a testéből semmi sem marad. Valójában azonban a vákuumban nincs nyomás, így a testben végbemenő változások sem lesznek „robbanásszerűek”.
A legrosszabb, ami történhet, az az, hogy ha kilélegzel, mielőtt kiugranál az űrhajóból, könnyen szétrepedhet a tüdőd. Emellett fennáll a veszélye, hogy gázbuborékok jelennek meg a véredben. Ennek az az oka, hogy a vérben és a szövetekben oldott gázok gázneművé alakulnak, és így buborékok képződnek. Ezek elzárhatják a vérkeringést és roncsolhatják az érfalakat. Továbbá ezek a buborékok károsítják a központi idegrendszert is.
Ha védőruha nélkül tartózkodsz a nyílt űrben, a tested szintén dagadni kezd. Szerencsére a bőrünk annyira rugalmas és ellenálló, hogy megakadályozza, hogy az űrhajós szétpukkadjon. Tudjuk, hogy súlyos következmények nélkül legfeljebb másfél percig lehet a vákuumban tartózkodni. Ez kutyákon végzett kísérletek eredményeiből derült ki. Ennél hosszabb ideig tartó kint tartózkodás hipoxiához (oxigénhiányhoz) és halálhoz vezethet.
3. Tévhit: Az űrben hideg van
A Föld felszínét a Nap fénye melegíti. A Föld pedig átadja ezt az energiát a felette lévő levegőnek, így azt is felmelegíti. Ezzel szemben az űrben, távol az égitestektől (holdaktól és bolygóktól), nincs ami rezegjen és felmelegedjen.
Ez egy nagyon népszerű tévhit, ami elsősorban a filmekből terjedt el. Eszerint ha egy ember sérült szkafanderben vagy anélkül a nyílt űrbe kerül, törékeny jégszoborrá változik. A valóságban azonban az űrnek nincs hőmérséklete. Érzésre se nem hideg, se nem meleg. A hővezetés és a hőáramlás (konvekció) a vákuumban nem létezik. Sőt, az űr kiváló hőszigetelő, így az űrhajósokat inkább a túlmelegedés veszélye fenyegeti. Ha szkafander nélkül kerülnél a nyílt űrbe, bármely bolygó árnyékában, csak enyhe hűvösséget éreznél a bőröd felszínéről elpárolgó víz miatt. Megfagyni azonban biztosan nem fogsz.
4. Tévhit: A Nap sárga
Az űreszközökkel és földi távcsövekkel készült, a Nap felszínét ábrázoló felvételeken valóságos narancssárga poklot láthatsz. Azonban ezeket a képeket szándékosan színezik ki, hogy alátámasszák a mi elképzeléseinket a Nap színéről.
Szinte mindig a festők, illusztrátorok és a kisgyerekek is meleg sárgás-narancsos árnyalatokban ábrázolják a Napot. Sőt, ha felnézel a Napra, az a benyomásod támadhat, hogy csillagunk valóban sárga. Valójában azonban ezt a színt a Föld légköre kölcsönzi neki. Az űrből készült fényképeken jól látszik, hogy a valódi színe fehér. Ez a tévhit annyira elterjedt, hogy még a tudósok is „sárga törpeként” osztályozzák a Naphoz hasonló csillagokat.
5. Tévhit: A fekete lyukak tölcsérekre hasonlítanak
Hogy valójában hogyan is néz ki egy fekete lyuk, azt sokáig nem tudtuk pontosan. A művészek az asztrofizikusok elképzeléseire alapozva alkottak képeket róluk, egészen addig, amíg 2019-ben meg nem jelent az első fénykép egy fekete lyukról.
A játékfilmek és az interneten keringő képek alapján az emberek úgy képzelik, hogy a fekete lyuk egy örvény, ami mindent beszippant a környezetében. Hasonlíthat ahhoz a tölcsérhez, ami akkor képződik, amikor a víz lefolyik a mosdókagylóban. Valójában azonban a fekete lyuk egyáltalán nem tölcsér, hanem egy sötét gömb, amelyet egy gázból álló anyagbefogási (akkréciós) korong vesz körül. Ez a gáz pedig a gömb felszínére zuhan. A fekete lyukat talán a legvalósághűbben az „Interstellar” (Csillagok között) című filmben mutatták be, Kip Thorne fizikus modelljeit alapul véve. Később pedig a NASA egy rádióteleszkóp-hálózat segítségével elkészítette róla az első valódi felvételt.
6. Tévhit: Lajka kutya volt az első az űrben
Négylábú barátaink űrbe küldésének az volt a célja, hogy kiderítsék, hogyan hat a Föld közeli világűr az élő szervezetekre. Ezt megelőzően sem a kilövést, sem a súlytalanság állapotát, sem pedig a visszatérést (leszállást) nem tapasztalta még meg senki és semmi.
Az első ember az űrben Jurij Gagarin volt, az állatok közül pedig egy menhelyről származó keverék kutya, Lajka – ezek közismert tények. Valóban, Föld körüli pályára először Lajka állt. Azonban már őelőtte is jártak más élőlények az űrben. Az amerikaiak 1947-ben egy német „V-2” rakétával muslicákat (gyümölcslegyeket) juttattak fel. E rovarok szuborbitális, azaz csak az űr határát elérő repülésének célja az volt, hogy tanulmányozzák a kozmikus sugárzás élő szervezetekre gyakorolt hatását.
7. Tévhit: Az aszteroidaövön való átrepülés nehézségei
A „Star Wars” (Csillagok háborúja) Han Solójának mesterien kellett kormányoznia a Millennium Falcon (Ezeréves Sólyom) nevű űrhajót, hogy átverekedje magát egy sűrű aszteroidamezőn. Hatalmas sziklatömbök között kellett manővereznie, miközben üldözőit is le kellett ráznia.
A Naprendszerünkben, a Jupiter és a Mars pályája között található a fő aszteroidaöv. A csillagászok nem ismerik az itt található összes aszteroida pontos számát, de a becslések szerint akár 10 millió is lehet. Azonban ezen az övön még egy kezdő pilóta is gond nélkül átrepülhetne. Az egyes aszteroidák közötti átlagos távolság ugyanis körülbelül 1,5 millió kilométer. Ez több mint négyszerese a Föld és a Hold közötti távolságnak! Annak az esélye, hogy akár csak megközelíts egy ilyen szikladarabot, nemhogy nekiütközz, nagyjából egy a milliárdhoz.
8. Tévhit: Az űrben is használható toll milliárdokba került
Az egyszerű golyóstollakkal az űrben nem lehet írni, mivel a tinta a súlytalanság miatt nem folyik a hegybe. Létezik egy olyan mendemonda, miszerint azért, hogy az űrhajósok tudjanak jegyzetelni az űrben, a NASA 12 milliárd dollárt ölt egy speciális toll kifejlesztésébe. Ez a toll állítólag bármilyen felületre ír, akár fejjel lefelé is, és nulla és 300 Celsius-fok közötti hőmérsékleten is működik. A találékony szovjet űrhajósok közben pedig egyszerűen ceruzát használtak ugyanerre a célra.
Valójában kezdetben az amerikaiak, csakúgy, mint a szovjetek, tényleg ceruzát használtak. Azonban a ceruzából leváló grafitpor és apró szilánkok bekerülhettek az űrhajó érzékeny műszereibe és légszűrő rendszerébe. A praktikus „űrtollat” végül Paul Fisher amerikai vállalkozó és feltaláló fejlesztette ki, és ebből 400 darabot ajánlott fel a NASA-nak, darabját mindössze 2,95 dollárért. 1969-ben a Szovjetunió is vásárolt 100 ilyen tollat és 1000 darab betétet hozzá. Ezeket az űrtollakat később a „Szojuz” űrhajókon és a „Mir” űrállomáson is használták.
9. Tévhit: Nyáron azért van sokkal melegebb, mert a Föld közelebb kerül a Naphoz
A Föld pályája ellipszis alakú, ezért bolygónk néha közelebb, néha pedig távolabb van a Naptól. De ha jobban megnézed a naptárat, láthatod, hogy nyáron a Föld valójában távolabb van a Naptól, mint télen.
Sokan úgy vélik, hogy az évszakok váltakozását az okozza, hogy változik a Föld és a Nap közötti távolság. Valójában, mivel a Föld pályája nem szabályos kör, hanem ellipszis alakú, bolygónk januárban kerül legközelebb a Naphoz (ezt nevezzük napközelpontnak vagy perihéliumnak), és fél évvel később, júliusban van tőle a legtávolabb (naptávolpont vagy afélium). Ha valóban ez határozná meg az időjárást, akkor nálunk januárban lenne nyár, júliusban pedig tél. Az évszakok váltakozásának valódi oka azonban a Föld forgástengelyének a keringési síkjához képest ferde helyzete (tengelyferdesége). A Föld pályáján való keringése önmagában csak körülbelül 5 fokos hőmérséklet-ingadozást okozhat.
10. Tévhit: Az űrhajók egyenes vonalban haladnak
Minden rakétát, amelyet napjainkban az űrbe bocsátanak fel azzal a céllal, hogy legyőzze a Föld gravitációját, egy íves pályán indítanak. Minél magasabbra jut, annál nagyobb lesz ennek az ívnek a görbülete. Ezzel szemben a filmekben ezt gyakran másképp ábrázolják: az űrhajók ott úgy indulnak el egyik pontból a másikba, hogy egyszerűen csak megfordulnak és bekapcsolják a hajtóműveiket – akárcsak az autók a Földön.
A valóságban azonban ez egészen másképp működik. Az űrben az űreszközök egyik pályáról a másikra az úgynevezett Hohmann-pályán, egy ellipszis alakú íven jutnak el.
Az égi mechanikában ezt az átmeneti pályát ellipszispályának nevezzük. Arra szolgál, hogy egy űreszköz átkerüljön egyik körpályáról egy másik, vele azonos síkban lévő körpályára. Az átmenet során a hajtóművek jellemzően ki vannak kapcsolva. Csak kétszer, rövid időre kapcsolják be őket: egyszer az elején, a gyorsításhoz (amikor az alacsonyabb pályáról a magasabbra lépnek), és egyszer a végén, a fékezéshez (amikor a magasabb pályáról az alacsonyabbra térnek, vagy célpályára állnak). A köztes időben az űrhajó tehetetlenségi pályán, szabadon sodródva halad. Ez az orbitális vagy pályamechanika egyik alapelve. Azok az űrhajók pedig, amelyek leszállni készülnek egy égitestre, úgy hagyják el a keringési pályájukat, hogy menetirányukhoz képest megfordítják őket, bekapcsolják a fékezőhajtóműveket, és így csökkentik sebességüket a légkörbe lépéshez vagy a leszálláshoz.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
