Hogyan és miért lett öngyilkos Kleopátra?

Életrajzát rejtélyek övezik: szeretőiről gyakran mondják, hogy az életükkel fizettek azért, hogy birtokolhassák, szépségéről legendákat zengenek, öngyilkossága pedig mind a mai napig foglalkoztatja a történészeket…

„Ezek a csuklók arra születtek, hogy ékszereket viseljenek, a bilincsek (…) pedig a köznépnek és a bűnözőknek valók (…) Egyiptom királynője soha nem lesz legyőzött” – úgy tartják, hogy Kleopátra éppen ezeket a szavakat mondta néhány perccel a halála előtt.

A királynő Kr. e. 30-ban, valószínűleg augusztus közepén, Alexandria városában vetett véget önkezével az életének, miután a rómaiak vereséget mértek csapataira. Az asszony mindössze 39 éves volt. Az elterjedt vélekedés szerint egy kígyó (egy mérges egyiptomi kobra) marásával ölte meg magát. Az erről az eseményről beszámoló források ókori történészek (Plutarkhosz, Sztrabón, Cassius Dio) művei.

Az actiumi csata (az ókor utolsó nagy tengeri ütközete az ókori Róma flottái között, a polgárháborúk végső szakaszában) után, Kr. e. 31-ben Marcus Antonius visszatért Egyiptomba, és semmit sem tett, hogy folytassa a harcot Octavianus ellen.

Fényűző ünnepségeken tékozolta erejét, és Kleopátrával együtt bejelentette a „Halál Szövetségének” (vagy „Halálra Szántak Szövetségének”) megalakítását, amelynek tagjai megesküdtek, hogy együtt halnak meg. Ebbe a szövetségbe kellett belépniük a hozzájuk közel állóknak is.

A halálra készülve Kleopátra mérgeket próbált ki, hogy kiderítse, melyikük hoz gyorsabb és fájdalommentesebb halált. Plutarkhosz erről meglehetősen részletesen ír:

„Eközben Kleopátra mindenféle halálos mérget gyűjtött, és mivel tudni akarta, mennyire fájdalommentesek ezek, kivégzésre váró, őrizetben tartott bűnözőkön próbálta ki őket. Miután meggyőződött róla, hogy az erős mérgek kínkeserves halált okoznak, a gyengébbek pedig nem elég gyorsak, állatokon kezdett kísérletezni, amelyeket a jelenlétében egymásnak uszítottak vagy eresztettek. Ezzel is nap mint nap foglalkozott, és végül arra a következtetésre jutott, hogy talán csak az áspiskígyó marása okoz álomkórhoz hasonló feledést és dermedtséget, nyögések és görcsök nélkül: az arcon enyhe veríték jelenik meg, az érzékek eltompulnak, és az ember apránként elgyengül, bosszúsan elutasítva minden kísérletet, hogy felébresszék és talpra állítsák, mintha csak mélyen aludna.”

Kr. e. 30 tavaszán Octavianus Egyiptom ellen vonult. Július végére csapatai megjelentek Alexandria alatt. Az Antonius mellett maradt utolsó csapatrészek egymás után álltak át a győztes oldalára. A vesztes Kleopátra már elkezdett készülni a halálára.

Amint Octavianus bevette Pelusiumot (egy ókori egyiptomi várost), a királynő „megparancsolta, hogy a királyi kincstár legértékesebb darabjait – aranyat, ezüstöt, smaragdokat, gyöngyöket, ébenfát, elefántcsontot, fahéjat – vigyék át a sírboltjába; ez egy magas és pompás épület volt, amelyet már régen emeltetett Ízisz templomának közelében. Ugyanitt egy halom kócot és gyantás rőzsét is felhalmoztak…”.

Augusztus 1-jén a vereség nyilvánvalóvá vált, és Kleopátra szolgálóival (Irasszal és Kharmionnal) bezárkózott saját sírboltjának épületébe. Antoniusnak tévesen azt a hírt vitték, hogy Kleopátra öngyilkos lett, mire ő a kardjába dőlt. Nemsokára Antonius asszonyai bevitték a haldoklót a sírboltba, és az 53 éves római még aznap meghalt a felette zokogó Kleopátra karjaiban.

Kleopátra, tőrt markolva a kezében, a halálra való készségét mutatta, azonban tárgyalásokba bocsátkozott Octavianus követével, megengedte neki, hogy bejusson a sírbolt épületébe, és hogy lefegyverezze őt. Úgy tűnik, Kleopátra még mindig halvány reményt táplált arra, hogy elcsábítja Octavianust, vagy legalábbis megegyezik vele, és megtartja a királyságot.

Octavianus kevésbé bizonyult fogékonynak a csábításra, mint Julius Caesar és Antonius. Szolgái beosontak a mauzóleumba, megragadták Kleopátrát, és kicsavarták a tőrt a kezéből. A királynőt visszavitték a királyi palotába, ahol őrizet alatt tartották.

Kleopátra utolsó napjait Plutarkhosz részletesen leírta Olümposznak, a királynő orvosának visszaemlékezései alapján. Cornelius Dolabella, egy Kleopátrába szerelmes ifjú római tiszt közölte vele, hogy három nap múlva hajóra teszik, és Rómába küldik Octavianus diadalmenetére.

Kleopátra megparancsolta, hogy adjanak át egy levelet a hadvezérnek, majd bezárkózott a szolgálóival. Octavianus megkapta a levelet, amelyben panaszokat és azt a kérést találta, hogy Antoniusszal együtt temessék el, ezért azonnal embereket küldött. A küldöttek holtan találták Kleopátrát, királyi öltözékben, egy aranyból készült ágyon.

…Amikor a küldöttek a palotához futottak, és miután az őröket teljes tudatlanságban találták, betörték az ajtókat, Kleopátra királyi öltözékben feküdt holtan az aranyból készült ágyon. Két asszonya közül az egyik, Irasz, a lábainál haldoklott, a másik, Kharmion, már tántorogva, fejét a mellére ejtve igazgatta úrnője diadémját a hajában. Valaki dühösen felkiáltott: „Nagyszerű, Kharmion!” – „Igen, valóban nagyszerű és méltó ennyi király utódjához” – mondta az asszony, és egyetlen hangot sem ejtve többé, az ágy mellé zuhant (Plutarkhosz).

Mivel ezt megelőzően egy parasztember ment be Kleopátrához egy fügével teli edénnyel, és nem keltett gyanút az őrökben, úgy vélték, hogy az edényben csempésztek be neki egy kígyót. Azt állították, hogy a királynő karján két enyhe marásnyom volt látható. Magát a kígyót nem találták meg a szobában. Cassius Dio szerint Octavianus megpróbálta Kleopátrát pszillusokkal – egy egzotikus törzzsel, amelynek tagjai képesek voltak kiszívni a mérget anélkül, hogy magukban kárt tettek volna – újraéleszteni.

A kígyómarásról szóló verzió a legelterjedtebb, de kétségek övezik. Olyan feltételezések is napvilágot láttak, hogy Kleopátra egy üreges hajtűben tárolta a mérget. Ezt a verziót alátámasztja az a tény, hogy mindkét szolgálója vele együtt halt meg. Kétséges, hogy egyetlen kígyó egyszerre három embert ölt volna meg.

A legújabb kutatások szerint Kleopátra nem kígyómarástól, hanem egy mérgező koktél elfogyasztásától halhatott meg. Az egyiptomiak sokat tudtak a mérgekről; a keverék, amelyet a királynő magához vett, ópiumot, sisakvirágot és bürököt tartalmazott. Ma pedig teljességgel tisztázatlan, hogy önként döntött-e a mérgezés mellett, vagy valaki másnak is köze volt hozzá.

Kleopátra halála megfosztotta Octavianust egy ragyogó fogolytól a római diadalmenetén. A diadalmenetben – ahogy a források tanúsítják – csupán az ő képmását (talán egy szobrot) vitték körbe egy kígyóval.

Kleopátra lett Egyiptom utolsó királynője. Halála egybeesett az ország nagyságának hanyatlásával. Az egykor hatalmas birodalom Róma egyik provinciájává vált. A lehetséges trónkövetelőt nem sokkal ezután kivégezték. Magát Egyiptom királynőjét pedig Octavianus parancsára hatalmas tiszteletadással temették el Marcus Antonius mellé.

Plutarkhosz részletesen leírta Kleopátra sírboltját és a körülötte kibontakozó drámai eseményeket. A szerző tanúsága szerint nem sokkal a halála előtt Kleopátra már tudta, hogy sem ő, sem Marcus Antonius nem győzheti le Octavianust, és „kivételes szépségű és fenségességű sírboltot emeltetett magának Ízisz temploma mellett, ott gyűjtötte össze a királyi ház legértékesebb kincseit: aranyat, ezüstöt, smaragdokat, gyöngyöket, ébenfát, elefántcsontot és fahéjat”.

Melyik művész festménye tetszett neked a legjobban?