Élete utolsó éveiben Erzsébet várta és szenvedélyesen kívánta a halált. Tudj meg többet a most következő cikkből.
Gyermekek
Anyósa beavatkozása ellenére Sissi szenvedélyesen szerette a lányait, és igyekezett minél több időt tölteni velük. A sors gonosz tréfája volt az a tragédia, amely akkor történt, amikor a kicsik, Zsófia és Gizella, két- illetve egyévesek voltak.
A szülők egy diplomáciai útja során a kislányok a dajkákkal maradtak, és súlyosan megbetegedtek. A kis Gizella erősebbnek bizonyult a nővérénél, aki pár nap alatt belehalt a betegségbe.
Erzsébetet és Ferencet lesújtotta a veszteség, és sok évbe telt, mire elszánták magukat egy újabb gyermek vállalására. De ez a döntés megváltoztatta az életüket. Megszületett a trónörökös – Rudolf herceg.
És a nagymama ismét belépett a képbe, magára vállalva a fiú nevelésének minden gondját.
Addigra Sissi már megértette, hogy nem az a sorsa, hogy a korona hű szolgálója legyen, és szenvedélyesen megszerette az utazást. Az osztrák császárné hónapokig nem tért haza, miközben kereste a világban azt a helyet, ahol legalább rövid időre megkönnyebbülhet.
A császári párról az a hír járta, hogy nem tudták megőrizni a családi tűzhely melegét. De ha tanulmányozzuk a leveleiket, amelyeket az évek során írtak egymásnak, világossá válik, hogy a kapcsolatuk nagyon is meleg volt. Egyszerűen csak mást akartak az élettől.
Az örömöt csak a negyedik gyermek tudta visszahozni a családba. A kis Mária Valériát Erzsébet „egyetlen gyermekének” nevezték. Az anya feltétel nélkül szerette a kicsit, és nem tűrt semmilyen beavatkozást a lánya nevelésébe. Szerencsére a nagymamát teljesen lekötötték a trónörökössel kapcsolatos teendők. Végre Sissinek lett egy „saját” gyermeke.
A jólét időszakának egy újabb csapás vetett véget, amely elragadta a harmincéves trónörököst. És bár azt beszélték, hogy saját akaratából lépett ki az ablakon, az anyai szív azt súgta, hogy gyilkosság történt. Halálának rejtélye sosem derült ki.
A szúrás, melyen át elillant a gyászoló lélek
Ettől kezdve Erzsébet már csak egy dologra várt: a halálra. Gyakorlatilag remete lett, fekete ruhát hordott, és nem engedte, hogy lefessék vagy lefényképezzék. Ironikus, hogy az a személy, aki végül megölte a császárnét, nem is sejtette, mekkora ajándékot ad neki.
Miközben a parkban sétált a nevelőnőjével, Erzsébetet meglepte egy véletlen járókelő váratlan tette, aki látszólag megbotlott és megérintette a mellkasát. A nők először azt hitték, talán egy tolvaj volt, aki megpróbálta levenni valamelyik ékszerét, de egy perccel később Sissi már érezte, hogy nem kap levegőt, és térdre esett. Egy vékony, hosszú tűvel végrehajtott halálos szúrás volt, egyenesen a szívébe.
A huszonöt éves olasz férfi, aki kifejezetten azért érkezett Genfbe, hogy megölje a császárnét, meggyőződéses anarchista volt, és a kihallgatáson örömmel mesélte, hogy elégedett a példával, amit a társainak mutatott.
Ausztriai Erzsébet, vagy egyszerűen csak Sissi, nem mindennapi nő volt, aki nagyon boldogtalan, de ragyogóan szép életet élt. A sorsa pedig újabb bizonyítéka annak, hogy a szépség, a pénz és a hatalom sem ment meg attól, ami a Sors Könyvében meg van írva.
