Még ma, a tudomány és a technika fejlettsége ellenére sem tudjuk pontosan, mi is volt ez a fegyver. Ez a görögtűz – amely több tízezer életet követelt.
A görögtűz, mint egyfajta „ősi napalm”, megváltoztatta a tengeri hadviselés szabályait
Mindig, amikor a görögtűzről hallok, eszembe jut a „Trónok harca” egyik jelenete, ami különösen elgondolkodtató. Ez a fegyver valóban lenyűgöző, nem igaz?
Persze, a regény és a sorozat kedvéért ebben az esetben a gyújtófegyver hatását jócskán kiszínezték, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a görögtűz a valóságban ne okozhatott volna horrorfilmekbe illő jeleneteket.
A fegyver megalkotásáért és használatáért a Bizánci Birodalom felelt, amely a történelem során katonai stratégiájáról és fejlett technológiáiról volt híres. A görögtűz egy olyan fegyver, amely egyszer s mindenkorra megváltoztatta a tengeri hadviselést, és évszázadokon keresztül védte birtokosainak területeit.
Nem véletlen, hogy ez a fegyver mind a mai napig foglalkoztatja a történészeket és a katonai szakértőket. Feltehetően a pusztító ereje és a sírba vitt titkai miatt, beleértve az eredeti összetételét és az előállítási módszerét.
Hogy mondjak egy példát? Ott van Konstantinápoly 717–718-as ostroma. Ennek során a bizánci csapatok görögtüzet vetettek be az arab flotta ellen, aminek következtében a támadó fél több mint 2000 hajót és katonák tízezreit veszítette el.
Ez fél évszázaddal a szüllaioni csata (677) után történt, amelyben a görögtűz volt az egyik döntő tényező, ami megsemmisítette az arab flottát és több mint 30 000 ember halálát okozta.
Mi is az a görögtűz?
A görögtűz eredetét mind a mai napig rejtély övezi. Feltalálójának egy Kallinikosz nevű, görög-keresztény menekültet tartanak, aki i. sz. 668-ban menekült Szíriából Konstantinápolyba.
Teljesen lehetséges, hogy a korabeli hadviselésben már használt gyúlékony folyadékokkal kapcsolatos ismeretekre alapozott, és ezeket új összetevőkkel és módszerekkel gazdagította. A mai napig nem tudjuk pontosan, mik voltak ezek az összetevők, de a feltételezések szerint a keverék tartalmazott kőolajszármazékot (petróleumot), égetett meszet, ként, gyantát, salétromot (kálium-nitrátot) és talán még a fekete lőpor egy korai formáját is.
A keveréket valószínűleg lepárolták és nyomás alatt tartották, majd csöveken és szifonokon keresztül lövellték ki, főként a vízre, ahol lehetetlen volt eloltani. A görögtűz sok szempontból megváltoztatta a korabeli háborúk menetét. Nemcsak jelentős előnyt biztosított Bizánc számára a tengeri csatákban, hanem rettegést is keltett a potenciális ellenfelekben.
Ez utóbbiak kénytelenek voltak módszereket keresni e halálos fegyver ellen, és többek között nedvesített bőrökkel és ecettel próbálkoztak védekezni. Végül a görögtűz más birodalmakat is hasonló fegyverek kifejlesztésére ösztönzött, ami közvetlenül hatott a haditechnológia fejlődésére az egész akkori világban.
Alkalmazása azonban nem korlátozódott a tengeri csatákra; az ostromok során a városok és erődítmények védelmének is értékes eszköze volt. Történelmi példák azt is megerősítik, hogy a bizánciak szárazföldi harcokban is bevetették a görögtüzet: falakra, tornyokra vagy szekerekre rögzített csövekből lövellték ki, ezzel olyan tűzfalat hoztak létre, amely elriasztotta a támadókat.
Görögtűzzel töltött agyagkorsókat is használtak kézigránátként, amelyeket az ellenségre hajítottak vagy katapultáltak. A fegyver hatékonyságát nemcsak az arabok és a szaracénok tapasztalták meg, hanem még a keresztes lovagok is Jeruzsálem 1099-es ostrománál. Nekik a tűzvészek miatt többször is vissza kellett vonulniuk, és bár a várost végül elfoglalták, ez komoly veszteségekkel járt.
A görögtűz titkát szigorúan őrizték
A bizánciaknak évszázadokon keresztül sikerült titokban tartaniuk a görögtűz összetételét és előállítási folyamatát. Stratégiai kincsnek tekintették, amely közvetlenül hozzájárult a tengeri hadviselésben meglévő fölényükhöz.
A receptet csak kevesen ismerték, és azzal, hogy vallásos szimbolikával vették körül, a bizánciak csak tovább növelték a rejtélyességét, isteni eredetet tulajdonítva a fegyvernek. Nem meglepő tehát, hogy sok ellenségük, különösen az arabok és a bolgárok, megpróbálták megfejteni ezt a titkot, de minden kísérletük kudarcot vallott.
A szigorú biztonsági intézkedések a vallási és szimbolikus álcával párosulva hatékonyan védték ezt a hadititkot. Éppen ezért a görögtűz ma már nem csupán egy gyújtófegyver. Sokkal inkább a bizánci találékonyság és katonai hatalom szimbóluma, egyben a történelem egyik leglenyűgözőbb és legrejtélyesebb fegyvere.
A középkori hadviselés alakításában betöltött szerepe – szárazföldön és tengeren egyaránt –, valamint összetételének máig megfejtetlen rejtélye folyamatosan megmozgatja a fantáziát, és szinte legendává teszi ezt a fegyvert.
