Ezeket az eszközöket az elődeink még nap mint nap használták, mostanra viszont igazi fejtörővé váltak. Nézd meg a leírásokat, és próbáld kitalálni a funkciójukat – a helyes megfejtéseket pedig a poszt végén találod!
1. Na, mondd meg, mire való ez a szerkentyű? Ez persze már antikvitás és ritkaság, ma már nem használnak ilyet, mivel nem lenne humánus. A hossza kicsivel nagyobb, mint egy okostelefoné.
2. Most pedig gondold végig, mire való ez a fából készült, két különböző lécből álló eszköz? A 16. századi Németországban használták, leginkább kocsmákban.
3. Itt egy régi francia konyhai eszköz képének kellene lennie. De nem találtam róla normális fotót, úgyhogy megpróbáltam én magam lerajzolni. Ez egy fából készült csonkakúp, aminek a végére egy gumi van húzva, és egy kis fatányérba illeszkedik.
A mai napig használunk ilyen eszközöket. Bár az esetek többségében teljesen más a felépítésük, létezik a régi szerkezetnek megfelelő modern változat is. A fa csonkakúp helyett most rugó van, a tányérka helyett egy nagy fém alátét, a gumivég helyett pedig műanyag fogantyú. Mire való ez a tárgy?
4. Itt egy másik érdekes holmi, amit sok háztartásban használtak Oroszországban, Skandináviában, Nagy-Britanniában, Magyarországon és más országokban a 17–19. században.
5. Milyen szerkezet ez? Mire való? Miért dugta bele a nő a kezét, amit most nem tud kihúzni?
Megoldások
1. Az a furcsa szerkentyű az első képen nem más, mint egy eszköz a zongoristák ujjainak nyújtására. Ma már nem találkozol ilyennel, de léteznek más megoldások. Például ilyenek (lapozz a galériában).
2. A rovátkás fabotokat hitelfelvételre használták. Beállított a kocsmába valami iszákos alak, elverte az összes pénzét, de nem állt le, hanem hitelre evett-ivott tovább. Mivel akkoriban az írástudatlanság miatt kevesen tudtak volna elismervényt írni, a kocsmatulajdonosok kitaláltak egy sajátos, pálcikás hitelrendszert.
Vettek két pálcát, mindkettőre ugyanannyi rovátkát véstek (ez jelezte a hitel összegét), az egyik az eladónál maradt, a másik a vevőnél. Amikor pedig rendezték az adósságot, a pálcákat elégették a kályhában.
3. Ez egy diótörő. A diót beleteszik a „kupakba”, amit aztán hátrahúznak, mint egy csúzli gumiját, majd elengedik. A héj széttörik, a dió bele pedig eközben teljesen ép és sértetlen marad.
A rugós diótörő működési elve ugyanez, csak ott nem a gumis kupakot húzzák hátra, hanem a rugót nyújtják meg. Az alátét pedig az üllő szerepét tölti be.
4. Ez a mángorló. A kinézete változó lehetett. A lényeg az, hogy a nyéllel ellátott deszkába bordákat vájtak. Néha egyeneseket, mint a lenti képen, néha mintásakat, mint a kérdésnél lévő képen. A textilt vagy ruhát egy hengeres nyújtófára tekerték, majd az asztalon görgették rajta a mángorlót, hogy az anyag fel-le tekeredjen (a lényeg, hogy ne teljesen).
Ennek eredményeképpen, néhány ilyen görgetés után a mosás és szárítás okozta nagy, durva gyűrődéseket szabályos, apró redők váltották fel. Így a ruha majdnem úgy nézett ki, mintha ki lett volna vasalva, másrészt a meglehetősen durva vászonanyag puhább és kellemesebb tapintású lett.
5. Az egész szerkezet a rendőrség vagy a tűzoltók sürgősségi riasztására szolgált. De hogy a gyerekek és a huligánok ne szórakozzanak a hatóságok felesleges riasztgatásával, kitaláltak hozzá egy kiegészítőt: a hívás leadása után a szerkezet rászorult a hívó kezére, a zárat pedig csak azzal a kulccsal lehetett kinyitni, ami a kiérkező egységnél volt. Vagyis az illető kénytelen volt megvárni a segítséget, ha pedig csak egy huligán volt, aki poénból hívta ki a rendőrséget vagy a tűzoltókat, akkor még keresni sem kellett, hiszen eleve foglyul esett.
Hogy tetszettek a rejtvények? Sikerült valamit kitalálnod?
