- A bőrt fehérítették, eltávolították a foltokat és szeplőket, pírt kölcsönöztek neki, kisimították a ráncokat (utóbbira olyan kencével kenték be, amelytől a régi bőr teljesen lehámlott).
- Készítettek maszkokat a bőr javítására, a duzzanatok csökkentésére, a pattanások és mitesszerek eltüntetésére.
- Gyakoriak voltak az ajakrepedések – ezek okait vizsgálták, és az eredményektől függött a küzdelem módja. Általában az ajkakra sokféle szert ajánlottak, hogy élénkebbé és puhábbá tegyék őket.
- A nőket nyugtalaníthatta a rossz szájszag vagy a fekete fogak. Tessék! A fogakat forró, sós borral fehérítették, és borral kezelték a rossz szájszagot is (természetesen adalékokkal).
- A hajra alkalmazott szerek egyrészt javították vagy megváltoztatták annak színét, másrészt kellemes illatot kölcsönöztek neki. Ezek különböző eljárások és különböző szerek voltak.
- Nos, például, hogy a hajat szép feketére festhessék, olajban meg kellett főzni egy gyíkot, és aztán ezzel az olajjal bekenni a hajat.
- Ha pedig épp ellenkezőleg, szőke szeretnél lenni – főzz meg egy új cserépben jó sok méhet olajjal, törd össze, ami keletkezik, és kend be vele a fejed.
- A kellemes illat érdekében az illatszereket a fejfedőkbe rejtették. Vagy őrölt aromás fűszerekből port készítettek, rózsavízzel elkeverték, a hajra permetezték, és kifésülték.
- Ugyanígy voltak receptek arra is, hogy a hajat dússá, hosszúvá vagy göndörré tegyék.
- Nemcsak a fogakat fehérítették, hanem a kezeket is, mert nem illett egy előkelő hölgynek olyan vörös karmokkal rendelkeznie, mint egy főtt ráknak.
- Voltak szerek az izzadtságszag ellen. De csak abban az esetben, ha az valahogy különösen elviselhetetlen volt. Ráadásul nem konkrét területeket kezeltek, hanem az egész testet beburkolták. Igen – szintén borral! És természetesen szintén bizonyos adalékokkal.
- A vonzerő növelése érdekében ajánlott volt fürdőbe járni.
- És még – népszerűek voltak a szőrtelenítő kenőcsök mindenhol, kivéve a fejen. A kenőcsök olyan hatásosak voltak, hogy véletlenül a bőrt is eltávolíthatták. Ezért az alkalmazásnak óvatosnak kellett lennie. Nos, aztán – egyszerűen kend be az égési sérüléseket hennával és tojássárgájával, öblítsd le magad, és indulj álmaid férfijához.
- Amikor a külső vonzerőt elérték, a kiszemelt áldozat ráharapott, és oltár elé vonszolta a leányzót – hogy a jóhírnevet a hölgyek megtarthassák, a könyv egy hosszú listát közöl azokról a szerekről, amelyek a nem szüzet újra szűzzé tették.
- De ajánlottak egy csodálatos port is, amellyel egyszerűen csak meg kellett szórni azt a bizonyos helyet – és ettől ott minden vissza fog húzódni/össze fog húzódni.
Trotulának hívják – egy orvosnő neve után, akinek legalább az egyik könyv megalkotását tulajdonítják (a többi szerzője ismeretlen – valószínűleg nagyon régi, megfelelő témájú latin műveket használtak fel hozzájuk).
A téma pedig, amely az összes értekezést egy művé egyesíti – a nők.
De – következetes leszek, és először arról a hölgyről mesélek nektek, akinek a nevét viseli ez az annak idején nagyon népszerű mű.

Salernói Trotulának hívták. Ennek megfelelően Salernóban élt. És – ennyi az egész.
Hogy mikor élt (az évszámok több évszázados eltéréssel – a 11-től a 13. századig – vannak megadva), valóban nő volt-e, sőt, egyáltalán élt-e valójában – mindezekre többféle válaszlehetőség is létezik. Vagyis ezeket a válaszokat nem tudjuk.
Azt azonban tudjuk, hogy Salerno abban az időszakban elismert európai orvosi központ volt.
Működött ott egy jelentős orvosi iskola, amelynek végzettjei között férfiak és nők egyaránt voltak.
Az iskolában latinra fordították és tanulmányozták az orvosi értekezéseket, mind a nagyon régieket, amelyek még az ókori görögöktől maradtak fenn, mind pedig az arabokat, hála annak, hogy az arabok nem voltak messze. Összességében sok körülmény találkozott olyan kedvező módon, hogy ebben a városban virágzásnak indult az orvostudomány és az orvosi képzés.

Akárhogy is – van egy könyvünk, amelyet a női élet különböző aspektusainak szenteltek, és amely ebben a témában a középkori Európa legfőbb könyve volt.
A könyv fejezetei a női betegségekkel, ezek gyógyításával és a kozmetikával foglalkoznak.
Megismerkedtem ennek a műnek az angol fordításával, és elmesélem nektek, milyen érdekességeket találtam benne. Figyelembe véve, hogy nem vagyok orvos, az elbeszélésem főként az ebben a műben leírt népszerű kozmetikai eljárásokra fog összpontosítani.

Mi nyugtalanította a középkori nőket, és hogyan küzdöttek ez ellen.
Ismertetnek egy szeméremtestre való borogatás formájában alkalmazandó szert arra az esetre, ha egy nő valamilyen okból nem érintkezik férfiakkal. Például, ha a hölgy apáca vagy özvegy. De szenved a tartózkodásától. Az enyhítés érdekében speciális borogatásokat készítettek.
Adva van egy valóban forradalmi fogyasztószer receptje is.
A hölgyet be kell kenni borral elkevert tehéntrágyával, és gőzfürdőbe kell küldeni. Mindeközben – a kezelések (amelyekből sokat végeznek – egészen a végső győzelemig) közötti szünetekben az „áldozatnak” ajánlott jól táplálkoznia.
Mind a férfiakat, mind a nőket nyugtalanította a rühösség az intim területeken, a fejen vagy a testen. Sokan annyira vakaróztak, hogy lekaparták a bőrüket – a problémára léteztek természetes összetevőkből készült kenőcsök.

Mi nyugtalanította még a nőket a receptek alapján, és mi állt a szépségükhöz és vonzerejükhöz vezető útjukban?
Sok minden. És mindenre hatásos szereket ismertettek.
Arc.

Haj.
Az olvasó minden szeszélyére a szerzők meglehetősen sokféle kencét ajánlottak.

Test.

Továbbá.
Különösen megdöbbentette – minden értelemben – az újdonsült boldog férjet az őrölt üvegből és szódából készült por, amelyet a hölgyek arra a bizonyos helyre szórtak. A „hatás” ettől olyan volt, hogy a vőlegénynek már nem volt kedve a jelenség okait firtatni.
Íme, ilyen problémák és fortélyok léteztek annak idején.
És ez csak egy gyűjtemény, amit ebben az időben állítottak össze… Maguk a receptek pedig nagyságrendekkel régebbiek.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK