Wallace-vonal: Hol van ez a határ, és miért nem lépik át az állatok?

A tudósok ezt „Wallace-vonalnak” hívják. A vonal két oldalán Ázsia és Ausztrália teljesen eltérő állatvilága található. Az itt élő állatok és madarak (mindkét oldalon) – bár megtehetnék – csak ritkán lépik át ezt a láthatatlan választóvonalat.

Hogyan lehetséges, hogy mindössze 35 kilométeres távolságban ennyire különböző világok léteznek egymás mellett?

A Csendes-óceáni szigetcsoport növény- és állatvilága közötti meghökkentő különbségeket már a középkori tengerészek is észrevették. Ilyen volt például a velencei Antonio Pigafetta, aki részt vett Magellán 1519-től 1522-ig tartó világkörüli expedíciójában.

Útinaplóiban feltette magának a kérdést: miért ennyire eltérő a Maluku-szigetek és a Fülöp-szigetek élővilága? Pedig alig egy karnyújtásnyira vannak egymástól.

Míg a nyugati részen főként tigrisekkel, majmokkal és elefántokkal találkozhatsz, addig a keletin koalákkal és kengurukkal. Fontos kiemelni, hogy koalákat és kengurukat nem fogsz látni a nyugati oldalon, és ugyanígy tigriseket, elefántokat és majmokat sem a keletin.

Alfred Wallace: Darwin barátja és a biogeográfia atyja

A brit zoológus, Philip Sclater jött rá elsőként a tizenkilencedik század közepén, hogy létezik egy láthatatlan választóvonal, ami kettészeli a Maláj-szigetvilágot. Pár évvel később kollégája, Alfred Wallace térképen is megjelölte ezt a határt. Wallace természettudós és utazó volt, Charles Darwinnak, az evolúcióelmélet atyjának barátja, és nyolc évet töltött a Csendes-óceán szigetein.

Az a férfi, aki felfedezte ezt a vonalat, már akkoriban is a növény- és állatvilág biogeográfiai különbségeit kutatta, ezért is érdemelte ki a „biogeográfia atyja” címet.

Hogyan is alakult ki pontosan a Wallace-vonal?

Erre a kérdésre a tudósok csak a XX. században találták meg a választ, amikor megszületett a litoszféralemezek mozgásának elmélete.

Kiderült, hogy a természeti határ két oldalán elterülő szigetek eredetileg más-más kontinenshez tartoztak.

• A nyugati szigetek – köztük Borneó, Jáva és Szumátra – 150 millió évvel ezelőtt az északi szuperkontinensnek, Laurázsiának voltak a részei.
• A keletiek pedig – mint például Celebesz, Új-Guinea és Timor – a déli szárazföldi tömbhöz, Gondwanához tartoztak.

„Idővel Ausztrália egy szigetcsoporttal együtt leszakadt Gondwanáról, és észak felé kezdett sodródni. Laurázsia keleti részének darabjai pedig épp ellenkezőleg, dél felé mozdultak el. 50 millió évvel ezelőtt aztán ezek találkoztak. Így jött létre a Maláj-szigetvilág” – magyarázta Sebastian Shimeld, az Oxfordi Egyetem evolúciós biológia professzora.

Ez azt jelenti, hogy valamikor a Wallace-vonal két oldalán elterülő szárazföldeket több ezer kilométernyi óceán választotta el egymástól. Pontosan ezért ennyire eltérő a növény- és állatviláguk.

Hogyan lehetséges, hogy a Wallace-vonal két oldalán ennyire eltérő növény- és állatfajok élnek?

De miért nem keveredtek össze ezek a fajok az idők folyamán? Tegyük fel, a nagytestű szárazföldi állatoknak nehéz átkelni a vízi akadályokon. De a madarak és a tengeri élőlények könnyedén megtehették volna.

A biológusok magyarázata szerint az állatok, madarak és tengeri élőlények teljesen eltérő ökoszisztémákban élnek, és minden faj a saját környezetéhez alkalmazkodott.

„Például sok ázsiai madárfaj az északnyugati szigeteket borító sűrű dzsungelekben él. Ezzel szemben a délkeleti – mondhatni ausztráliai – szigeteken inkább a szavannák és az eukaliptuszerdők az uralkodók. Ezekhez a körülményekhez pedig ezek a madarak nehezen tudnak alkalmazkodni. A víz alatti világ, különösen a korallzátonyok, szintén jelentősen eltérnek a Wallace-vonal két oldalán. Ez pedig befolyásolja a halfajok elterjedését” – tette hozzá Sebastian Shimeld, az Oxfordi Egyetem evolúciós biológia professzora.

Mely fajoknak sikerült mégis átlépniük a Wallace-vonalat?

Ugyanakkor néhány növény- és állatfaj meglepően igénytelennek bizonyult, és sikeresen meghonosodott a természeti akadály mindkét oldalán.

Ilyenek például a krokodilok, a denevérek, valamint a szivárvány eukaliptusz. Ez utóbbi a Fülöp-szigetekről származik, de remekül érzi magát a délkeleti szigeteken is.

A tudósok úgy vélik, hogy példájukat más növény- és állatfajok is követni fogják szépen lassan, és idővel a Wallace-vonal eltűnik. Ez a „nagy áttelepülés” azonban még további tízmillió évbe telhet.