Mégis, rendszeresen felbukkannak ilyen elméletek az interneten, a könyvekben és a dokumentumfilmekben. Az elmélet hívei „megolvadt városokra”, ősi szövegekre és furcsa leletekre hivatkoznak. A szkeptikusok viszont biztosak a dolgukban: nem történt semmilyen ősi atomkatasztrófa.
Hol az igazság, és honnan ered ez az egész teória?
Honnan ered az ősi atomháború mítosza?
Az elmélet a 20. században vált népszerűvé, különösen az atomfegyverek megjelenése után. Az emberek ekkor látták először, mire képes egy atombomba, és elkezdték keresni a hasonló események feltételezett nyomait a múltban.
Az ötlet leginkább olyan szerzőknek köszönhetően terjedt el, mint Erich von Däniken és Zecharia Sitchin, akik a romba dőlt ősi városokat „földönkívüli háborúkkal” hozták összefüggésbe. A tudomány azonban egyetlen érvüket sem igazolta.
A hívek érvei: mit tekintenek bizonyítéknak?
Leggyakrabban háromféle „nyomot” szoktak felhozni:
- Ősi városok megolvadt falai
Egyes műemlékek romjain valóban található egy üveges réteg. Az elmélet hívei szerint ezek állítólag olyan magas hőmérséklet nyomai, mint amilyen egy atomrobbanásnál keletkezik. - „Vakító fényt” és „égi tüzet” leíró ősi szövegek
Leggyakrabban az indiai eposzokat (például a Mahábháratát) idézik, amelyekben szupererős robbanásokhoz hasonló fegyvereket említenek. - Furcsa sivatagi leletek
Időről időre emlegetnek „üvegsivatagokat” vagy „megolvadt homokot”, amelyek a termonukleáris kísérletek utóhatásaira emlékeztetnek.
Ezek az érvek hatásosnak tűnnek, de a tudományos magyarázat teljesen más.
Mit mond a tudomány: miért nem volt atomháború?
Tudósok, régészek, geológusok és fizikusok megvizsgálták az „ősi robbanás” összes feltételezett nyomát. Az eredmények egyértelműek.
1. A megolvadt felszín hétköznapi tüzek következménye
Az ősi városfalak megolvadását a következők okozták:
- ostromok során keletkezett heves tüzek,
- közvetlenül az építkezés helyszínén végzett téglaégetés,
- vulkáni tevékenység.
Az ehhez szükséges hőmérséklet 1000–1200 °C, ami sima tűzzel is könnyen elérhető. Egy atomrobbanáshoz 4000–5000 °C és jellegzetes sugárzásnyomok kellenének, de ilyenek nincsenek.
2. A szövegek „tüzes istenei” csak metaforák
Az eposzok, köztük az indiaiak is, költői nyelvezetet használnak. Az „ezer nap ragyogása” vagy a „városokat elemésztő tűz” művészi fordulatok, nem pedig fegyverek műszaki leírásai. Ráadásul ugyanezek a szövegek mitikus lényekről, mágiáról és istenekről is írnak.
3. Az „üvegsivatagok” természetes eredetűek
A sivatagi üveg a következőképpen keletkezik:
- meteoritbecsapódások során,
- villámcsapások miatt (fulguritok),
- vulkanizmus következtében.
Egyik helyszínen sincs megnövekedett sugárzás, pedig az évezredekig megmaradna.
Miért lehetetlen az ősi atomháború elmélete fizikai szempontból?
Egy atomrobbanás három elmaradhatatlan nyomot hagy maga után:
- radioaktív izotópokat,
- jellegzetes pusztítási mintázatot,
- az ásványokban rögzülő hasadási nyomokat.
Ezek közül sehol, semmilyen nyomot nem találtak. Számos elem felezési ideje több tízezer év, ezért a bizonyítékokat lehetetlen elrejteni vagy arra fogni, hogy „az idő vasfoga” eltüntette őket.
De voltak globális katasztrófák? Igen, csak nem nukleárisak.
Bár atomháború nem volt, a Földön valóban történtek tömeges katasztrófák, amelyek a mítoszokat ihlethették:
- nagy aszteroidák becsapódása,
- szupervulkánok kitörése,
- hirtelen éghajlatváltozások,
- városokat elpusztító tüzek.
A legismertebb példa a Szantorini (Théra) vulkán kitörése, amely elpusztította a minószi civilizációt, és ez vált „Atlantisz pusztulásának mintaképévé”.
Összegzés: ősi atomháború nem volt, de a mítosz tovább él.
Az ötlet hatásos: ötvözi a történelem titkait, a modern félelmeket és a sci-fit. A régészet és a fizika azonban egyértelmű választ ad: az ókor nem hagyott maga után atomrobbanásra utaló nyomokat.
Az elmélet azonban jól mutatja, mennyire szeretik az emberek a „rejtett történelmet” kutatni – különösen ott, ahol romok és mítoszok uralkodnak.
