Igen, az utóbbi években látszólag egyre gyakoribbá váltak a cápatámadások, de azért ne felejtsük el, hogy Egyiptomot (és más déli országokat) évente turisták tízmilliói keresik fel, és a cápatámadások száma még mindig elenyésző.
Szóval, az esélyed arra, hogy Egyiptomban cápával találkozz, sokkal kisebb, mint hogy halálos fejsérülést szerezz a medencébe ugrálás közben, vagy reggelinél fulladj mondjuk meg egy homártól a svédasztalnál.
Mégis, egy ilyen találkozás sokkal ijesztőbbnek tűnik (és valójában az is). Ahogy mondani szokták, ilyet még az ellenségünknek sem kívánnánk. Ezért merül fel a kérdés:
Vajon beúszhat-e cápa a Fekete-tengerbe a török tengerszorosokon keresztül?
Először is tisztázzuk, miért pont azt kérdezzük, hogy „beúszhat-e”. Talán nincsenek is cápák a Fekete-tengerben?
Valójában vannak, mégpedig két faj is. Az egyikük a legismertebb, a „tengeri kutya”, vagy más néven tüskéscápa.
Ez egy viszonylag kicsi és nagyon félénk hal. Bár testhossza elérheti az 1,5 métert, általában nem hosszabb egy méternél. Még a nagyobb példányok is ritkán nyomnak többet 15 kilónál.
A tüskéscápa nagyon fél az embertől (éppúgy, mint mondjuk a keszeg vagy a csuka), ezért ez a kis cápa (másképp nem is lehet nevezni) elmenekül, amint valami emberi alakhoz hasonlót észlel.
A Fekete-tengerben a másik cápafajta a macskacápa.
Ez a faj még kisebb, általában 70 centiméter hosszú és legfeljebb 2 kilós. Egy átlagos csuka is nagyobb lehet náluk, és mindenképp veszélyesebb (az legalább az ujjadat rendesen meg tudja harapni).
Sem a tüskéscápa, sem a macskacápa nem támad emberre. Mit is kezdhetnének az emberrel ezek az apróságok? Még a nagy fehér cápa is csak a nála jóval kisebb állatokat támadja meg (pedig az több mint 1,5 tonnás és majdnem 5 méter hosszú). Tehát ha a fekete-tengeri cápák támadnak valamit, az csak és kizárólag apró hal lesz.
Ezt a kérdést tehát megoldottuk. De mi a helyzet az „idegen” cápákkal? A Földközi-tengerről érkező vendégekkel?
Kezdjük azzal, hogy a Földközi-tengerben valóban élnek nagy és veszélyes cápák. Például ott is megtalálható a már említett fehér cápa.
Vagy ott van például a makócápa. Ez a világ leggyorsabb cápája, amely a víz alatt akár 74 km/órás sebességre is fel tud gyorsulni. Ráadásul meglehetősen agresszív is (állítólag hajóra is fel tud ugrani, bár ez valószínűleg véletlen baleset).
Néhány nagy cápafaj még a Márvány-tengerben is előfordul, ami egybéként már nagyon közel van a Fekete-tengerhez:
Innen már csak egy „köpés”, kb. 30 kilométer lenne számukra a Fekete-tenger. Ez egy cápa számára nevetségesen rövid távolság. Tehát mi a válasz a címben feltett kérdésre? Nagyon egyszerű:
Meglepő módon nem, a Földközi-tengerből érkező cápák nem tudnak bejutni a Fekete-tengerbe.
Persze, „technikailag” megvan rá a lehetőségük. A Fekete- és Földközi/Égei-tengert ugyanis tengerszorosok, illetve az aprócska Márvány-tenger kötik össze. Nincsenek akadályozó hálók vagy zsilipek. Elvileg csak úszniuk kellene. De ez csak elméletben igaz.
A valóságban azonban a cápák még a Boszporusz-szorosba sem merészkednek be, mert tele van zajos hajókkal. A cápák kerülik az ilyen helyeket.
De még ha a hajókat figyelmen kívül hagyjuk is… Hiszen 300 éve kb. még nem voltak zajos hajócsavarok sem, tehát ha a nagy cápák akartak volna, már régen benépesítették volna a Fekete-tengert, amióta az összeköttetésben áll a Világtengerekkel.
De nem tették. Egyszerűen azért, mert a Fekete-tenger több okból sem alkalmas a nagy cápák életben maradására.
Először is, a cápák melegkedvelő állatok. Már a Földközi-tengerben sem érzik magukat olyan jól, mint a trópusi és egyenlítői tengerekben. A Fekete-tenger pedig még hidegebb, az ilyen vizet pedig a cápák nem csak egyszerűen nem szeretik, hanem nem is tudnak benne megélni.
De még nyáron is, amikor a víz felmelegszik, a Fekete-tenger vize két másik ok miatt még mindig alkalmatlan a nagy cápák számára.
A sótartalom. A Fekete-tengerben jóval alacsonyabb a sótartalom, mint például a Földközi-tengerben.
Összehasonlításképpen: a Földközi-tenger sótartalma 38 ezrelék (ami körülbelül 38 gramm sót jelent literenként). Ezzel szemben a Fekete-tenger sótartalma csak 18 ezrelék, ami kétszer kevesebb.
Az alacsony sótartalom oka, hogy a Fekete-tenger egy zárt tenger, és sok nagy folyó torkollik bele (Dnyeper, Duna, Dnyeszter, Kubán, Don az Azovi-tengeren keresztül, és így tovább).
A kétszeres sótartalom-különbség már nagyon jelentős a halak számára (márpedig a cápa is hal, csak nagyobb). Nem tudnak csak úgy átszokni egy teljesen más vízhez. Ez nekik olyan lenne, mintha mi mondjuk a Vénuszra költöznénk. Még a sótartalom kis változása is tömeges halpusztulást okozhat bizonyos halfajoknál.
Az alacsony oxigénszint. Ez a harmadik ok, ami miatt a Fekete-tenger nem alkalmas a nagy halak (és nem csak a cápák) életben maradására.
Minél nagyobb egy hal, annál több oxigénre van szüksége. A helyzet pedig az, hogy a Fekete-tengerben nagyon kevés az oxigén. Ehelyett nagy mennyiségű hidrogén-szulfid található (100 méteres mélységtől kezdve), ami lehetetlenné teszi az életet ezekben a mélységekben.
Így van, a Fekete-tenger nagy része élettelen (leszámítva a baktériumokat és más apró élőlényeket). Nincs olyan gazdag hal- és kagylóállománya, mint más tengereknek, még a hidegebb, északi tengereknél sem ilyen rossz a helyzet.
Delfinek – igen, ők meg tudnak élni itt. Mivel emlősök, és nem kopoltyúval, hanem a levegőből lélegeznek.
Az emberre veszélyes cápáknak viszont Fekete-tenger egy katasztrofálisan alkalmatlan hely az életre.
