Ez Ojmjakon – egy falu Jakutföldön, ahol télen tartósan –60°C van, a rekordhideg pedig elérte a –71,2°C-ot is. A telefont nem érdemes öt másodpercnél tovább elővenni. Az autókat hetekig nem állítják le, mert újraindítani őket szinte lehetetlen. A boltba járás pedig egy valóságos túlélőtúrává válik.
És a legmeglepőbb: több száz ember él ott. Bejárnak dolgozni. Iskolába viszik a gyerekeket. Teheneket tartanak (amikre egyébként speciális „melltartót” adnak, hogy ne fagyjon el a tőgyük).
Miért nem költöznek el? És egyáltalán hogyan lehet olyan helyen élni, ahol a –50°C-ot még „egész elviselhetőnek” tartják?
Miért van Ojmjakonban ilyen pokoli hideg?
Ojmjakon az Ojmjakoni-medencében fekszik – egy hatalmas katlanban, 741 méterrel a tengerszint felett. A medencét 2900 méter magas hegyvonulatok veszik körül. A hely úgy épül fel, mint egy gigantikus csésze, és ennek megfelelően kialakult a saját, egyedi mikroklímája.
Télen ezeken a helyeken egy fizikai jelenség játszódik le: a hideg levegő nehezebb a melegnél, ezért lefolyik a hegyekről, és megreked a völgy alján. A tudósok ezt hőmérsékleti inverziónak nevezik.
Ha csak 500 métert feljebb mész a hegyoldalon, máris 20 fokkal melegebb lesz. Vagyis amikor lent –60°C van, a lejtőn „csak” –40°C. A helyi rénszarvastenyésztők ismerik ezt a hatást és ki is használják – feljebb hajtják a csordát, ahol az állatok könnyebben viselik a fagyot.
Vedd ehhez hozzá a szibériai anticiklont – egy magas légnyomású területet, amely novembertől márciusig száraz, szélcsendes időjárást teremt kristálytiszta éggel. Ha nincsenek felhők, nincs klimatikus „takaró” sem, ami legalább valamennyi hőt vissza tudna tartani. Ezen tényezők együttállása vezet a hőmérsékleti rekordokhoz.
Apropó, rekordok. A hivatalosan elismert minimális hőmérséklet Ojmjakonban –67,7°C – ezt 1933 februárjában rögzítette a meteorológiai állomás Tomtor településen. Obrucsev akadémikus expedíciója azonban 1926-ban ennél alacsonyabb értéket rögzített. A falu bejáratánál áll is egy emlékmű ezzel az értékkel és a „–71,2°C” felirattal.
Cölöpökön álló házak és falánk kályhák
Az első dolog, ami szemet szúr Ojmjakonban, hogy minden ház cölöpökön áll, másfél-két méterrel a föld felett. Az ok egyszerű: a talpunk alatt ott az örökfagy, akár 800 méter mélységig. Ha a házat közvetlenül a földre építenék, a kályhából áradó hő alulról felolvasztaná a fagyott talajt, a föld megsüllyedne, a ház pedig elmozdulna. A cölöpök megoldják a problémát: a hideg levegő átjár a padló alatt, az örökfagy pedig fagyott marad, ahogy annak lennie kell. Az alap nem úszik el.
A falak itt nagyon vastagok – háromrétegű hőszigetelésre van szükségük. Az ablakok kizárólag háromrétegű, nemesgázzal töltött üvegezésűek. A dupla üveg itt már kevés.
A fűtés a túlélés legfontosabb kérdése. Ojmjakonban széntüzelésű távfűtést használnak – egy központi szénkazánház küldi a forró vizet szigetelt csöveken keresztül a legtöbb házba.
A legtöbb magánházat fatüzelésű kályhával fűtik. Egy tél alatt egy ház 100–150 köbméter fát éget el. Ez nagyjából öt „Kamaz” teherautónyi mennyiség. A kályha szinte éjjel-nappal üzemel: reggel berakod a fát, napközben ráteszel, este még egyszer. Az öntöttvas vagy tégla kályha lassan hűl ki – akár 72 óráig is tartja a meleget –, de amikor kint –60°C van, a meleg gyorsabban távozik.
A vízvezetékkel és a csatornázással viszont bonyolultabb a helyzet. A csöveket vagy mélyen a föld alá fektetik (2,5–3 méterrel a fagyhatár alá), vagy önszabályozó fűtőkábeleket tekernek rájuk. Ezek a kábelek a technika apró csodái: minél hidegebb van, annál erősebben fűtenek, automatikusan szabályozva a teljesítményt. Nélkülük a víz pár óra alatt belefagyna a csőbe, kitágulna és szétrepesztené a fémet.
De minden trükk ellenére sincs minden házban benti fürdőszoba. A vécék egy része klasszikus kinti fabódé. Kimenni oda –55°C-ban – na, az a valódi extrém sport.
Étel, ami belülről fűt
Ojmjakonban nem esznek avokádósalátát és nem rendelnek sushit. Itt a hús, a hal és a zsír van becsben. Sok zsír. A szervezet elképesztő mennyiségű energiát veszít pusztán a testhőmérséklet fenntartásával. A napi kalóriabevitel 4000–5000 kcal a szokásos 2000–2500-zal szemben. A zsírok aránya az étrendben 20–30%-kal magasabb, mert a zsír 9 kcal-t ad grammonként, így ez a legkedvezőbb energiaforrás a hőtermeléshez.
Az étrend alapja a rénszarvashús. Eszik nyersen (sztroganina), főzve és füstölve is. A rénszarvashúsban ötször annyi C-vitamin van, mint a marhahúsban, ami véd a skorbut és a megfázás ellen. A szarvasok vérét is felhasználják – tele van vassal és vitaminokkal, erősíti az immunrendszert.
A sztroganina (fagyos halszelet) készítése külön művészet. A friss halat (mukszun, csir, tokhal) vagy húst pillanatok alatt lefagyasztják –60°C-on. Később, amikor eljön az evés ideje, vesznek egy nagyon éles kést, és egyetlen mozdulattal vékony forgácsokat vágnak belőle. A forgácsot úgy eszik, hogy „makaninába” mártják, ami só és fekete bors keveréke.
Zombiautók, amelyek sosem alszanak
Télen Ojmjakonban állandó motorzúgást hallasz. Az autók járó motorral állnak. Napokig. Hetekig. Mert ha leállítod a motort –50°C-ban, újraindítani szinte lehetetlen küldetés.
Ilyen hidegben a motorolaj sűrű karamellává változik. Az akkumulátor elveszíti kapacitása akár 70%-át is. A gázolaj kocsonyásodik – zselévé válik és eltömíti a szűrőket. Még ha speciális sarkvidéki 0W-40-es olajat és téli gázolajat (a sima dízel és kerozin keverékét) használsz is, motor-előmelegítés nélkül az indítási esélyek a nullához konvergálnak.
Ezért Jakutföldön minden autó fel van szerelve melegítőkkel: elektromos spirálok az üzemanyagtartályban, fűtőkábelek az üzemanyagvezeték körül, szűrőmelegítés. Sok sofőr éjszakára beviszi az akkumulátort a házba, hogy ne fagyjon el. Reggel pedig fél órával indulás előtt kimennek, bekapcsolják az állófűtést, és várják, hogy a motor kiolvadjon.
Viszont ha az autó mégis lerobban valahol útközben, az komoly baj. 2025 januárjában egy kínai turistát, aki az Északi-sark maratonra tartott, kétszer is ki kellett menteni: először eljegesedett az autója, aztán lesodródott az útról, és a férfi –46°C-ban elázott egy léket kapott vízfelületen. A katasztrófavédelem segítsége nélkül nem élte volna túl.
Mit tehetsz, ha az autó a falutól távol robban le? A legfontosabb szabály: maradj az utastérben. Az autó tovább tartja a meleget, mint gondolnád. Ha a motor járt és felhalmozta a hőt, az kitart néhány óráig. Kimenni a –60°C-ba biztos módszer a megfagyáshoz. Jakutföldön minden sofőr hord magával vészhelyzeti készletet: takarók, hálózsákok, termosz forró teával, gázfőző, gyufa, jelzőrakéták, zseblámpák és két feltöltött mobiltelefon (egy a kapcsolattartásra, egy tartaléknak).
És mi a helyzet a kütyükkel? Az okostelefonok a fagyban tényleg „meghalnak” – de nem 1–2 perc alatt, ahogy a mítosz tartja, hanem 30–90 perc alatt. A lítium-ion akkumulátorok –30°C-nál elveszítik kapacitásuk 50%-át, –60°C-nál pedig még rosszabbul teljesítenek. De a legnagyobb veszélyt a hősokk jelenti. Ha kiveszed a telefont a meleg zsebedből (ahol a testhőd miatt +36°C van) a –60°C-os hidegre, a képernyő egyszerűen elrepedhet a hőmérséklet-különbségtől.
Iskola csak –50°C alatt marad el
Jakutszkban az elsősöknek –45°C-nál, a középsősöknek –48°C-nál, a gimnazistáknak –50°C-nál mondják le az órát. És ez szélcsendben értendő. Ha fúj akár csak egy enyhe szél is (1–2 m/s), a küszöbérték pár fokkal csökken. De képzeld el: a gyerek –44°C-ban megy iskolába, és ez itt a norma.
De az iskola még ezeken a napokon is nyitva van: aki a közelben lakik, bemehet. A rénszarvaspásztorok gyerekeinek és azoknak, akik távol laknak a településtől, bentlakásos iskolákat építettek. A gyerek egész tanévben ott lakik a meleg kollégiumban, napi ötszöri étkezést kap, tanul, és csak a szünetekben találkozik a szüleivel.
A gyerekek itt kiskoruktól kezdve megtanulják, hogy ne féljenek a hidegtől. Valódi szőrméből készült, többrétegű kezeslábasba öltöztetik őket (nem szintetikusba – az megfagy és megdermed). Az arcukat maszkkal takarják el, csak a szemük marad szabadon.
–60°C-nál a fedetlen bőrfelület 2-3 perc alatt fagyási sérüléseket szenvedhet, ezért nem szabad kint ácsorogni.
A sarki éjszaka paradoxonjai és a fagyott hétköznapok
A tél Ojmjakonban 7–8 hónapig tart. És ennek nagy része sarki éjszaka. A sarki éjszaka azt jelenti, hogy a nap alig mutatja magát. A világos órák száma decemberben körülbelül 3 óra, és „nappalnak” hívni is túlzás: inkább csak szürkület. A többi sötétség. Ez komoly hatással van a pszichére.
A szezonális affektív zavar – a fényhiány miatti depresszió orvosi formája – az sarkvidéki lakosok 9%-ánál fordul elő, további 30–40% pedig enyhébb tüneteket tapasztal: apátiát, álmosságot, szénhidrátéhséget, súlygyarapodást. A helyiek fényterápiával (napi 30 perc 10 000 luxos lámpákkal), testmozgással és aktív társadalmi élettel küzdenek ellene.
A szellőztetés külön rituálé. –60°C-ban nem lehet 2–4 percnél tovább nyitva tartani az ablakot. Ez idő alatt a hideg levegő (mivel nehezebb a melegnél) bezúdul, és kicseréli a szoba teljes levegőmennyiségét. A falak és a bútorok nem hűlnek ki ennyi idő alatt, így az ablak becsukása után gyorsan visszamelegítik a friss levegőt. De ha túl sokáig hagyod nyitva, kezdheted elölről a fűtést.
Miért nem költöznek el?
A leggyakoribb kérdés: miért élnek ilyen pokolban? A válasz egyszerű: nekik ez nem pokol. Ez az otthonuk.
Ojmjakon nem egy véletlenszerű település. A név egy evén szóból ered, aminek jelentése „nem fagyó víz”. Itt termálforrások fakadnak, amelyek még –70°C-nál sem fagynak be. Ezek a helyek pedig évszázadokon át vonzották a nomádokat és a rénszarvaspásztorokat.
Ma körülbelül 500 ember él itt – jakutok, oroszok, evének. Fő foglalkozásuk: rénszarvastenyésztés, vadászat, halászat, lótenyésztés. A jakut ló egyedülálló fajta, amely képes a szabadban élni –50°C-ban is, a hó alól a patájával kikapart fűvel táplálkozva. A rénszarvasok még inkább alkalmazkodtak: sűrű bundájuk van, a patájuk pedig szélesebb a jobb tapadás érdekében a jégen.
A helyiek számára a –40°C még „egész melegnek” számít. Olyan hőmérséklet, amiben nyugodtan el lehet menni a boltba. És tulajdonképpen a tél nagy része ebben a tartományban telik. És tudod, az ő életüknek is megvan a maga varázsa. Mert –60°C-ban élni nem pusztán technológia és meleg ruha kérdése. Ez jellemkérdés. Ojmjakon lakói pedig ezt minden egyes nap bebizonyítják.
