A kalap ugyanolyan kötelező ruhadarab volt, mint manapság a cipő vagy a nadrág.
Komolyan mondom, nézz meg bármilyen XX. század eleji archív fotót: egyetlen férfit sem találsz a képen fejfedő nélkül.
A fedora, a cilinder, a trilby, a homburg, a keménykalap (kanotye) vagy akár egy egyszerű micisapka – mindez nem pusztán divat volt, hanem a férfiúi illemkódex része. Kalapban indultak munkába, vendégségbe, étterembe, bankba, sőt, akár csak egy egyszerű sétára is. A társadalmi rang, az ápoltság és a felnőtté válás jelképe volt.
És mégis, a XX. század végére a kalap gyakorlatilag eltűnt a férfiak fejéről.
De miért?
Mi történt a klasszikus férfistílus eme markáns elemével?
A válasz négy kulcsfontosságú okban rejlik, amelyeket kevesen emlegetnek nyíltan.
1. ok – Az autók
A férfikalapok eltűnésének egyik fő oka az autóforradalom volt. A XX. század elején a magánautók ritkaságszámba mentek.
A férfiak többnyire gyalog, lovas kocsin, nyitott hintóban, villamoson vagy vonaton közlekedtek. Ilyen körülmények között a kalap nem csupán kiegészítő volt – védte a hajat a széltől, esőtől, portól és az utcai kosztól.
Hajuk és frizurájuk ápolása pedig rendkívül fontos volt minden úriember számára.
A XX. század hajnalán az első autók nyitottak voltak – magas ülésekkel és tető nélkül. A férfiak nyugodtan autózhattak ilyen járművekben akár cilinderben is, anélkül, hogy a fejfedő magasságán kellett volna aggódniuk.
Idővel azonban minden megváltozott.
Az autók évről évre gyorsabbak lettek. Ez erősen befolyásolta az utasterek kialakítását: az autók alacsonyabbak, szűkebbek lettek, a tető pedig szinte „nyomta” őket felülről. Hogy megvédjék a sofőrt a széltől, portól és esőtől, elkezdték szélvédővel és oldalsó ablakokkal felszerelni őket. Aztán pedig teljes értékű tetővel.
Kalapban ülni, különösen egy széles karimájúban vagy magasban, egyszerűen kényelmetlenné vált. A férfiaknak le kellett venniük beszálláskor, majd újra fel kellett tenniük kiszálláskor. Ez hamar idegesítő szokássá vált, és sokan egyszerűen lemondtak a kalapviselésről a mindennapokban. Sokan azonban a magas kalapokról kompaktabb fejfedőkre váltottak, mint például a fedora vagy a trilby.
Ráadásul az autókba épített fűtőberendezések megjelenésével (ezt először a Nash cég valósította meg 1938-ban) a fejfedő gyakorlati szükségessége is megszűnt: az autóban meleg volt, így a kalap már nem védett a széltől és a hidegtől.
Így, lépésről lépésre, az autók kiszorították a kalapokat a férfi gardróbból – először mint kényelmetlen, majd mint felesleges kiegészítőt.
2. ok – A sampon
Ma a hajmosás alapvető higiéniai eljárás.
De a XX. század elejéig minden másképp volt.
A samponok mai értelmükben csak 1919-ben jelentek meg, a folyékony, üveges sampont pedig a Schwarzkopf cég csak 1930-ban alkotta meg.
Ezelőtt a férfiak havonta legfeljebb 3-4 alkalommal mostak hajat, lúgos szappannal vagy egyszerűen forró vízzel. Hogy a hajuk rendezettnek tűnjön, bőségesen bekenték olajjal vagy hajformázó pomádéval, és hátrafésülték.
Emiatt a fejfedő nemcsak az időjárás viszontagságaitól védett, hanem segített a frizurát minél tovább elfogadható állapotban tartani.
Amikor a samponok tömegesen elérhetővé váltak, a férfiak gyakrabban és alaposabban kezdtek hajat mosni. A tisztaság és a rendezettség fenntartása könnyebbé vált – a kalap mint használati tárgy feleslegessé vált. Már csak a megszokás maradt, a megszokások pedig, mint tudjuk, gyorsan elmúlnak, ha nincs mögöttük valódi haszon.
3. ok – A háború utáni tényezők
Sok történész úgy véli, hogy a kalapok elhagyása részben a katonai múlthoz köthető. Férfiak milliói harcoltak világszerte a második világháborúban, ahol állandóan sisakot, sapkát és egyéb fejfedőket viseltek.
A harci cselekmények lezárulta után sok férfi számára bármilyen fejfedő a katonai múltjukkal társult.
Ezt adatok is alátámasztják. 1947-ben a Kalapkutatási Alapítvány (igen, valóban létezett!) végzett egy felmérést, amely szerint a kalapviseléstől elforduló férfiak mintegy 20%-a azt nyilatkozta, hogy azért teszi, mert „elege lett a fejfedők viseléséből a háború alatt”.
Bár ez az ok nem volt meghatározó, hozzájárult az általános tendenciához – különösen a veteránok körében, akik az átélt katonai fegyelem után nem akartak visszatérni a szigorú „formalitásokhoz”.
4. ok – A fiatalság lázadása
De kétségtelen, hogy a kalapok korszakának hanyatlásában a legnagyobb kulcsszerepet talán az 1950-1960-as évek generációja játszotta.
Az akkori fiatalság nem egyszerűen másképp akart öltözködni, mint apáik és nagyapáik – saját identitást akartak kialakítani.
Rock and roll, hippi mozgalom, szexuális forradalom – mindez a ruházkodásban is tükröződött. Elvis, James Dean, The Beatles – ezeknek a bálványoknak nem volt kalapjuk. Bőrdzsekijük, farmernadrágjuk, magasra tupírozott frizurájuk és arcátlan magabiztosságuk volt.
A kalapok pedig (ahogy sejtheted) nem illettek a farmerhez és a bőrdzsekihez. Ezért a fiatalok egyre ritkábban viseltek öltönyt és kalapot.
És ez még nem minden. Az 1990-es években, a hiphopkultúra felemelkedésével színre lépett a baseballsapka. Egyszerű, kényelmes, univerzális. Tökéletesen illett a laza utcai divat stílusába, passzolt a pólókhoz és farmerekhez.
A kalap pedig végleg a felnőttek és az idősebbek kiegészítőjévé vált.
Természetesen a férfikalap nem tűnt el egyik napról a másikra. Ez egy fokozatos folyamat volt, amelyet a technológiai változások, a higiéniai szokások, a pszichológiai tényezők és a kulturális irányelvek alakítottak. Azonban biztosan állíthatjuk, hogy hanyatlása az 1930-1960-as évekre tehető, amikor több különböző ok együttesen vezetett ahhoz, hogy a kalap mindössze 1-2 generáció alatt teljesen kiment a divatból.
Szerinted melyik ok tűnik a legvalószerűbbnek? Vagy talán úgy gondolod, hogy a kalapok valamilyen más okból mentek ki a divatból? Oszd meg a véleményedet hozzászólásban!
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
