Azonnal adta magát tehát, hogy készítenem kell egy témába vágó cikket. Úgyhogy tegyünk gyorsan rendet a zűrzavarban, és nézzük meg, mi rejtőzött valójában azokban a bizonyos „tartályokban”, és mire is szolgáltak.
Mi mindent össze nem hordanak ezekről a T-34-esre szerelt hosszúkás szerkezetekről! És erre a látszólag egyszerű kérdésre minden válasz nevetségesebbnek tűnik az előzőnél. Mielőtt belevágnánk, szeretnélek megkérdezni téged, kedves olvasó, hogy szerinted melyik válasz a leglogikusabb és legszimpatikusabb számodra.
Mi van a félméteres hengerek belsejében?
A. Füstgyertya.
B. Levegő.
C. Gázolaj.
D. Olaj.
E. Víz.
F. Torpedók.
G. A legénység személyes holmija.
Kezdjük is az „A” válasszal – a füstgyertyával.
Kiderült, hogy ez a leggyakoribb válasz az „igazságot” hirdető szerzők körében. A bökkenő csak az, hogy a BDS-5-öt (nagy füstgyertya), amiről az interneten annyira szeretnek mesélni, csak 1944-ben fejlesztették ki, és a „harmincnégyes” T-34-85-ös változatára szerelték fel.
Így tehát a füstképző eszköz alapból nem lehetett ott minden második tankon a második világháború végére, viszont azok a bizonyos tartályok mégis ott voltak. Van még egy kis ellentmondás: a BDS-5 henger sokkal kisebb annál, mint ami általában a tankok oldalán található, és a következőképpen néz ki:
Vannak, akik azt mondják, hogy azokban a tartályokban levegő volt, mondván, hogy valamiféle úszóként szolgáltak. Ki tudja, talán így is van, és a fizika törvényei hatástalanok a szovjet tankkal szemben, de én nem merném ellenőrizni ezt az elméletet. Te meg mernéd?
De mégis, ha valaki közületek vállalná a kockázatot, akkor mellékesen ellenőrizhetne még egy elméletet – azt, hogy a tartályokban torpedók vannak. Írom ezeket a sorokat, és a könnyem folyik a nevetéstől, de volt ilyen elképzelés is.
Az abszurd ötletekkel lassan végzünk, és áttérünk a valószerűbbekre.
Kezdjük azzal, hogy a tartályok nemcsak légmentesek voltak, hanem nagy szilárdságúak is, extra páncélozással, így ebben a hosszúkás tárgyban gond nélkül lötyöghetett folyadék, legyen az olaj, gázolaj vagy víz. És bár a víz ritkaságszámba ment a tartályokban, némelyikben azért mégis előfordult.
Az esetek többségében azonban a harckocsivezető inkább gázolajat töltött a póttartályba, mégpedig akkor, amikor menetelésre készültek. Meg kell jegyezni, hogy a gépek menetelése az olaj kíméletlen fogyasztásával járt, így a tankok egy részében olaj is volt, de ha megnézzük a harckocsizók kézikönyveinek illusztrációit, láthatjuk a hengerek fő rendeltetését – ezek bizony üzemanyagtartályok.
Megjegyzem, olyan is előfordult, hogy a tartályokat két részre vágták, és ilyenkor valamiféle csomagtartóként szolgáltak, vagy mi, de ez egymillióból egyszer fordult elő. Többnyire viszont vagy gázolaj volt bennük, vagy torpedó. Vicceltem, gázolaj.
Ezzel be is fejezem. Köszönöm, hogy végigolvastad.
