- Ettől a vonaltól balra (ahová Bali is tartozik) az ázsiai típusú élővilág található. Ott élhetnek medvék és farkasok, tigrisek és elefántok, orangutánok, orrszarvúak és más hasonló állatok, amelyek Délkelet-Ázsiában előfordulnak.
- A képzeletbeli vonaltól jobbra (ahová Lombok tartozik) az ausztrál típusú élővilág található. Ott erszényes állatok (például erszényes medvék, a kenguruk rokonai), komodói sárkányok, kakaduk, emuk stb. élnek.
Biztosan hallottál már Bali paradicsomi szigetéről! Talán még jártál is ott. Indonéziában található, 11 ezer kilométerre Budapesttől.
Bali szomszédos szigete Lombok. Hasonló méretű, és szintén Indonéziához tartozik.
A Bali és Lombok közötti szoros mindössze 35 km széles. Ennek ellenére a két sziget állatvilága talán jobban különbözik, mint a Norvégia és Olaszország faunája.
Sőt, a Földön nincs még két olyan terület, amelyek ilyen közel lennének egymáshoz, és ennyire különböznének az élőviláguk tekintetében.
Általában ekkora különbséget több ezer kilométeres távolságban figyelhetünk meg. Itt viszont mindössze 35 kilométer választ el két különböző világot.
És nem csak Bali és Lombok szigetéről van szó. Velük kezdtük, csak azért, mert Bali a legismertebb. Valójában létezik egy láthatatlan vonal, amely a régió összes szigetét két részre osztja:
Az egyik részről származó állatok soha nem vándorolnak át a másik részre. Nem keresztezik ezt a képzeletbeli vonalat, és ez már millió évek óta így megy.
Már 500 évvel ezelőtt, az első európai utazók is észrevették, hogy a szigetcsoport keleti szigeteinek élővilága jelentősen eltér a nyugati szigetekétől.
Később elkezdték tanulmányozni ezt a jelenséget, és végül a 19. század közepén Alfred Russel Wallace német tudós meghatározta a konkrét elválasztó vonalat, amelyet róla neveztek el, és azóta is Wallace-vonalnak hívnak.
Hogyan alakult ki a Wallace-vonal?
Ezt a titkot csak 1992-ben fejtették meg, azaz „szinte tegnap történt” – legalábbis történelmi mércével mérve.
Az ok a litoszféralemezek mozgása. A Wallace-vonaltól balra fekvő szigetek egy lemezen, a jobbra fekvők egy másikon helyezkednek el. Ezek a lemezek egykor több ezer kilométerre voltak egymástól, ezért az élőviláguk különböző irányokba fejlődött.
A lassú sodródás (centiméterek és milliméterek évente) eredményeként ez a két lemez közeledett egymáshoz, és a szigetek egymás szomszédságába kerültek.
Ma ez a szigetcsoport egységesnek tűnik számunkra, de valójában a földkéreg különálló „töredékeiből” áll.
Eddig oké, de most miért nem keresztezik az állatok ezt a vonalat?
Hiszen a szigetek már elég régóta egymás szomszédságában vannak. Ez idő alatt csak néhány állatnak sikerült mindkét részét meghódítania a szigetvilágnak. Például néhány denevérnek és gyíknak.
Miért nem akar a többi állat áttelepülni?
Először is, a szigetek ugyan közel vannak egymáshoz, de mégis 30-40 km-re vagy annál távolabb vannak. A mélység ott jelentős, gyalog nem lehet átkelni. Csak úszva.
Kevés állat érzi úgy, hogy érdemes céltalanul 30-40 kilométert úszni csak úgy valahova. Akik pedig úsznak, azoknak meg kell küzdeniük az erős áramlatokkal, valamint a tengeri élővilággal, például a cápákkal, amikből bőségesen kijut ezeken a helyeken.
A dolog ráadásul csak úgy működne, ha például egy egész orrszarvúcsorda (most csak mondtam egy állatfajtát) egyszerre kelne át a szoroson. De általában csak egyetlen egyednek sikerül az áttelepülés. Így viszont nem tud szaporodni.
Másodszor, azoknak az állatoknak, amelyeknek sikerült átkelniük a szoroson, meg kellett tanulniuk túlélni egy teljesen új világban, versenyezni a helyi élővilággal.
Képzeld el, hogy egy szibériai farkast fognak és ledobnak az afrikai szavannán. Elvileg a körülmények ott sem rosszak számára – jó az időjárás, és rengeteg a zsákmány. Csakhogy ő maga is könnyen zsákmányállattá válhat – például oroszlánok vagy leopárdok számára.
A farkas rokonai (sakálok) évmilliók óta élnek oroszlánok szomszédságában, és alkalmazkodtak ahhoz, hogy egy ilyen veszedelmes fenevad szomszédságában éljenek. A szibériai farkas viszont soha nem élt oroszlánokkal, ezért kevés esélye van a túlélésre.
Ugyanez a helyzet az állatok Wallace-vonalon keresztüli áttelepülésével is. Egy dolog új, lakatlan területeket benépesíteni, és más dolog egy olyan területen életben maradni, ahol már kialakult egy fauna, és nem látnak szívesen.
Csak kevesen bírják ki ezt az áttelepülést, ezért olyan nagy a különbség a Wallace-vonal két oldalán élő állatvilág között. És ez még sok ezer, sőt millió évig így marad.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
