– Hajolj meg az urad előtt – dörmögte Corvin Mátyás. – Neki adattál.
De a szerencsétlen Jusztina fejében egy egészen más mondat visszhangzott: „Egy szörnyetegnek adtak!”
Vlad Drakula második fiát 1442-ben túszul ejtette a török uralkodó. Ez a tizenötödik században mindennapos dolognak számított: a szülők hűségének biztosítása érdekében túszul ejtették a gyermekeiket. A fiú, Vlad (akit apjához hasonlóan neveztek el), ekkor tizennégy éves volt. Egy életre megjegyezte az ott átélt megaláztatást. És megesküdött, hogy bosszút áll.
Öt évvel később Vlad apja és idősebb fivére egy újabb hatalmi harcban estek el. A fiú, mint rokonainak törvényes örököse, lehetőséget kapott a visszatérésre Havasalföldre. Az oszmán szultán arra számított, hogy Vlad engedelmes lesz. De másként alakult. Már a legelső konstantinápolyi követeket is III. Vlad parancsára karóba húzták.
Elképzelhetetlen legendákat szőttek róla. Azt beszélték, hogy amikor a szultán ismét elküldte hozzá a követeit, azok nem voltak hajlandóak levenni előtte a süvegüket. Ezt írta elő a saját szokásuk! Vlad azonban ezt a viselkedést szörnyű tiszteletlenségnek tekintette, és kiadta a parancsot:
– Maradjanak azok a süvegek örökre a fejükön!
Ezt az apró problémát szögekkel oldották meg…
Apja beceneve – Vlad, a Sárkány (Drakula) – őrá is ráragadt. Olyan kegyetlenül verte le a felkeléseket a földjein, hogy az emberek átkozták. Számos konfliktusban részt vett – segített a magyaroknak a belső viszályaikban, harcolt Moldvában, és mindenhol rettegést keltett. Egy igazi szörnyeteg!
A szépséges Szilágyi Jusztina huszonhét évvel később született, mint Vlad. Corvin Mátyás magyar király unokatestvére volt, és az udvarban nőtt fel. A történészek vitatkoznak arról, ki is volt valójában Jusztina apja, de egy dolog világos – igazi arisztokrataként nevelkedett, és jó hozomány járt vele.
Egy előkelő származású és királyi neveltetésű lány igazi kincs. Évszázadokon át kötöttek dinasztikus házasságokat, hogy ha nem is az ellenséget, de a bizonytalankodókat magukhoz kössék. Így hát Corvin Mátyás is úgy döntött, hogy Jusztina segítségével hűséges támogatókat szerezhet. Magyarországon nyugtalanság uralkodott, és a határok mentén is forrongtak az indulatok…
Az Jusztina házasságáról szóló tárgyalások akkor kezdődtek, amikor a lány még csak tizenkét éves volt. Mátyás Pongrác Vencelt szemelte ki neki, akinek kiterjedt birtokai voltak Felső-Magyarországon.
Ezután hosszan vitatták a birtokügyeket: Vencel a korona javára átadta birtokai egy részét, amelyekre Mátyásnak szüksége volt, cserébe pedig tekintélyes, méghozzá idegen területeket kapott. A király ugyanis elkobozta az Erdel és Suka családok birtokait, akiket az ellene irányuló összeesküvéssel gyanúsított…
A menyasszony nagyon fiatal volt, ezért megengedték neki, hogy még néhány évet dajkák és rokonok körében éljen. Aztán eljött az idő, hogy Jusztinát Vencelhez vigyék, hogy a házasságot elhálhassák… De a találkozó sosem jött létre. Vencel Pongrácot teendői északra szólították.
Jusztina és férje valószínűleg egyszer sem kerültek egy ágyba. 1474-ben pedig a király unokatestvére megözvegyült: férjét láz vitte el. És alighogy elrendelték a gyászt, Corvin Mátyás közölte unokahúgával, hogy új férjet talált neki – III. Vlad Tepest. Azt, akit a nép Drakulaként emlegetett…
Egy szörnyetegnek adták! Gyakorlatilag mindenki ezt mondta… A szegény Jusztina az ájulás szélén állt, annyira félt a vőlegényétől. Arról, hogy ezt a házasságot személyesen Corvin Mátyás készítette elő, az orosz uralkodó követe, Fjodor Kuricin is írt a cárnak küldött üzenetében. A híres orosz diplomata azért járt Magyarországon, mert a király beleegyezését akarta elnyerni egy Lengyelország elleni szövetség megkötéséhez.
Jusztina előtt Vlad vajda már volt egyszer nős, és szintén egy királyi rokont vett feleségül. Hogy vele mi történt, arról a történelem hallgat. Homályos pletykák keringtek arról, hogy Vlad, feldühödve felesége valamely tettén, megparancsolta, hogy vigyék a Pojnár vára melletti tóhoz… De van okunk azt hinni, hogy ezek csupán mendemondák…Bárhogy is, a vajda ismét oltár elé készült. Azzal, hogy életét a Magyarországon uralkodó családhoz kötötte, Vlad magas státuszt biztosított magának: Corvin Mátyás elismerte Havasalföld feletti uralmát.
A menyasszonyt szinte taszigálni kellett az oltárhoz, olyan lassan ment. Vlad komoran fogadta, és még a kezét sem nyújtotta neki. Ettől Jusztina még rosszabbul lett. Fennmaradt egy legenda, miszerint a magyar király unokatestvére elájult, mielőtt kimondta volna az igent. Érdekes pillanat! A katolikus Jusztina és az ortodox Vlad egyszerre két kánon szerint kötöttek szövetséget… Az akkori magyar szokás szerint a menyasszonynak arannyal hímzett skarlátvörös ruhát kellett viselnie, és amint Jusztina beleegyezett, hogy Vlad felesége lesz, a férje köpenyét terítették a vállára.
De vidám lakodalmat csaptak. Ezután az ifjú pár Pesten telepedett le, és Vlad legfőbb feladata az lett, hogy a királytól katonai segítséget szerezzen. Havasalföld ismét kicsúszott az irányítása alól, és az oszmán szultán egy másik vajdát ismert el a fejedelemség törvényes uralkodójának…
Szilágyi Jusztina nem vett részt férje ügyeiben. Annyira meg volt rémülve, hogy félt akár csak ránézni is Vladra. Dühkitörései megrémítették, és a lány igyekezett nem adni okot a harag újabb megnyilvánulására. Szörnyetegnek adva, szinte ki sem mozdult a lakosztályából. Ráadásul Pesten, egy házban, Jusztinával és férjével lakott Vlad fia is. Ekkorra már egy felnőtt, tizenkilenc éves ifjú volt. A mostohaanyát zavarta ez a szomszédság.
Egy másik nehézséget a házastársak magánélete jelentett. Jusztina teljesen tájékozatlan volt az ilyen kérdésekben, férje viszont épp ellenkezőleg. Fennmaradtak tanúvallomások arról, hogy Havasalföld újdonsült hercegnéje különféle ürügyeket talált ki, hogy ne engedje be férjét a lakosztályába. Így aztán, amikor egy hónappal az esküvő után Vlad Erdélybe készült utazni, Jusztina megkönnyebbülten sóhajtott fel.
Vlad egészen 1475 októberének végéig volt távol. Különféle ügyekkel foglalkozott, hiszen a király lehetővé tette számára, hogy az aranyosbányai aranybánya jövedelmét használja. És még azt is kérte Mátyástól, hogy engedje meg neki, hogy a feleségétől külön élhessen… A házasság a szemük láttára omlott össze!
– Kötelességed kibékülni vele – mondta élesen a király az unokatestvérének.
Jusztina felnézett Mátyásra, és bólintott.
– Különösen most, hogy gyermeket várok – suttogta.
Új állapotát örömmel fogadta. Nővére, Margit, aki szintén férjnél volt, eljött gratulálni Jusztinának. Aztán leveleket írtak Drakulának…
Havasalföld fejedelme nagyon gyorsan megérkezett. A házaspár – most először! – igazi egyetértésben kezdett élni. Az, aki addig egy szörnyeteghez kötve érezte magát, most egészen más szemmel nézett a férjére. A gyermek megváltoztatta Jusztina nézeteit, és 1475 decemberében már könnyes szemmel búcsúztatta Vladot egy újabb hadjáratra indulva. Most már nem akart elválni tőle! És 1476 márciusában hősként fogadta…
A tavasszal született fiút Mihálynak nevezték el. A történelembe Gonosz Mihályként vonult be. Két neve volt – egy egyházi (János) és egy otthoni.
Drakula házában idill uralkodott. De 1476 nyarán Vlad ismét útra kelt. Abból a hadjáratból viszont már nem tért vissza – novemberben (más dátumok is léteznek) Havasalföld fejedelme életét vesztette…
Férje emlékére, akit végül sikerült megszeretnie, Jusztina gondoskodott mostohafiáról. Sikeres házasságot intézett neki, sőt, még unokatestvérét, a királyt is rávette, hogy birtokokat adjon neki Erdélyben. Amikor mostohafia 1485-ben elhunyt, Drakula özvegye úgy gyászolt, mintha a saját fiát kísérte volna utolsó útjára.
Jusztina még kétszer ment férjhez – valószínűleg azért, hogy stabil helyzetet és védelmet biztosítson magának. Harmadik férjét túlélte, az utolsót azonban özveggyé tette. Drakula özvegye 1497-ben hunyta le örökre a szemét. Ebből a két utolsó házasságából nem született gyermeke.
Fiáról, valamint Drakula többi gyermekéről a történészeknek nincs egységes véleményük. A sorsok szálai annyira szorosan összefonódtak, a történészek pedig annyira ellentmondanak egymásnak, hogy rengeteg kérdés merül fel mind Jusztina, mind Gonosz Mihály életével kapcsolatban.
