– És mi lesz a nászéjszakán? – kérdezte a fiatal hölgy az édesanyjától.
– Majd magadtól megtudod. – felelte az anyja, szemérmesen a földre szegezve a tekintetét.
A viktoriánus kor nézetei a gyermekvállalásról furcsának tűnhetnek a mai ember számára. Kezdjük azzal, hogy a szeplős lányoknak azt tanácsolták, hogy ne vállaljanak gyereket, mert ez valami hiba bennük. Azok a nők pedig, akik a karrierjükre koncentráltak, úgy vélték, hogy eleve megfosztják az utódaikat az élettől.
Egy nőnek illetlen dolog volt társaságban arról beszélni, hogy gyermeket vár. A hír ugyan örömteli, de mégiscsak hogyan került a lány ebbe az állapotba?! A viktoriánus társadalom igyekezett úgy tenni, mintha a férfiak és a nők esténként csak könyveket olvasgatnának.
Terhesség esetén a nők a családjuknak vagy közeli barátaiknak célozgattak az állapotukra: „már nem vagyok egyedül”, „megjött a gólya” vagy „várandós vagyok”. A gömbölyödő pocak látványa szintén zavarba ejtette a társaságot, ezért a várandós nők szinte a terhesség végéig fűzőt viseltek. Egy várandós nő megjelenése a társaságban egyenesen rossz modornak számított.
De sokkal rosszabb volt a helyzet a munkásosztálybeli nők számára. Ők gyakran elvesztették az állásukat, miután kiderült a terhességük, aminek következtében elvesztették gazdasági függetlenségüket.
Mivel az ipari forradalom a sebességre és a folyamatos termelékenységre helyezte a hangsúlyt a tömegtermelés érdekében, a terhesség nem igazán fért össze a gyári környezettel.
A gyártulajdonosok gyakran elbocsátották a terhes nőket. Ennek elkerülése érdekében ezek a nők ameddig csak lehetett, eltitkolták állapotukat a munkaadóik elől.
„Igen, ragyogsz a boldogságtól meg minden, de egyben groteszk emlékeztető is vagy az alantas állati ösztönökre és a szaporodási vágyra, aminek az emberek nem tudnak ellenállni.” – Theresa O’Neill „A megszelídíthetetlenek”.
A szülés során leggyakrabban alkalmazott testhelyzet a bal oldalon fekvés volt, a térdeket a hashoz húzva. Ez a pozíció nem tette lehetővé, hogy az orvos és a páciens közvetlenül lássák egymást, így a vajúdó nő a viktoriánus korban megőrizhette arcát a kínos helyzetben.
Ha lány született, a kor embereinek véleménye szerint a legjobb karrier számára a sikeres házasság volt. Sok férfi a XIX. századig egyenesen úgy gondolta, hogy a nő dolga a család és a ruhák gondozása.
Minden viktoriánus irodalmi regény a házasság és a szerelem körül forgott. Emlékezzünk csak a „Jane Eyre”-re vagy a „Büszkeség és balítélet”-re. A viktoriánus anyák azonban az utolsó pillanatig titkolták lányaik előtt a házastársi kötelességeiket.
El tudod képzelni, hogy a friss házasok az esküvői éjszakán meglepődtek az új felfedezéseken és azon, hogyan is történik a gyermeknemzés?
Szemérmes, ijedt lány – így írták le az orvosok és az írók a XIX. század végi lányokat. Sok lány hihetetlenül megdöbbent és megsértődött, hogy az anyja eltitkolta előlük, milyennek kellene lennie a házastársak közötti kapcsolatnak.
Természetesen, ha valaki mindig azt hallja, hogy „a gyereket a káposztában találták” vagy „a zöldségestől vették”, akkor a végén nem is gondol arra, hogy esetleg másképp is lehet.
Mary Stopes írónő 1880-ban született. Édesanyja szüfrazsett volt, aki egyetemet végzett és a nők jogaiért küzdött. De a lányának soha nem beszélt a házastársak közötti szexuális kapcsolatról.
Mary 31 évesen ment férjhez, és csak két évvel később tudta meg, hogy a férjével való kapcsolata plátói. Stopes később megírta a „Szerelem a házasságban” című könyvet, amelyben tisztázott néhány szempontot a hozzá hasonló fiatal lányok számára.
Például a „Bridgerton család” című sorozatban, amely Julia Quinn regénye alapján készült, szintén jól látható, mennyire felkészületlen volt a lány a családi életre. Sok mindent a fiatal hölgy nem az anyjától, hanem a szobalánytól tudott meg.
Valóban, a viktoriánus korban nem voltak felvilágosító könyvek a férfi és nő közötti intimitásról. És ha a jó modorú anya kitartóan hallgatott, akkor a dadáktól és a szobalányoktól kellett kérdezősködni – olyan hölgyektől, akik nem voltak annyira szégyenlősek.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
