Kevés ókori társadalom hagyott olyan kitörölhetetlen nyomot a történelemben és a modern világban, mint az ókori Róma. Kultúrájának, vallásának és jogi elveinek visszhangjai a mai társadalomban is hallhatók.
Azonban ha belemerülünk a római élet finomságaiba, akkor egy sor különös és meglehetősen kellemetlen szokást fedezhetünk fel. Íme 10 megdöbbentően furcsa tény az ókori római társadalomról:
A bíborszínű ruhák tilalma
A rómaiak, sok más civilizációhoz hasonlóan, mélyen foglalkoztak a társadalmi hierarchiával. Azonban kevesen fogják fel, hogy ez mennyire áthatotta a római kultúrát. A bíborszín, amely a presztízst és a császári hatalmat jelképezte, kizárólag a császár és az elit számára volt fenntartva.
Ez a kivételesség a bíborfesték rendkívüli költségeivel magyarázható, amelyet tízezer összetört kagylóból nyertek egy tóga elkészítéséhez. A bíbor ritkasága és drágasága a gazdagság és a kiváltságok szinonimájává tette, ezért a császárok csak egyetlen bíbor csíkot engedélyeztek a szenátorok és a vagyonos emberek ruházatán. Így a ruházat a társadalmi rétegződés látható jeleként szolgált, megerősítve a merev osztályhatárokat.
Kötelező szőke haj a prostituáltaknak
A római társadalom osztálykülönbségeiről szólva érdemes megemlíteni azt a törvényt is, amely előírta a prostituáltaknak, akik főként az alacsonyabb társadalmi-gazdasági rétegekből származtak, hogy a hajukat világosra fessék. A sötét haj a római nőkkel, míg a világos a gallokkal és a barbárokkal társult.
Ennek a törvénynek az volt a célja, hogy megkülönböztesse a tiszteletreméltó nőket a prostitúcióval foglalkozóktól, a prostitúció legalizált státusza ellenére. Azonban ez a rendelet végül elítélést váltott ki a nemes hölgyek körében, akik irigykedtek a világos haj vonzerejére. Ennek eredményeként néhányan a saját hajukat is befestették, vagy prostituáltak hajából készült parókákat rendeltek, ami végül elmosta a társadalmi osztályok közötti határokat ezen a téren.
Fiúk rabszolgaságba adása
A rabszolgaság széles körben elterjedt volt az ókori Rómában, és a legyőzött ellenségek jelentős munkaerőt képviseltek. Azonban létezett egy különös kivétel is: az apák ideiglenesen eladhatták fiaikat rabszolgának, a feltételeket a vevőkkel egyeztetve. Erre a gyakorlatra azonban szigorú korlátozások vonatkoztak: egy fiút csak kétszer lehetett eladni.
A harmadik eladás az apa erkölcsi elítélésével járt, és a gyermeket felszabadította a további szülői hatalom alól. Ez a „három eladás szabály” széles körben elterjedt volt, és egy olyan kizsákmányolási rendszert táplált, amelyben az apák hasznot húztak gyermekeik munkájából, még ha ez bizonyos keretek közé volt is szorítva.
Az apai hatalom tekintélye
A patriarchális normáktól áthatott ókori Róma abszolút hatalmat biztosított az apáknak a családjuk felett. A római történelem korai időszakaiban ez a hatalom szélsőségekig terjedt.
A büntetéseket az apa saját belátása szerint szabták ki, beleértve a legsúlyosabb büntetést, a halált is, anélkül, hogy jogi következményektől kellett volna tartaniuk. Még a szülői ház elhagyása után is kiszolgáltatottak maradtak a gyermekek. A lányok, még házasságkötés után is apjuk szeszélyeinek voltak alávetve, a fiúk pedig csak három rabszolgaságba adás vagy apjuk halála után nyerték el teljes önállóságukat.
Idővel ezek a drákói gyakorlatok alábbhagytak. Az i. e. I. századra az apák büntethetetlensége a családi kivégzésekért nagyrészt eltűnt, de kivételek azért maradtak, különösen azokban az esetekben, amikor a fiúk vétkei megsértették a család becsületét.
Borzalmas, de látványos halálbüntetések
Az ókori Róma krónikái sokféle, kifinomult módszert említenek a bűnözők és foglyok kivégzésére, a lefejezéstől a szikláról való letaszításig, vagy a kényszerített gladiátorviadalok rémisztő látványáig.
A legszörnyűbb sors azonban az apagyilkosokra várt, akiket a legszörnyűbb bűnözőknek tartottak. Szemüket bekötötték, jelképezve ezzel a fény megvonását, majd a városon kívülre, egy vízzel teli helyre vitték őket. Ott kegyetlenül megverték őket, ezután egy bőrzsákba zárták őket különféle vadállatokkal – kígyóval, kakassal, majommal vagy kutyával – együtt. Végül ezt a „rakományt” a vízbe dobták, ahol az elítéltek vagy megfulladtak, vagy a vadállatok támadása okozta kínos halállal haltak meg.
A házasságtörés szabályai
Az ókori Rómában a házasságtörésre vonatkozó szabályok feltűnő nemi egyenlőtlenséget mutattak. Míg a férfiak jelentős szabadságot élveztek a házasságon kívüli kapcsolatokban, a nők szigorú ellenőrzéssel és súlyos következményekkel néztek szembe a feltételezett vétkekért.
Ha egy férj rajtakapta feleségét a házasságtörésen, elfogta a szeretőket, majd tanúkat és bizonyítékokat kezdett gyűjteni. A válás elkerülhetetlen következmény volt, mivel a római társadalom nem engedte meg a házasságtörés megbocsátását.
Azonban a megtorlás a szerető státuszától függött. A rabszolganőket a férj parancsára kivégezhették. Bonyolultabb, polgárokat érintő esetekben az apákhoz kellett fordulni, mivel ők rendelkeztek igazságszolgáltatási jogkörrel. A család beleegyezésével a házasságtörő, társadalmi helyzetétől függetlenül, a legsúlyosabb büntetést szenvedte el, megkímélve a férjet a válás szükségességétől. Ez volt a megszokott a római házassági jog kérdéseiben.
Tévhitek a kereszténységről: Vér és kannibalizmus
A vallási sokféleséghez való viszonylag mérsékelt hozzáállás ellenére a rómaiak nehézségekkel szembesültek a zsidó és a korai keresztény szokásokkal kapcsolatban. Ezeket a nehézségeket kulturális disszonancia és félreértelmezés okozta.
Például a rómaiak megvetéssel viszonyultak a zsidó körülmetéléshez, amelyet barbár szokásnak tartottak. Ezzel szemben a korai keresztényeket vérszomjjal és kannibalizmussal vádolták, mert szó szerint értelmezték a Krisztus ‘Testére’ és ‘Vérére’ utaló szentírási kijelentéseket.
Gladiátorok maradványai az orvostudományban
Paradox módon, bár a rómaiak sok undorító gyakorlattól elhatárolódtak, nem éreztek idegenkedést a gladiátorok maradványainak orvosi célokra történő felhasználásától. A római orvosok úgy vélték, hogy a gladiátorok szerveinek, különösen a vérnek és a májnak a fogyasztása terápiás tulajdonságokkal rendelkezik, és állítólag hatékony az olyan betegségek kezelésében, mint az epilepszia.
A gladiátorviadalok i. sz. 400-as betiltása után a hasonló anyagok iránti kereslet fennmaradt, ami ahhoz vezetett, hogy kozmetikai és gyógyszerészeti termékekbe is bekerültek, hangsúlyozva ezzel az ilyen római orvosi gyakorlatok széles körű alkalmazását.
A vizelet mint árucikk
Az ókori Rómában a vizelet értékes árucikké vált, amelyet ammóniatartalmának köszönhetően különféle ipari folyamatokban, különösen a bőr cserzésénél és a szövetek tisztításánál használtak fel. A vizelet gyűjtése és kereskedelme annyira jövedelmező üzletággá vált, hogy Vespasianus császár adót vetett ki rá, ami jól bizonyítja a gazdasági jelentőségét.
A római vécék higiéniai szempontjai
Bár a római nyilvános vécék világhírűek voltak, jelentős egészségügyi kockázatot is rejtettek magukban. A kifinomult csatornarendszerek ellenére a régészeti leletek azt mutatják, hogy ezekben a vécékben biológiai veszélyek „uralkodtak”, például parazitafertőzések és egészségtelen körülmények.
Ráadásul a toalettpapír hiánya miatt közös szivacsokat kellett használni, ami tovább rontotta a higiéniát. A patkányok, kígyók és a metángáz tovább növelték a kockázatokat, ami kétségbeesett intézkedésekhez vezetett, például vésett varázsigékhez és talizmánszimbólumokhoz a gonosz erők elűzésére a vécék látogatásakor. Ahogy azt nyilván gondolhatod azonban, ezek az intézkedések egyáltalán nem értek semmit.
Az ókori Róma öröksége a modern világban is tükröződik, és a civilizáció fejlődéséhez való hozzájárulása egyszerűen vitathatatlan. Azonban a dicséretek mellett a történészek gyakran elkerülik a római társadalom sötét oldalait, ezzel egyfajta ideális „portrét” festve, amely így nem felel meg a kor kegyetlen valóságának.
Az ókori Róma jogi és társadalmi struktúráinak tanulmányozása szintén feltárja a kemény igazságot: a kegyetlenség bizony virágzott, a polgári szabadságjogok szűkösek voltak, a rabszolgák sorsa pedig undorító.
Mindazonáltal a társadalom fejlődése sokrétű út, amelyet a haladás és a visszaesés egyaránt jellemez. Ami ma barbárságnak tűnhet számunkra, az egykor megszokottnak számított. Ahogy egy ókori római is megdöbbenhetne a mi modern szokásainkon.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
