Egyszerűen így sokkal könnyebb volt felfűteni a helyiséget. A várakkal azonban más a helyzet. Nehéz elképzelni, hogyan lehetne felfűteni egy ekkora monstrumot gáz nélkül.
Ma, miközben a modern otthonok kényelmét élvezed, ritkán gondolsz bele, hogyan birkóztak meg őseid a hideggel a hatalmas várakban. A középkorban elektromosság, gáz és a termodinamikáról való legalapvetőbb ismeretek nélkül a kőfalak közötti élet egy jégbarlangban való telelésre emlékeztetett.
Tedd hozzá ehhez, hogy a középkorban Európát az úgynevezett kis jégkorszak is sújtotta. A hőmérséklet érezhetően alacsonyabb volt, mint manapság.
De hogyan élték túl a várak lakói az ilyen körülményeket? Próbáljunk meg utánajárni, bepillantva mindennapi életük titkaiba.
A középkori hűtőszekrény. Kőből épült és bevehetetlen.
A várak egyetlen céllal épültek: hogy megvédjék lakóikat az ellenségtől. Télen azonban valóságos hűtőházzá változtak.
Sok várúr nem is igazán lakott a várában, inkább a kényelmesebb villákat részesítette előnyben. A várba pedig idejében el lehetett bújni, ha az ellenséges invázióról értesültek. A várak vastag falakkal, keskeny ablakokkal és magas tornyokkal épültek, így gyakorlatilag bevehetetlenek voltak.
Ennek a sebezhetetlenségnek az ára a mindennapi élet és a kényelem volt. Ezt fel kellett áldozni. A várakban megmaradt a nyirkosság, a meleget pedig nem sikerült bent tartani.
Még az enyhe éghajlatú vidékeken is, például Dél-Franciaországban vagy Spanyolországban, a téli hónapokban a várbeli élet messze volt a hangulatostól.
A zord Skandináviában vagy Észak-Angliában a várak lakói pedig átfagytak és állandóan betegek voltak. És az állandó nyirkosság ezt csak elősegítette.
„Ezek a falak megvédenek minket az ellenségtől, de a téltől nem” – viccelődött egy középkori krónikás. És igaza volt.
De mégis, hogyan fűtötték fel az emberek ezt az embertelen, kőből épült monstrumot?
Tűz és leleményesség
Az első módszer hagyományos, és jól ismerjük a történelmi regényekből és filmekből.
Kandallók
Külsőre a középkori kandalló valahol a házi tűzhely és a kőfallal körülvett tábortűz között helyezkedett el. Természetesen egyetlen kandalló egy teremre katasztrofálisan kevés volt. Ezért a hatalmas termeket csak részben fűtötték: a hő egyenlőtlenül oszlott el, és már néhány lépésre a kandallótól is jéghideg hűvösséget lehetett érezni.
„A várbeli élet télen inkább a túlélésre hasonlított. Még a napfényes Itáliában is ritkán emelkedett a hőmérséklet a várban 10 fok fölé. Olyan, mintha egy ablak nélküli pincében élnél, csak éppen gyönyörű tájra nyíló kilátással” – meséli Joanna West történész.
Ennek megfelelően minél nagyobb volt egy vár, annál több kandallóra volt szükség. Az angliai Leeds várában például a bankett-termekben akár egy tucat tűzhely is éghetett egyszerre. A tűzifa kozmikus sebességgel fogyott: egyetlen tél alatt a vár körüli erdőket szó szerint letarolták. Később szenet és tőzeget is kezdtek használni, de ez keveset segített.
Hypocaust: padlófűtés az ókori rómaiaktól
Ez egy ősi padlófűtési technológia. Még az ókori görögök találták ki, de a római feltaláló, Sergius Orata tökéletesítette.
Ő volt az ókor azon ritka példáinak egyike, aki ténylegesen hatalmas pénzt keresett a saját találmányaival. Kidolgozta az osztrigatenyésztés és a fürdők vizének melegítésének technológiáját. Pályafutása csúcsán pedig kifejlesztette a padlófűtés technológiáját, amelynek telepítéséért a patríciusok nagyon jól fizettek.
Ez az ókori római fűtési rendszer forró levegőt használt a helyiségek fűtésére.
A kemence az egyik alsó szinten helyezkedett el. A falakba és a padlóba egy speciális csatornarendszert építettek be. A forró levegő ezen keresztül áramlott, egyenletesen felmelegítve a padlót.
Ezután a levegő a falakban lévő csatornákon haladt tovább, és egy kéményen keresztül távozott. Így a vár falai is felmelegedtek.
A középkori Európában a technológiát továbbfejlesztették. Hozzáadtak egy kövekkel teli kamrát, ahol a hő felhalmozódhatott.
Egy ilyen rendszer telepítése persze drága volt. Ezt csak az arisztokrata kisebbség engedhette meg magának. Európában összesen körülbelül ezer hypocaustot találtak.
Szigetelés középkori módra
Amikor a kandallók és a padlófűtés nem bírták a strapát, trükkökhöz folyamodtak:
- Fa panelek és faliszőnyegek mindenütt ott voltak. Látszólag díszítésként. De a fő szerepük egy további réteg biztosítása volt, amely megőrizte a meleget a szobában. Igaz, a molyok gyakran tönkretették ezt a szépséget.
- Az állatbőrök nemcsak a padlót védték, hanem a szobákat is hangulatosabbá tették. Mindenhol használták őket. Egyúttal a tulajdonos státuszát is hangsúlyozták – lám, milyen nagyszerű vadász.
- Szőrmeruhák és köpenyek. Gyönyörű ruházat, és egyben meleg is. A szőrméket nagyra becsülték. A szlávok és a skandinávok egész vagyonokat szereztek a szőrmekereskedelemből.
- A parasztok pedig, akik nem engedhették meg maguknak a szőrmét, egyszerűen több réteg ruhát vettek magukra, mint a hagyma héja.
- Baldachinos ágyak és melegítők. Szintén egy ésszerű találmány. A baldachinos ágyak stílusosak és szépek, ugyanakkor megvédenek a huzattól. Télen az ágy egy személyes erőddé vált, amely védett a hidegtől.
A konyhában melegebb van
A konyha volt az egyetlen hely, ahol a tűz éjjel-nappal égett. Ezért a konyha volt a szolgálók kedvenc gyülekezőhelye.
A legendák szerint a kor legjobb receptjei éppen télen születtek. A helyi szakácsok a konyhához voltak láncolva (hiszen azon kívül fagy volt!). És itt sokat kísérleteztek fűszernövényekkel és fűszerekkel.
Egyébként, bármilyen furcsa is, a gazdag lakomákat néha szintén azzal a céllal rendezték, hogy felmelegedjenek. Sok ember, gyertyák, meleg étel – és máris meleg és hangulatos lesz egy zord téli estén.
A nagyobb várakban gyakran léteztek úgynevezett meleg szobák. Ezek a konyha melletti helyiségek voltak, vagy egyszerűen csak egy kandallós szoba, ahol a lakók a tűz köré gyűlhettek.
A reneszánsz – nemcsak a művészet, hanem a meleg újjászületése is.
A reneszánsz korszaka elhozta a régóta várt meleget az európai otthonokba. Abban az időben a feltalálás elterjedt volt. És a XV–XVI. században a fűtés fejlődésnek indult: megjelentek az első fémkályhák és csövek a hő egyenletes elosztására.
