Miért viseltek az indiánok rojtokat a ruháikon? Nem a szépség miatt: elmondom a valódi okokat

Az őslakos amerikai kultúrák rendkívül sokszínűek, mégis vannak olyan jellegzetes elemek, amelyek sokunk számára azonnal felismerhetők, akár filmekből, akár képekről. A ruházat különösen sokat elárul egy népcsoport életmódjáról, környezetéről és hiedelemvilágáról.

Az egyik leglátványosabb és leggyakrabban ábrázolt ilyen ruházati elem az észak-amerikai indiánoknál a rojt – de vajon miért is volt ez ennyire elterjedt, és mi célt szolgált valójában?

Ilyen vagy olyan formában szinte minden észak-amerikai indián törzs viselt rojtokat. Legfeljebb különböző stílusút. Például a komancsoknál hosszú volt, állatbőrdarabokból készült, és nagy csomókba kötötték. Míg a sájen indiánok a szabadon lógó rojtot kedvelték, ló- vagy akár emberi haj befonásával.

• Az erdőlakó indiánok, például az irokézek, a rövid rojtot kedvelték. Azt hiszem, mindannyiótok számára érthető okokból: hogy ez az egész ne akadjon bele feleslegesen a fák és bokrok ágaiba.

De miért is volt szüksége erre a bizonyos rojtra minden észak-amerikai indiánnak, nemtől függetlenül? Nem-nem, a lógó rojtok az észak-amerikai indiánok ruháján nem pusztán a vagánykodás miatt kellettek. De nyugi, itt vagyok, és most mindent részletesen elmagyarázok neked.

• Először is, természetesen szerepet játszottak az ősi indián népi hiedelmek. Úgy tartották, a rojt kiszűri a rossz energiát, és egyúttal mindenféle gonosz szellemet is elriaszt. De nem csak a babonákban rejlik a dolog nyitja.

A rojt az indiánokat a madártollakra emlékeztette: megtestesítette a szabadságot, a repülést, egyfajta törekvést előre, felfelé.

Maga az indián rojt egyben a világ legősibb módja is volt annak, hogy a ruhadarabokat egymáshoz erősítsék, a varratok megtartásának legősibb módja. Valószínűleg már a cro-magnoniaknál sem vágták le a ruhát összetartó bőrdarabkákat, hanem összecsavarták és hagyták lógni, így hozva létre azt a híres rojt-hatást.

• A rojt esőben is segített a viselőjének: a bőrrojtokon gyorsabban folyt le a víz, így maga a ruha jóval szárazabb maradt. A mokaszinokon lévő rojt szinte kefeként segített eltüntetni a nyomokat, megnehezítette az indián láb- és lábbelinyomainak felismerését.

Egy igazi indián gyorsan letéphetett egy darab rojtot, hogy felhasználja: megjavítsa vele a személyes tárgyait, a mokaszintól kezdve a tomahawk rögzítéséig. Vagy akár egyszerűen bekötözzön egy sebet, elállítsa a vérzést. Ez tehát egyfajta ősi indián „mindenes” eszköz volt – ragasztószalag, gyorskötöző és sebtapasz egyben.

• A rojt egyfajta álcázó szerepet is betöltött: remekül elmossa a körvonalakat, különösen rossz időben vagy szürkületkor. Ettől a harcos kicsit nagyobbnak tűnt, és így egy kicsit ijesztőbbnek is az ellenség szemében. Egy nagy bölény rossz látása miatt akár veszélytelen kisállatnak is nézhette az indián vadászt, és közelebb engedhette magához.

A rojt egyfajta szimbólumnyelvként is szolgált az indiánok számára. Jellegzetes mintázata alapján egy másik törzsből származó ember könnyen megérthette, ki áll előtte, milyen nemzetséghez, törzshöz tartozik, milyen a rangja. Még akkor is, ha egyébként nem beszéltek egy nyelvet.