Híres a csodálatos állatairól, mint a kenguru és a koala, valamint a hatalmas sivatagjairól és lenyűgöző korallzátonyairól. Ausztrália egyik legkülönösebb vonása a növény- és állatvilága. Csak itt találkozhatsz olyan egyedi állatokkal, mint a tüskés ördög (egy gyíkfajta), a kacsacsőrű emlős és az ámbráscet.
De néha a turistákat olyan feliratok, jelölések és építmények is meglephetik, amelyek a helyiek számára teljesen megszokottak. Az egyik ilyen egy óriási vonalzó, amely az ország főútvonalai mentén áll.
Bárki, aki Ausztráliába látogat, megérzi ennek az országnak a varázsát és rejtélyességét, amely lépten-nyomon tele van furcsaságokkal. Ausztrália egyik legfőbb különlegessége az éghajlata.
Itt egyetlen nap alatt mind a négy évszakot megtapasztalhatod: reggel hűvös van, napközben forróság, este újra hűvös, éjjel pedig hideg. Emellett Ausztráliában néha olyan különös jelenségek is előfordulnak, mint a homokviharok és a hurrikánok.
Az Indiai-óceáni dipólus a klímarendszer fontos eleme, és jelentős hatással van a csapadék eloszlására az Indiai-óceán térségében, így Ausztráliára is. Amikor a dipólus mutatója negatív fázisba kerül, az megnöveli az átlagosnál több csapadék esélyét Ausztrália egész területén a tavaszi hónapokban (szeptembertől novemberig).
Annak érdekében, hogy nyomon kövessék az ország területére hulló összes csapadékot, az ausztrál főutak mentén néha egy szokatlan tárgyra bukkanhatsz: egy kétméteres mérőlécre.
Amikor Ausztrália lakatlan tájain utazol, ahol száz kilométereken át egyetlen lélekkel sem találkozol, és meglátod ezt, turistaként, aki először jár az országban, biztosan elgondolkodsz rajta, mi lehet a célja ennek a hatalmas mérőeszköznek, amely valamiért magányosan áll az út szélén.
Azok az utazók, akik még nem ismerik ennek a vidéknek a titkait, akik még nem találkoztak kenguruval az éjszakai utakon, vagy nem látták, ahogy krokodilok kelnek át az úttesten, gyakran meg vannak zavarodva.
Egyébként az ausztrál utakon sok furcsaságot találhatsz: például olyan közlekedési táblákat, amelyek alatt szövegesen is megismétlik a jelentésüket; persze vannak figyelmeztető táblák arra, hogy kenguru, vombat vagy koala ugorhat az útra; a gyalogátkelőhelyet pedig nem a szokásos sétáló figura jelzi, hanem csak odarajzolt lábak. De a legfurcsább – mert teljesen érthetetlen – mégis a kétméteres vonalzó.
A turisták hajlamosak találgatni és vitatkozni, próbálva megfejteni ezeknek a rejtélyes vonalzóknak a célját, amelyek látszólag minden rendszer és ésszerű ok nélkül sorakoznak az utak mentén. Általában ahhoz, hogy rájöjj erre a rejtélyre, a helyiektől vagy tapasztaltabb utazóktól kell segítséget kérned, mert a saját következtetéseid itt ritkán vezetnek eredményre.
Ausztráliában a felhőszakadások komoly problémát jelentenek, ezért ezek a mérőeszközök tényleg szükségesek, még ha furcsának is tűnnek a préri közepén a szárazság idején. Az esős évszak csapadéka hatalmas árvizeket okoz Ausztrália délkeleti részén, amelyek következtében otthonok százai kerülnek víz alá, és a helyi hatóságoknak lakosok ezreit kell kitelepíteniük.
Az ország délkeleti részén található Viktória, Új-Dél-Wales és Tasmánia területe folyamatosan ki van téve az árvízveszélynek. Az Ausztrál Biztosítási Szövetség (vagy Ügynökség) jelentései szerint (egy korábbi időszakban) az ország keleti partvidéke súlyos helyzetbe került a márciusi és áprilisi áradások után, amelyek közel ötmilliárd ausztrál dollár (körülbelül 3,3 milliárd amerikai dollár) kárt okoztak.
Így hát kiderül, hogy ezek a mérőeszközök arra szolgálnak, hogy árvizek idején megmutassák a víz szintjét, amikor a hatalmas síkságokat elönti a medrükből kilépő folyók vize.
Még ideiglenes átkelőhelyek építése sem lenne célszerű, mert nem bírnák a terhelést, az árvizek pedig évente megismétlődnek, és egyre nagyobb méreteket öltenek. Olyan hidakat építeni pedig, amelyeken évente legfeljebb egyszer kelnének át, a helyi hatóságok szerint nem jó ötlet, mivel ez rendkívül költséges lenne.
Az ausztráliai árvízhelyzet iróniája nemcsak az ország jellemzően száraz éghajlatában rejlik, hanem abban is, hogy nincsenek nagy, jelentős folyórendszerei. Ennek ellenére az áradások komoly környezeti problémát jelentenek a kontinensen. Ha a folyók mégis kiáradnak, szinte mindent elborítanak.
Ezeket a mérőoszlopokat a terep legalacsonyabb pontjain helyezik el. Gyakran olyan gázlóknál találod őket, amelyek még a száraz pusztaság közepén is megmaradtak az előző árvíz után. A sofőröknek kell eldönteniük, hogy a járművükkel megpróbálnak-e átkelni a vízen, vagy inkább visszafordulnak.
Gyakran találkozhatsz az utakon hatalmas teherautókkal, amelyek akár másfél méteres vízmélységen is át tudnak kelni. Nem ritka, hogy ezek segítenek a személyautóknak átjutni ezen a nehéz szakaszon. Kötéllel maguk mögé kötik a kocsikat, hogy átvontassák őket az elárasztott útrészen, ahol néha rendkívül erős sodrás is lehet.
A tömegközlekedésnek viszont – amely Ausztráliában igen fejlett, hogy csökkentse az utak terhelését – más nehézségekkel kell szembenéznie. Ha távolsági buszokról van szó, az utasoknak gyakran fel kell pakolniuk a csomagjaikat a csomagtartóból a busz tetejére, éppúgy, mint Indiában, mert a víz így is bejuthat az utastérbe.
Valójában ez nem csupán egy vonalzó, megvan a maga neve: vízmérceléc. Ez egy mérőeszköz, általában egy beosztással ellátott léc, amelyet vízrajzi állomásokon helyeznek el, hogy nyomon kövessék és pontosan megmérjék a víz szintjét különböző víztestekben, például tengerekben, folyókban és tavakban. Ausztráliában azonban sok minden másképp működik: ezek a vízmércék nem a vízben, hanem a szárazföldön állnak.
Ezeket az eszközöket rendszeresen használják alappontként (referenciapontként) a földmérésben (geodéziában) is. A kronstadti vízmérce például a Balti magassági rendszer alapszintjét adja meg. A marseille-i vízmérce egész Franciaország számára szolgál nullponti referenciaként. Az amszterdami vízmércét pedig számos észak-európai ország használja etalon nullszintként.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
