A víz kulcsszerepet játszik a cementhidratációnak nevezett kémiai reakcióban, amely a beton megszilárdulását és szilárdságát biztosítja.
Alapjába véve nem kérdés, hogy mit legyen a vízzel. A bevett gyakorlat az ipari víz vagy egyszerűen a csapvíz használata. De mi van, ha az építkezés a tengerparton zajlik?
Miért ne keverhetnéd be a betont azzal a vízzel, ami épp kéznél van? A tengervíz kémiai összetétele azonban más. A tengervízben bőségesen oldott sók miatt, a beton drasztikusan megváltozik.
A tengervízzel készített beton fő ellenségei a kloridok. A tengervíz gazdag nátrium-kloridban (közönséges konyhasó), valamint egyéb kloridokban is. Ezek a vegyületek behatolnak a beton pórusaiba, és romboló folyamatok láncolatát indítják el.
A betont gyakran acélrudakkal (betonacéllal) erősítik meg (vasalják), hogy növeljék a húzószilárdságát. A kloridok, eljutva a betonacélhoz, depassziválják azt, azaz lerombolják a korróziót megakadályozó védő oxidréteget. Ennek eredményeként az acél rozsdásodni kezd, megnövekszik a térfogata, és belső nyomást hoz létre, amely szó szerint „felrobbantja” belülről a betont.
A kloridok reakcióba lépnek a cement komponenseivel, és úgynevezett kloridsókat képeznek. Ezek a sók higroszkóposak, azaz aktívan felszívják (megkötik) a nedvességet a környezetből. A megnedvesedett beton sebezhetőbbé válik a fagyás-olvadás ciklusokkal szemben, amelyek különösen pusztítóak a tengeri éghajlaton. A pórusokban megfagyó víz kitágul és repedések képződését okozza, ami idővel a beton szerkezetének tönkremeneteléhez vezet.
Bizonyos adalékanyagok (például egyes zúzottkő-fajták) kovasavat (szilícium-dioxidot) tartalmaznak, amely reakcióba léphet a cement lúgos komponenseivel, különösen kloridok jelenlétében. Ez a reakció egy zselészerű anyag képződéséhez vezet, amely tágulás közben szintén belső feszültséget kelt a betonban, és annak tönkremeneteléhez vezet.
A tengervíz használata a beton készítésénél csökkenti annak tartósságát és szilárdságát, sebezhetőbbé teszi a szerkezeteket a károsodással szemben, és gyakoribb, költségesebb javításokat tesz szükségessé. Végső soron az édesvízen való spórolás hatalmas pénzügyi veszteségekhez vezethet, sőt akár biztonsági kockázatot is jelenthet.
Érdemes megjegyezni, hogy léteznek speciális betonfajták, amelyeket kifejezetten tengeri körülmények közötti használatra fejlesztettek ki. Ezek a betonok általában alacsony kloridtartalmúak, és speciális adalékanyagokat tartalmaznak, amelyek csökkentik a beton vízáteresztő képességét és növelik a betonacél korrózióval szembeni ellenállását.
Ezek azonban csúcstechnológiás és költséges anyagok, és nem érdemes egy lapon említeni őket a tengervízzel készített hagyományos betonnal.
Hagyományos beton készítése tengervízzel nem csupán gazdaságtalan, de potenciálisan veszélyes is. Az így épített betonszerkezetek szilárdságát és tartósságát aláássa a tengervíz sótartalma, a látszólag megbízható alapot pedig időzített bombává változtatja. Jobb, ha szerzel édesvizet, és megbízható betont készítesz, mintsem hogy kockára tedd az építményeid jövőjét. Még az is olcsóbbra jön ki, ha tartálykocsival szállítod oda a vizet, mint közvetlenül a tengerből szivattyúzni/tisztítani.
Mindazonáltal érdemes megjegyezni, hogy a tengervíz használata igen is megengedett olyan esetekben, ha a tengervíz teljes sótartalma nem haladja meg a 2%-ot. A víz alkalmasságát kémiai elemzéssel és az adott vízzel, illetve tiszta ivóvízzel készített beton próbatestek összehasonlító szilárdsági vizsgálatával állapítják meg.
