Következésképpen, ha van a közelben egy befűtött kályha vagy ég a tábortűz, akkor úgy gondolják, ott a legjobb szárítani a ruhát.
A ruha persze tényleg megszárad, és ezt a módszert a gyakorlatban a túrázók vagy a horgászok is használják. A mi esetünkben a szárítás módja nem sokat változtat a ruha – vagy a viselője – sorsán. Sokkal fontosabb, hogy szárazak maradjunk. De ha elutazunk a távoli Északra, és megnézzük, hogyan szárítják a ruháikat az őslakosok, alaposan meg fogunk lepődni.
Nekik is vannak tüzeik és hőforrásaik, de hagyományosan az északiak a fagyban szárítják a ruhát, nem pedig egy erős hőforrás mellett. A megértés kulcsa abban rejlik, hogy másként tekintünk a ruházatra – mindjárt ki is fejtjük a dolog lényegét.
Az északiak egy egyszerű szárítási módszert alkalmaznak. A vizes ruhát kemény fagyban (mondjuk -30 °C-ban) kiviszik a szabadba, és gondosan kiterítik. Az anyag azonnal megdermed, zúzmarás lesz, és jégpáncéllá változik.
Elsőre úgy tűnhet, ebből már semmi jó nem sülhet ki. Pedig az északiak mindig is így jutottak száraz és tartós ruházathoz, és a fizika is nekik dolgozott.
Neked és nekem a ruha valami alapvető, hétköznapi, mindenhol jelenlévő dolog – nevezd, aminek akarod. Mondjuk úgy: egy városlakónak eszébe sem jutna, hogy a ruházat életet menthet, vagy éppen ölhet. Persze, sokan olvasták Jack Londont vagy az északi expedíciókról szóló beszámolókat. De amíg a saját bőrödön nem tapasztalod, nem igazán tulajdonítasz neki jelentőséget.
A Távoli Északon a ruházat nem kényelmi vagy divatkérdés, hanem a határvonal élet és halál között. Meg kell tartania a hőt, puhának kell maradnia, nem szabad megtörnie a fagyban, és nedvesen sem veszítheti el a tulajdonságait. Márpedig a ruha folyamatosan átnedvesedett – a hótól, az izzadságtól, a lehelettől, a ködtől, vagy amikor a kinti hideg után a meleg helyiségben lecsapódott a pára.
És itt a tűz, amihez a modern ember ösztönösen vonzódik, veszélyes ellenséggé vált. Persze, mi a modern anyagokból (mint például az Oxford szövet) indulunk ki, és azt gondoljuk: „hm, szárítottam én már nadrágot horgászatkor a tűz mellett, és nem lett semmi baja”. De ez még a modern anyagoknál sem mindig működik. A membrános ruhákat például tilos tűz mellett szárítani. Az északiak hagyományos viseletei pedig még kevésbé voltak ellenállóak.
Ösztönösen azt gondoljuk:
A víz elpárolog, a ruha megszárad. Mi más kellene még?
Sőt, biztos vagyok benne, hogy a kommentek között akad majd olyan… okostojás, aki azt mondja, hogy ő is így csinálta, és nem történt semmi baj. De a bökkenő az, hogy szabad szemmel nem látod a hatást, a ruha viszont elveszíti a funkcióját.
Fizikailag itt egészen más történik. A víz hirtelen párolog el. A tűz mellett az anyag hőmérséklete gyorsan emelkedik. A víz gőzzé alakul, kitágul, és kitör a rostok pórusaiból. Ez mikroszkopikus szakadásokat okoz az anyag szerkezetében.
A természetes anyagok (bőr, gyapjú, szőrme) fehérjékből és zsírokból állnak. Hő hatására a zsírok oxidálódnak és kiégnek, a fehérjék denaturálódnak (megváltozik a szerkezetük), a rostok pedig „összefőnek”.
Éppen ezért válik a tűz mellett túlszárított holmi keménnyé, törékennyé és kellemetlen tapintásúvá. A szőrme elveszíti a levegőt, márpedig a levegő a legfőbb hőszigetelő. Amikor a szőrme összetapad és kiszárad, nem tudja megtartani a levegőrétegeket. Lehet, hogy a ruha száraz, de már nem melegít úgy, mint régen.
Az északiak másképp jártak el: ők először megfagyasztották a vizet. Bizonyos körülmények között ugyanis a jég képes közvetlenül gőzzé alakulni, a folyékony fázis kihagyásával. Ez a szublimáció.
A szublimációhoz három tényezőre van szükség:
- Alacsony hőmérséklet – hogy a jég stabil maradjon;
- Alacsony páratartalom – hogy a levegő „szomjazza” a vizet;
- Légmozgás – hogy a pára elszálljon.
Északon mindez egyszerre adott. Ennek eredményeként a jég lassan elpárolog az anyag pórusaiból anélkül, hogy megolvadna, roncsolná a rostokat vagy túlhevítené az anyagot. A ruha hideg marad, de megszárad. Ez a módszer nem teszi tönkre az anyag funkcióját.
Fontos megjegyezni, hogy a nedves hidegben ez máshogy működik. Magas páratartalom mellett a pára nem távozik, a jég alig szublimál, a ruha pedig csak lóg fagyottan, mint egy deszka. Az északi levegő viszont rendkívül száraz. Szó szerint kiszippantja a vízmolekulákat a jégből. Ezért lehetséges, hogy nálad otthon, télen ez a módszer nem válik be.
Lényegében a ruha Északon ugyanúgy szárad, ahogy a fagyasztva szárított (liofilizált) élelmiszerek vagy a vákuumos dehidratálás során történik.
Egy meleg éghajlathoz szokott embernek a fagy ellenség, az északi embernek viszont hasznos eszköz, amely pontos fizikai törvények szerint működik.
