Az amerikaiak valóban, nagyrészt saját házakban élnek. De miért választották az USA lakói az „egyszintes Amerikát” a társasházak helyett?
A jelenség lényege
A viszonylag kisebb magánházakból álló lakónegyedek alkotják a tipikus amerikai külvárost, amit „suburbia-nak” (~külváros) is neveznek.
Emeletes társasházak persze az USA-ban is léteznek, megtalálhatóak olyan nagyvárosokban, mint New York vagy Chicago, de a népszerűségük nagyságrendekkel alacsonyabb. A rendelkezésre álló adatok szerint az USA lakosságának mintegy 70%-a a városokon kívül él, és ez alakítja ki azt az általános képet, hogy milyen is egy átlagos amerikai otthon.
A városi és a városon kívüli infrastruktúra is támogatja a városközpontoktól távol eső, kényelmes életet, mivel egy átlagos amerikainak nem okoz gondot eljutni a kívánt helyre a saját autójával.
A motorizáció egy másik oka annak, hogy a magánházak terjedtek el tömegesen a társasházak helyett. Az USA világviszonylatban is élen jár az 1000 főre jutó autók számában, így egy átlagos amerikai könnyedén eljut külvárosi otthonából a városba vagy bármely más úti célhoz.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy az USA hatalmas ország. Ennek megfelelően van elég hely a számos, viszonylag nagy területet foglaló, alacsony építésű ház számára. A kertvárosok normává válásában azonban sokkal jelentősebb szerepet játszott az amerikai társadalom fejlődésének módja.
Történelmileg így alakult.
A 20. században az amerikai középosztály elhagyta a városokat, és kiköltözött ezekbe az alacsony házakból álló elővárosokba. A motorizáció csak elősegítette ezt a folyamatot, mivel az emberek továbbra is könnyen és gyorsan eljuthattak a munkahelyükre, majd onnan haza.
Ennek eredményeként, az ilyen életmód évei alatt az emberek hozzászoktak ahhoz, hogy egy egész ház a tulajdonuk, ráadásul gyakran saját telekkel és hátsó udvarral. Ilyen lakhatási körülmények mellett a saját telek nélküli társasházi lakások egyszerűen eltörpültek, ezért azok nagyrészt nem is terjedtek el.
A családi házak melletti döntést az amerikaiak kulturális sajátosságai is befolyásolták. Az USA-ban egy nagy magánház birtoklása – pláne egy felkapott környéken – a siker jele. Ráadásul az élet a kertvárosban egyszerűen kényelmesebb a nyugodtabb és csendesebb környezet miatt, ami leginkább ezekre a részekre jellemző.
Ráadásul az USA éghajlata országos átlagban viszonylag meleg, így az amerikaiaknak nincs szükségük mindenhol kiterjedt távfűtésre, amit egyébként is nehézkes lenne kiépíteni azon a hatalmas területen, amit a számos külváros elfoglal.
Az amerikai külvárosok hátrányai
Az amerikai külváros mindig hatalmas kiterjedésű, alacsony népsűrűségű terület. És bár a családi ház kényelmes és presztízsértékű, ennek a lakhatási formának van egy jelentős hátránya: a drága fenntartás. A helyzet az, hogy a külváros területének növekedésével nő a szükséges erőforrások mennyisége is, beleértve a vízvezetékeket, a csatornázást, az elektromos hálózatokat és egyéb közműveket.
A külvárosok másik nem elhanyagolható hátránya az otthonok és a munkahelyek közötti hatalmas távolság. Ez a helyzet gyakorlatilag kizárja, hogy bárhová gyalog juss el, a tömegközlekedés pedig gyakran nem érinti ezeket a részeket. Ezért a saját autó minden amerikai számára inkább szükségszerűség a normális élethez.
