Először kezdjük egy idevágó történettel:
Egy kis amerikai városkában egy üzletember elhatározta, hogy nyit egy kocsmát. Csakhogy pont vele szemben állt egy templom. A lelkész ellenezte a dolgot, és nyilvánosan kijelentette, hogy imádkozni fog, nehogy megnyíljon a kocsma. Egy nappal a nyitás előtt villám csapott a kocsmába, és az porig égett.
A lelkész megörült, de nem sokáig, mert az üzletember beperelte. Ő persze mindent tagadott. Miután a bíró meghallgatta mindkét felet, megjegyezte: „Még nem tudom, milyen ítéletet hozzak, de az ügy irataiból úgy tűnik, a kocsmáros hisz az ima erejében, a lelkész viszont nem…”.
Elég sokáig úgy tartották, hogy a villámlás az ég haragja. És ha valaki felbőszítette az eget, vagy azt, aki ott fent trónol, akkor annak szörnyű bosszúval kellett szembenéznie. Persze sokan láttátok azt a YouTube-videót, amelyben egy fickóba háromszor is belecsap a villám – még az aszfalt is megfeketedett alatta –, de ő feláll, és tántorogva megy tovább a dolgára.
Nem tudom, mivel húzta ki a gyufát a fentieknél, de az a pali elképesztően jól bírja az áramot! Ez minden villanyszerelő, biztonságtechnikai mérnök és katona álma! Valószínűleg ezért keresik a mai napig.
Mindenki más rossz időben, amikor fennáll a veszélye, hogy felbosszant valakit ODAFENT, inkább otthon ül és tévét néz. Szerencsére ma már a legtöbb háztartásban kábeltévé van, így a villám nem tud az antennába csapni.
Ezzel szemben egy megbízható, minőségi, nem pedig egy összetákolt sufnira hasonlító otthon tetejének bizony elengedhetetlen tartozéka a villámhárító.
Bizonyos magasság fölött egyenesen kötelező minden magasházat villámhárítóval felszerelni.
És fel is szerelik őket!
Nagyon nagy a kockázata ugyanis, hogy ezekbe a monstrumokba (főleg, ha 10-20 vagy több emeletesek) villám csap. A Burdzs Kalifát például minden vihar alkalmával annyi villámcsapás éri, hogy megszámolni is nehéz! 2024-ben egyetlen éjszaka alatt 18-szor csapott bele a villám.
Ennek tudatában vásárolj penthouse-t!
Az egyszerűbb házakkal könnyebb a helyzet. A tűzvédelmi előírások szerint a családi házakat is célszerű ellátni valamilyen tetőn körbefutó villámvédelmi rendszerrel. Ez azt jelenti, hogy a tetőgerinc mentén, két tartóra egy acélkábelt vagy egy vastagabb huzalt feszítenek ki, ami egy, a földbe futó fémszalaghoz csatlakozik.
Ez a szerkezet elvileg megbízható, és a tető látványát sem rontja nagyon. Vagyis a ház nem fog úgy kinézni, mint egy hatalmas, ultra-mega ruhaszárító, ahogy régen. Az egészet a ház átadásakor a tűzoltóknak… vagyis a tűzvédelmi szakembereknek kellene ellenőrizniük.
Azonban sok helyen a természeti jelenségekkel szembeni hagyományos „mindent leszarok” hozzáállás miatt, vagy mert a tűzoltók nem akarják nehezíteni az emberek életét, de a villámvédelmi rendszer ellenőrzésére magasról tesznek.
Legalábbis a mi régiónkban én EGYETLEN háztulajdonost sem ismerek, akitől KÖTELEZŐEN megkövetelték volna egy ilyen rendszer telepítését.
Ha tőled ilyet kértek, írd meg kommentben, hogy miért, és hogyan oldottad meg a dolgot.
Érdekes, hogy a Föld túlsó felén, vagyis az USA-ban, a villámhárítók helyzete homlokegyenest az ellenkezője a miénknek.
Először is azért, mert a helyi építési előírások – amiket ott kódexeknek neveznek – minden pontja kötelező érvényű. Enélkül egyetlen házat sem lehet eladni, megvenni vagy bérbe adni. A bank egyszerűen nem ad jelzáloghitelt egy ilyen épületre.
Másodszor, néhány államban, például Kaliforniában, a villámvédelmet egyáltalán nem kötelező telepíteni. Ez a kivétel azért van, mert ott… gyakorlatilag soha sincs villámlás. A helyi kaliforniai statisztikák szerint évente mindössze 5 zivataros nap van.
Igen, évente pontosan ÖT nap, amikor vihar van!
Teljesen megértem őket. Minek ezen görcsölni, amikor 1 billiószor kisebb az esélye egy villámcsapásnak, mint annak, hogy a cápák odalátogatnak a partokhoz friss szörfösöket reggelizni.
Harmadszor, még azokban az államokban is, ahol gyakrabban villámlik, például Philadelphiában, mégsem telepítenek villámhárítókat.
Pedig kötelező lenne!
És ez duplán furcsa, mivel a villámhárítók hazájának magát az Egyesült Államokat tartják. Nem más, mint Benjamin Franklin a családi házak villámvédelmének atyja. 1796-tól pedig kötelezően elkezdték felszerelni őket minden házra.
Sőt, néhányan annyira rettegtek az ~égi büntetéstől~, hogy személyes villámhárítókat kezdtek a ruhájukra erősíteni. Érdekes módon leginkább az előkelő hölgyek és a könnyűvérű nők körében volt ez elterjedt.
Na de térjünk vissza a házakhoz. A maiakhoz…
Tudod, miért vonakodnak a mai amerikaiak villámhárítót szereltetni a házaikra?
A spórolás miatt!
A helyzet az, hogy az államokban az ilyen berendezéseket csak magasan képzett villanyszerelők telepíthetik, akiknek engedélyük van a sok-sok nullával leírható feszültséghez.
A lényeg, hogy ezek a profi szakemberek a villámvédelem minden egyes rögzítési pontjáért 5000 dollárt kérnek az anyagköltségre, és ugyanennyit a munkadíjra. Egy bonyolultabb tetőszerkezetű háznál ez összességében akár az ötvenezer dollárt is megközelítheti.
Mindezt úgy, hogy a biztosítás az „égi harag” tetőbe csapódása ellen mindössze… havi 5 dollár. Vagyis egy 15 000 dolláros összeg nagyjából a következő életed végére gyűlne össze a biztosítási díjakból.
Ezért mindenki, akinek nincs felesleges pénze, egyszerűen spórol, és inkább fizeti ezt a csekély díjat a biztosítónak.
De a házat valahogy mégiscsak meg kell védeni!
És hogy mit találtak ki a rafinált amerikaiak?
Ültetnek a ház mellé egy nagy fát, ami garantáltan magasabbra nő majd a háznál. Így ha jön a vihar, és az ég haragja mégis lecsap a ház közelében, a villám egyenesen a fába vág majd bele.
Így néz ki a dolog A VIHAR UTÁN:
De ez még nem minden. Ha a fa viszonylag kicsi, vagy kétségek merülnek fel a védelem hatékonyságát illetően, sokan egyszerűen egy fémrudat erősítenek a fára, aminek a végét leássák a földbe.
Ez a trükk nem számít energetikai berendezésnek, és nem kell hozzá olyan drága szakembereket hívni, akik egy vagon pénzt kérnek a munkájukért.
Nincs szükség kötelező építési engedélyre sem az önkormányzattól. Ezért a ház villámvédelmének ez a „fás” megoldása rendkívül népszerű az Egyesült Államokban. Az összes költség egy kb. 10-15 méteres fémrúd – mekkora megtakarítás!
