Bizonyára mindenkiben felmerült a kérdés, hogy miért is ülték meg a lovat ilyen különösen, oldalra fordulva. Nyilvánvalóan a hagyományos lovagló ülés, amit a férfiak mindig is használtak, sokkal jobb és kényelmesebb. Vajon csak szórakozni akartak a nőkkel?
Valójában a válasz nagyon egyszerű. A különleges, „női” lovaglási mód titka egy speciális nyeregben rejlik. Ez a nyereg különbözik a hagyományos, „férfi” nyergektől: a bal oldalán különleges ívek, két kiálló „szarv” található, amelyekre a lábukat fel tudták akasztani.
Az első női nyergek eléggé eltértek a 19. században használtaktól. Például az első női nyergeken még fellépők is voltak, amelyek segítették a hölgyeket feljutni a lóra. Később ezeket elhagyták.
Hogy pontosan mikor jelent meg az első női nyereg, azt nehéz megmondani. Az viszont biztos, hogy már a 14. században léteztek ilyen nyergek. Például II. Richárd felesége, Bohémiai Anna is ilyet használt.
Feltételezhetjük, hogy valójában már legalább egy évszázaddal korábban is léteztek, talán még régebben is. De ennél sokkal fontosabb kérdés, hogy miért is volt egyáltalán szükség rájuk.
Ahhoz, hogy teljesen megértsük a dolgot, vissza kell utaznunk a csodálatos középkorba. Bár igazából az ókor végénél fogjuk kezdeni.
A nyeregben lovaglás, különösen kengyellel, nem könnyű dolog. Aki valaha hosszabb ideig lovagolt már nyeregben, az tudja, hogy bizony kidörzsöli az embert. Nem hiszed el? Próbáld csak ki magad, vagy menj el egy-két órára mountain bike-ozni. Még attól is három napig fájni fog a feneked!
A nyereg pedig képes véresre dörzsölni a hátsódat, még akkor is, ha speciális ruházatot viselsz.
Nem, egyáltalán nem a férfiak és nők közötti anatómiai különbségek miatt. A vérig dörzsölt ülep ugyanúgy árthat a férfiaknak, mint a nőknek. Az egész a ruházatról szól.
A hunok, akik Ázsiából érkeztek Európába a korai középkor hajnalán, nem csak a kengyelt hozták magukkal, hanem egy speciális ruhadarabot is a lovagláshoz: a harisnyaszerű lovaglónadrágot. Ez a két dolog határozta meg évszázadokra a divat és a hadviselés fejlődését Európában.
Kengyel és lovaglónadrág nélkül nem lehetett volna létrehozni a nehézlovasságot.
Végül odáig jutottunk, hogy a harisnyaszerű lovaglónadrág a férfiasság egyik legfontosabb jelképévé vált. Ez különböztette meg a nyeregben harcoló nemesembert a mezőn dolgozó paraszttól, és a nemes férfit, akinek a háború volt a dolga, a nemes nőtől, akinek a család fenntartása volt a feladata.
A korai középkorban, ahogy az akkori európai társadalmak átalakultak, a férfi és nő szerepéről alkotott hagyományos elképzelések – a férfi harcos, a nő anya – megerősödtek és hosszú időre meghatározták az európai kultúrát.
A középkorban egy nőt nadrágba öltöztetni ugyanolyan furcsa és bizarr dolog lett volna, mint manapság egy férfit női ruhába bújtatni. És ez évszázadokon át így volt.
Viszont az előkelő hölgyeknek gyakran kellett elkísérniük a férjüket. Mivel a ló akkoriban lényegében a „szőrös autó” szerepét töltötte be, szükségessé vált egy speciális nyereg készítése, amely lehetővé tette a hölgyek számára, hogy nadrág nélkül, sőt, hosszú ruhában is lovagolhassanak.
A 20. században változott meg minden. Ehhez kellettek persze a feministák is, akik kiálltak a nők jogaiért. Érdemes emlékeznünk rá, hogy a 19. és 20. század elején a nők tényleg el volt nyomva, és korlátozottak voltak mind a jogaikban, mind pedig a szabadságukban.
A városi kultúra fejlődése és a két világháború azonban segített a hagyományos korlátok végső lebontásában. A nőknek engedélyezték a nadrágviselést, ezzel együtt pedig lehetővé vált a hagyományos „férfi” nyergek használata is.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
