Miért járkálnak szoknyában és csupasz lábakkal a japán nők télen? Egyszerűen elmagyarázom

Merthogy náluk éppen az számít szépnek és vonzónak, ha csupasz lábakkal járnak. Csakis csizmában (vagy cipőben) és miniszoknyában.

Az interneten gyakran lehet találkozni olyan álhírekkel, hogy a japán lányokat állítólag már iskolás koruktól kezdve ahhoz szoktatják, hogy csupasz lábbal járjanak, megtiltva nekik a nadrágot vagy akár a harisnyát is. Azt beszélik, valamiféle titkos pedofil lobbi működik Japánban.

Persze ez nem igaz. A Felkelő Nap Országának iskoláslányait éppen a tanárok és a nőgyógyászok próbálják rászoktatni a harisnya viselésére, többek között a női egészség megőrzésének kényes témájáról szóló, nevelő célzatú beszélgetésekkel. Sőt, a japán iskoláslányok egyenruhája nadrágot is magában foglal.

De mindhiába. A csupasz lábak, akárcsak a jellegzetes, kissé befelé fordított lábfejekkel való járás, a japán lányok körében feltétel nélküli „kawaii”-nak számítanak. Azaz: cukiság, gyermetegség, védtelenség, naivitás.

És egyszerűen az ő szemükben ilyen fiatalos szépség. A helyi popkultúra terjesztette el széles körben az országban a térdig érő szoknyát viselő fiatal japán lány imázsát. És ezt az imázst a helyi divatkövető lányok egyáltalán nem szándékoznak lerombolni.

A fiatal japán nők egybehangzóan azt állítják, hogy nem egyszerűen csak a divatot követik, hanem egyenesen utálják az undorítóan testhez tapadó harisnyákat is. Sőt, azt mondják, fagyos időben a csupasz lábuk egyáltalán nem fázik – gyorsan megszokják, és már nem is érzik a hideget.

• „A láb először kipirul, aztán már nem érzi a fagyot” – mondják maguk a japán nők. – „Végeredményben ez csak megszokás kérdése.”

Megjegyzem egyébként, hogy igazán hideg telek Japánban leginkább csak északon vannak. Például Hokkaidó szigetén, ahol hóviharok is előfordulnak, és a hőmérséklet olykor az egészen tekintélyesnek számító mínusz harminc fokig süllyed. Honsú, a legnagyobb sziget északi főrészén télen akár mínusz tíz fok is lehet. A Felkelő Nap Országa többi régiójában pedig télen nulla fok körül mozog a hőmérséklet, így aztán elvileg lehet „kawaii”-san mászkálni.

• És igen, a japánok valójában meglehetősen hidegtűrő nemzet. Kényszerű okokból az erőforrásokban szűkölködő szigetországban a központi fűtés mondhatni hiányzik. Az épületeket pedig az állandó földrengésveszély miatt könnyű falakkal építik, hőszigetelés és extra fűtőtestek nélkül. Ezért a japánok már fiatal koruktól kezdve hozzászoknak a hideghez a lakásaikban, és a hideg zuhanyhoz is. Így aztán, ha kell, télen akár felsőruházat nélkül is simán mászkálhatnak. Röviden: edzettek.

Vicces, hogy otthon, a négy fal között, a fiatal japán nők pont hogy alaposan felöltöznek. Ilyenkor már nem villantják ki a csupasz lábukat, inkább bunda-szerű, szőrös pizsamákat húznak. Mindezt azért, mert Tokióban a lakásokban novembertől márciusig nagyjából olyan hideg van, mint egy magyar pincében 🙂