A helyzet az, hogy ezt a hajót két, egyenként 50 ezer lóerős gőzturbinás hajtómű mozgatja.
A „gőzturbinás” azt jelenti, hogy a hajó belsejében gőzkazánok találhatók (egészen pontosan 8 darab), amelyeket üzemanyaggal (mazuttal) fűtenek. A kazánok által termelt gőz forgatja meg a turbinákat, és a forgási energia hajtja meg végül a hajócsavarokat.
A kazánok természetesen nagyon felforrósodnak. A hő elleni védekezéshez hőszigetelést használnak. Ez általában azbeszt. Vagyis nagyjából ugyanaz az anyag, amit a szaunákban is használnak a falak védelmére a kályha és a kéménycső körül.
Az azbeszt azonban nagyon káros az egészségre. Ezért az indiai fél (akinek a megbízásából a repülőgép-hordozó épült) azt kérte, hogy ne használják.
Mit találtak ki ekkor az oroszok? Fogták magukat, és körberakták a kazánokat tűzálló téglával. Vagyis nagyjából ugyanazzal a téglával, amiből a kandallók, kerti grillek, kemencék stb. épülnek.
A megoldást akár elegánsnak is nevezhetnénk (vagy legalábbis szokatlannak), ha nem lenne egy apró „kellemetlenség”.
Amikor 2012 szeptemberében a repülőgép-hordozó kifutott a próbaútra, és megpróbálta elérni a maximális sebességet (29 csomó, azaz 54 km/h), 27 csomós (50 km/h) sebességnél váratlanul meghibásodott a 8 kazánból 3 (más források szerint 7, azaz szinte mindegyik).
Ahogy a szakértők később kiderítették, a problémát éppen ez a téglafalazat okozta. Egyszerűen nem bírta a terhelést és szétesett, ami túlmelegedéshez vezetett, a kazánok javítása pedig 1 milliárd rubelbe került.
Az is kiderült, hogy a téglák kínai gyártmányúak voltak, ami valószínűleg közrejátszott a silány minőségben és a megbízhatatlanságban.
A javítás összesen majdnem egy évig tartott. Nem tudom, mit trükköztek össze az orosz mérnökök, de a következő próbákon a repülőgép-hordozó elérte a 29,3 csomós sebességet (a tervezett 29 helyett), méghozzá széllel szemben.
