Szerencsére az elmúlt évtizedekben a tudomány sokat fejlődött, és a Szahara sivatagról és homokjáról már sok mindent tudunk.

A Szahara homokja a sivatag teljes területének mindössze 18%-át foglalja el. A fennmaradó 82% sziklákból és fennsíkokból áll. Ugyanakkor a sivatag évente 10 km²-rel növekszik.
A Szahara területe 8 millió 600 ezer km², ebből következik, hogy a homokdűnék körülbelül 1 millió négyzetkilométert tesznek ki. De ez a szám önmagában is lenyűgöző.

A hegyek kőzete itt rendszeresen megrepedezik, és a hőmérséklet-ingadozások hatására homokká alakul. Éjszaka a Szaharában még fagypont alatti hőmérsékletet is lehet mérni, nappal pedig perzselő hőséget.
Ennek következtében a homok gyorsabban gyarapszik a sivatagban, mint ahogy a Szahara terjeszkedik. A homokréteg átlagos vastagsága százötven méter, néhol pedig eléri a háromszáz métert is. Az ilyen rétegek feltárása egymillió négyzetkilométeres területen nem túl könnyű feladat, ezért a tudósok ritkán tesznek ilyen kísérletet.
Az egyik elmélet szerint a Szahara homokja alatt rejtőzik az ősi Kalahári város, amely 200 évvel ezelőtt került a homok alá, és már senki sem bízik benne, hogy valaha is kiássák.

Pedig mindössze tízezer évvel ezelőtt a Szahara virágzó kert volt, akárcsak Afrika más régiói.
De a bolygónk éghajlatváltozása fokozatosan sivataggá változtatta a termékeny földeket.
A Szahara homokja alatt hatalmas vízkészletek találhatók, amelyek legalább hatszor akkorák, mint a Bajkál-tó vízkészlete. Ez több mint elég lenne ahhoz, hogy a Szaharából igazi zöld oázist varázsoljon.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy voltak emberek, akik ezt meg akarták tenni, de ahogy az a modern világban gyakran előfordul, akadtak olyanok, akiknek ez nem volt előnyös.
Természetesen Moammer Kadhafiról, Líbia volt vezetőjéről van szó, aki a saját országa költségén egész Afrikának hozzáférést akart biztosítani a nagy mennyiségű ivóvízhez.
Még egy egész csatornarendszert is építettek hatalmas csövekből.

Sőt, a projektet sikerült is megvalósítani, legalábbis Líbia területén, amely néhány év alatt kizöldült.
A víz 500 méter mélyen található, a homok alatt. És maga a sivatag sem olyan száraz, mint amilyennek látszik, a területén körülbelül 2 millió fa nő.
A Szahara peremén számos kisebb tó – oázis – található, amelyeket éppen ezek a földalatti források táplálnak.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK