Nos, ahogy már említettem, Csungking egy kínai város, amely közvetlenül Kína központi kormányzatának van alárendelve, Peking és Sanghaj mellett, csak épp azzal a különbséggel, hogy a másik két várostól eltérően, ez külföldön gyakorlatilag ismeretlen.
Hivatalos nevét a Szung-dinasztia császárának, Guang Zongnak köszönheti, aki 1171-ben hercegi rangot kapott, és a Gongzhou régiót kapta irányítása alá, majd 1189-ben császárrá vált. A rá nehezedő „kettős öröm” miatt Guang Zong kiváló hangulatban volt, és úgy döntött, hogy átnevezi az irányítása alatt álló Gongzhou régiót Csungkingra.
A városnak azonban vannak nem hivatalos nevei is. Például a „hegyek városa”, amely a város földrajzi elhelyezkedésének köszönhető: Csungking a Szecsuáni-medence keleti részén található, és három hegység veszi körül: északon a Daba-hegység, keleten a Wu-hegység és délen a Dalou-hegység.
Csungking egy másik nem hivatalos neve a „ködös főváros”, mivel a szubtrópusi párás éghajlat (forróság és magas páratartalom) miatt a város gyakran sűrű ködbe burkolózik.
Jöjjön egy kis történelmi kitekintés. A japán-kínai háború idején (1937-1945) Csungking volt a Kínai Köztársaság fővárosa. 1937-ben a kormány úgy határozott, hogy a fővárost Nankingból Csungkingba helyezi át. Ennek több oka is volt: először is, Nankingot akkoriban elfoglalták a japán agresszorok, másodszor pedig Csungkingot minden oldalról hegyek vették körül, és nehéz volt „elérni”.
Ezenkívül a városban jól fejlett volt a közlekedési infrastruktúra mind szárazföldön, mind vízen. Összességében csupa előny. Így Csungking Kína politikai, katonai, gazdasági és kulturális központjává vált… de csak egy időre. A második világháború 1945-ös és a polgárháború 1949-es befejezése után a fővárost visszahelyezték Pekingbe.
1997-ben Csungking Peking, Sanghaj és Tiencsin mellett központilag irányított várossá vált, ami azt jelentette, hogy Kína hivatalosan is elismerte nemcsak a város fontosságát, hanem önállóságát is. Ma Csungking közvetlenül a központi kormányzat irányítása alatt áll.
Miért is tette Kína kormánya Csungkingot lényegében egyenrangúvá olyan jelentős városokkal, mint Peking és Sanghaj? Erre két nyomós okuk volt. Az első ok: egykor Szecsuán tartomány, amelyben Csungking található, enyhén szólva túlnépesedett volt. Abban az időben több mint 110 millió ember élt a területén. Ezenkívül hatalmas területtel (579 millió km²) rendelkezett, és számos régióra volt felosztva.
Később Csungking önkormányzatához csatolták Fuling, Qianjiang és Wanzhou megyéket is, amelyek később a város kerületeivé váltak. Jelenleg több mint 31 millió ember él Csungkingban, és a területe nagyságát tekintve körülbelül akkora, mint Magyarország, vagy mondjuk Ausztria. És ez lényegében egyetlen város…
Van azonban még egy oka Csungking jelentőségének. A helyzet az, hogy a város egykor a „Három-szoros” gát közvetlen közelében volt, amelynek építése 1994-ben kezdődött. A kínai hatóságok a lehető legnagyobb mértékben szerették volna megkönnyíteni az adminisztratív folyamatokat és növelni a jövőbeni gát működésének hatékonyságát.
Ezenkívül Csungking a mai napig fontos vízi és szárazföldi szállítási csomópont, valamint tudományos, technológiai, kulturális és oktatási központ Kína délnyugati részén. Ezért nagy hiba lett volna, ha nem teszik központilag irányított várossá. És nem számít, hogy a város később kapta meg ezt a státuszt, mint a többi – a lényeg, hogy a hatóságok hivatalosan is elismerték az ország számára fontos jelentőségét.
Jelenleg Csungking Kína egyik legnagyobb kereskedelmi központja. A városban jól fejlett a vegyipar, a gépészet és a kohászat; sikeresen működik itt több mint 10 autógyár, mintegy 400 alkatrészgyártó vállalat és több motorkerékpár-összeszerelő üzem. Csungkingban évente több mint 200 000 autót és 3 millió motorkerékpárt gyártanak.
Csungking az aktív építkezéssel is büszkélkedhet, mivel területén évente több tucat, vagy akár több száz iroda-, lakó- és kereskedelmi épület épül. Csungkingban található Kína néhány legmagasabb felhőkarcolója: például a 354 méteres Raffles City és a 306 méteres Csungking World Financial Center.
A város jelképének tekintik főutcáját, a Jiefangbeit, amely az azonos nevű térről indul, ahol a felszabadulási emlékmű áll – a második világháborúban a japán megszállók felett aratott győzelem szellemi szimbóluma. Jelenleg a Jiefangbei a város fő kereskedelmi artériájának számít. Számos nyugati és kínai márka üzlete található rajta.
Na, és persze melyik nagy kínai város lenne meg metró nélkül! A csungkingi metró 310 kilométer hosszú, és 182 állomásból áll! Naponta több mint 2 millió embert szolgál ki. Emellett a városban van repülőtér, vasútállomások, öt állami autópálya és több tucat kikötő.
Csungkingban található Kína legnagyobb felvonója is. Áthalad a Jangcén, és 1166 méter hosszú. A felvonót még 1987-ben nyitották meg, és sok éven át szinte az egyetlen módja volt annak, hogy az emberek Yuzhong kerületből Nan’an kerületbe jussanak.
Ma azonban a felvonó inkább szórakoztató látványosság, mintsem teljes értékű közlekedési eszköz. A kínaiak azt mondják: aki még este nem utazott ezen a felvonón, az nem is járt igazán Csungkingban.
És Csungkingban van… a legcsípősebb étel! Nem, nem csak csípős, mint mondjuk Mexikóban vagy Indiában. Nagyon csípős, de ennek a csungkingi konyha sajátosságának is megvan az oka. A város lakói a párás éghajlat miatt fogyasztanak annyi csípős ételt, mivel az a bizonyos „csípősség” hozzájárul a felesleges folyadék jobb kiürüléséhez a szervezetből. A csípős ételek izzadásra késztetik az embereket, függetlenül attól, hogy melegük van-e vagy sem.
Sőt, Csungkingban egész évben esznek csípős ételeket: télen, hogy felmelegedjenek, nyáron, hogy alaposan megizzadjanak. De nem csak ezért. A nyári hőség miatt a város lakóinak csökken az étvágya, a pirospaprika pedig, amely a legtöbb étel fő fűszere, serkenti az ízlelőbimbókat és javítja az étvágyat.
És végül szeretnék válaszolni néhány teljesen jogosan felmerülő kérdésre: „Ha Csungking valóban a világ legnagyobb városa, miért tudnak róla olyan keveset például Európában, és miért nem szerepel a különféle rangsorokban?”
A szakértők úgy tartják, hogy annak ellenére, hogy Csungkingban több mint 31 millió ember él, hatalmas mennyiségű épület épül, és több ezer vállalkozás működik, a város mégis két egyenlőtlen részre oszlik.
Az egyiken, a kisebb méretűn valóban épülnek hatalmas felhőkarcolók, működnek üzletek és éttermek, míg a másik, amely nagyobb, lényegében egy átlagos falu, amelynek lakói mezőgazdasággal foglalkoznak, és egyszerű vidéki házakban élnek.
A „száraz” statisztikák szerint pedig Csungking városi részén lényegesen kevesebb ember él, mint a falusi részén. Ez azt jelenti, hogy szigorúan nézve semmiképpen sem nevezhető „a legnagyobb városnak”. Sőt, sok szakértő Csungkingot inkább egyfajta tartománynak tartja, amelynek városi státusza van.
Na de akkor elvileg Csungkingot a világ legnagyobb tartományának kellene nevezni, nem? Nos, ezt nem mi döntjük el.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
