Valószínűleg ez volt az egyik legszörnyűbb a tengerhajózás történetében. Több mint ezerötszáz ember vesztette életét, nem számítva a jóképű Leonardo DiCaprio-t.
De mindannyiunknak, beleértve engem is, biztosan megfordult már a fejében, hogy vajon hova tűntek az összes áldozat holttestei abban a szörnyű tragédiában? A csontjaiknak szinte teljesen be kellene borítaniuk a hatalmas óceánjáró elsüllyedési helyének környékén a tengerfeneket.
Valójában az egész elég érdekes. Most részletesen elmesélem és megmutatom neked.
Azzal kezdem, hogy a hajótörés áldozatainak a rokonai rögtön megkérték a White Star Line hajótársaságot, hogy kutassák fel a férjeik, feleségeik, fivéreik és nővéreik holttesteit. A társaság a tragédia után körülbelül két héten belül bérelt egy kábelfektető hajót, ami az első két hét munkája során több mint 300 holttestet emelt ki. Többnyire azokat találták meg, akik a mentőmellényükben fagytak meg az óceán jéghideg felszínén.
Azonban nem minden kihalászott holttestet szállítottak a kikötőkbe, ugyanis a kanadai törvények szerint csak a bebalzsamozott holttesteket lehetett a szárazföldre vinni. Mivel a kábelfektető hajón hamar elfogyott a balzsamozó szer, a harmadosztályú utasok egy részének a holttestét, ahogy később kiderült, egyszerűen visszadobták a tengerbe.
Ráadásul a kutatók nem emelték ki a vízből a Titanic elhunyt legénységének a holttesteit, mert egy régi brit hagyomány szerint az elhunyt tengerészeknek a tengerben kell nyugodniuk. A fedélzetről ledobták azoknak a szerencsétleneknek a maradványait is, akiket már szinte lehetetlennek tűnt azonosítani.
Összesen mintegy 150 holttestet küldtek vissza a tengerbe. A megmaradt 150-et pedig tisztességesen eltemették a tragédia helyszínéhez legközelebb eső város, a kanadai Halifax temetőiben.
Az utasok jelentős részét a mentőmellényükben messzire sodorta a katasztrófa helyszínétől. A mentőmellények szétesetek, a holttestek pedig az Észak-Atlanti-óceán teljesen más területein süllyedtek le a mélybe. Így szinte lehetetlenné vált őket megtalálni.
Amikor 1985-ben felfedezték a Titanic roncsait, a kutatók a hajó mellett egy hátborzongató látványra bukkantak: rengeteg cipőpárra. Férfi, női és még gyermekméretű cipőkre is.
Ruhadarabok maradványait is találták. Például egyértelműen egy tiszti egyenruhát.
A rendkívül kedvezőtlen körülmények között, a sós óceánvízben az iszapba süllyedt szerencsétlen emberek húsa és csontjai gyorsan elbomlottak. A tengeri halak, gerinctelenek, mikroorganizmusok és más mélytengeri, szerves anyagot kedvelő élőlények elvégezték a dolgukat.
Ennek egyszerű oka, hogy a Titanic maradványainak nyughelyén, a 3 kilométeres mélységben, ahol kevés a táplálék, minden szerves anyag azonnal hatalmas lakomát jelent. Mindent felfalnak, nyom nélkül.
Így, ahogy feltételezik, a hajó utasainak még a csontjai is végleg eltűntek az 1940-es évekre.
„Semmilyen emberi maradványt nem láttunk” – mondta Robert Ballard, a Titanic kutatója.
De a cipők a mai napig megmaradtak.
A feltételezések szerint a közelben még mindig lehetnek mélyen az iszapban valamilyen maradványai az egykori tulajdonosaiknak. Néha állítólag még ujjpercek maradványait is észleltek, rajtuk jeggyűrűkkel. Azonban egy nem hivatalos megállapodás értelmében a Titanic kutatói nem bolygatják ezeket a sírokat.
Érdekes, hogy néhány szerves maradványt azért kiemeltek a Titanicról a kutatók. Nevezetesen egy lezárt levesestálat, amelyben egy évszázaddal ezelőtt, nem sokkal a katasztrófa előtt főtt bárány csontjai voltak.
Egyébként a Titanic mellett az óceán fenekén, a víz alatt elhelyeztek egy kis szimbolikus táblát egy beszédes felirattal: „leave him alone” – vagyis „Hagyd őt békén!”.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
