- Erózió: Az eső, a szél és egyéb természeti erők lassan lepusztították a kráter peremét és feltöltötték a mélyedést hordalékkal.
- Tektonikus mozgások: A földkéreg mozgása emelhette vagy süllyeszthette a kráter területét, ami szintén befolyásolta a mélységét.
- Üledékképződés: A kráterben összegyűlt vízben üledék rakódott le, ami fokozatosan feltöltötte a mélyedést.
Egy tíz kilométeres aszteroida csapódott a Földbe, és örökre megváltoztatta a világot. Az aszteroida szinte minden élőlényt elpusztított a Földön. Ez az esemény olyan folyamatokat indított el, amelyeket soha nem lehet visszafordítani.
Percek alatt a Földön élő összes élőlény egyharmada elpusztult. A dinoszauruszok jártak a legrosszabbul, akik nem tudtak ebből talpra állni és korábbi formájukban regenerálódni.
30 évvel ezelőtt a mexikói Chicxulub város közelében a tudósok egy hatalmas, 180 kilométer átmérőjű krátert fedeztek fel. Eredetileg körülbelül 20 km mély volt. Az azóta eltelt 65 millió év alatt, a kráter jelentősen megváltozott.
Fontos megjegyezni, hogy a Chicxulub-kráter nagy része ma a tenger alatt található, és vastag üledékréteg borítja. Ez megnehezíti a pontos méréseket, de a tudósok becslése szerint a kráter jelenlegi mélysége már csak néhány száz méter.
A kráter eredeti mélységének meghatározása komplex feladat, ami geofizikai méréseken és modellezésen alapul. A kutatók a kráter környezetében végzett gravitációs és mágneses mérések, valamint a szeizmikus adatok alapján rekonstruálják a becsapódás utáni állapotokat, és becslést adnak az eredeti mélységre.
Az aszteroida a lehető legrosszabb, 60 fokos szögben csapódott a Földbe. A sebessége, amellyel a Föld felé tartott, az ötvenszerese volt a hangsebességnek. Ha az aszteroida becsapódási szöge maximum 15 fok lett volna, az elpusztult bioszféra fele túlélhette volna a katasztrófát.
Minden a becsapódás és az azt követő robbanás által felvert porban rejlik. A porral együtt kőzettörmelékek repültek a levegőbe, amelyek sokáig hullottak az égből sziklák és kavicsok formájában. Az aszteroida becsapódásának ereje olyan hatalmas volt, hogy a Földön azonnal óriási szökőárak, tűzvészek és más katasztrófák keletkeztek.
A becsapódás után hosszú évekig a Nap nem melegítette a földet. A sugarai egyszerűen nem tudtak áthatolni a levegőben lebegő sűrű poron. A Földön rendellenesen alacsony hőmérséklet uralkodott, ami akadályozta az élet fejlődését.
A nagytestű növényevő állatoknak egyszerűen nem volt mit enniük, a trópusi erdők elpusztultak. Csak a kisebb állatok tudtak alkalmazkodni ezekhez a körülményekhez. Az óceánokban valamivel jobbak voltak a feltételek, de a fotoszintézis hiánya ott is számos állatfajt legyőzött. A víz alatti élőlények viszont lassabban pusztultak el.
De sok dinoszaurusz egyébként ma is „létezik”. A paleontológusok bebizonyították, hogy a madarak a dinoszauruszok közvetlen leszármazottaik. Már 100 millió évvel ezelőtt is éltek olyan dinoszauruszok a a földön, amelyeknek tollai voltak. Jó példa erre a Pterodactylus.
Egyébként sok túlélő dinoszaurusznál a pikkelyek az evolúció során tollakká alakultak. Ez a Földön kialakult hideg éghajlatnak volt köszönhető. A dinoszauruszoknak melegedniük kellett. Az evolúció pedig a maga útján halad, bármilyen környezetben.
A Föld bioszférájának alkalmazkodnia kellett ehhez az új helyzethez. Az aszteroida pora az egész Földön szétszóródott. Az elmúlt száz évben a bolygó különböző pontjain fedezték fel. Ma már a tudósoknak sincs kétségük a történtekkel kapcsolatban.
A régészeti ásatások kimutatták, hogy a leülepedett aszteroida por geológiai rétege egybeesik a dinoszauruszok kihalásának időszakával. Ezzel a rejtély teljesen megoldódott.
Sőt, mintákat vettek a becsapódási kráterből, amelyek irídiumport tartalmaztak, ennek az elemnek a kémiai összetétele pedig nem található meg a Földön.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
