Városokban élünk, autópályákon járunk, látjuk a raktárakat, a bevásárlóközpontokat és az árut szállító kamionok végeláthatatlan sorát – tehenekkel viszont alig találkozunk.
Eközben a polcokon több a tej, a túró, a joghurt és a vaj, mint valaha: márkák tucatjai, különféle zsírtartalom, csomagolás, „termelői”, „válogatott”, „ultrapasztőrözött”.
Olyan, mintha a tej a semmiből teremne. Pedig az ok egyszerű: a tehenek nem tűntek el, csak éppen „kiköltöztek” a mindennapi látóterünkből a zárt ipari létesítményekbe.
Vannak tehenek, csak nem ott tartják őket, ahol láthatnánk
Régebben az állatok a falvak mellett legeltek, így az emberek rendszeresen láttak csordákat: ott voltak a rétek, a pásztor és az utak mentén a tehenek. Ma a tej nagy részét hatalmas telepeken és komplexumokban termelik, amelyeket:
- a lakott területektől távolabb,
- egészségügyi korlátozásokkal,
- kerítésekkel és magánterületként,
- a takarmánybázis és a logisztikai útvonalak közelében építenek fel.
Ha városban élsz, az esélye annak, hogy „véletlenül belebotlasz” ezekbe a tehenekbe, szinte nulla. Nem az utcákon sétálnak, hanem istállókban állnak, ahol mindent a termelésnek, a biztonságnak és az ellenőrzésnek rendelnek alá.
Azért van sok tej, mert ma egy tehén sokkal többet ad
A „bőség” kulcsa nem a tehenek száma, hanem a termelékenységük. Egy modern tejelő tehén a többszörösét adja annak a tejmennyiségnek, mint amit egy múlt századi tehén adott, köszönhetően:
- a tenyésztésnek és a fajtaválasztásnak,
- a tudatos takarmányozásnak (precíz keverékek, fehérje, energia, ásványi anyagok),
- az állatorvosi ellátásnak és a megelőzésnek,
- az automatizált fejésnek és az egészségügyi felügyeletnek.
Röviden: régen több állatra volt szükség ugyanakkora mennyiséghez. Ma egy kisebb állomány is képes hatalmas mennyiségű tejet adni.
Miért nem engedik ki a teheneket legelni, „mint a filmekben”?
A zöld réten legelésző tehenek képe szép, de ipari méretekben nem mindig reális. Sok régióban rövid a legeltetési szezon, az időjárás szeszélyes, a földterületre a takarmánynövények miatt van szükség, a gazdaságnak pedig stabilitás kell: hogy a tej minden nap jöjjön, méghozzá azonos minőségben.
Ezért széles körben elterjedt az a módszer, hogy a teheneket zárt épületekben vagy a farm melletti kifutókban tartják. Ott egyszerűbb ellenőrizni a takarmányozást, az egészségüket, a hozamot és a higiéniai körülményeket. A fogyasztó számára az eredmény ugyanaz: tej mindig van, évszaktól függetlenül. A külső szemlélő számára viszont más az eredmény: a tehenek eltűnnek a szeme elől.
A tejtermék nem „frissen a tehénből” jön, hanem gyárak és technológiák láncolata
A boltok polcait nem a mező és nem a sajtáros fejőnő tölti meg, hanem egy rendszer:
- a farm a tejet tartálykocsiba tölti,
- a tej a gyárba kerül,
- ott megtisztítják, beállítják a zsírtartalmát, pasztőrözik/ultrapasztőrözik,
- egy része tejként kerül forgalomba, egy része tejszín, sajt, túró vagy vaj lesz,
- végül mindent csomagolnak és kiszállítanak az üzletláncokba.
Ez különösen a vajnál feltűnő: egy kiló vajhoz rengeteg tejre/tejszínre van szükség, ezért a vaj ipari feldolgozási termék, nem pedig „házi melléktermék”.
Miért nem mutogatják a teheneket? Mert nem a kirakat részei
Van még egy őszinte ok: a modern mezőgazdasági termelés nem egy nyilvános sétaútvonal. A farmok nem azért zártak, mert „valami szörnyűséget rejtegetnek”, hanem a következők miatt:
- biológiai biztonság (fertőzések, karantén),
- higiéniai előírások,
- az állatokat fenyegető kockázatok,
- a területért vállalt felelősség.
Ezért nem a teheneket látod, hanem a termelésük eredményét – steril csomagolásban.
Összegzés: vannak tehenek, csak a világ vált „láthatatlanná”
Ugyanazért nem látjuk a teheneket, amiért azt sem látjuk, hol készülnek a mikrochipek, a gyógyszerek vagy az üveg: a termelés kikerült a látóterünkből, iparivá és zárttá vált. Nem azért van sok tej és vaj, mert „hamisítják” őket, hanem azért, mert:
- a termelés hatalmas komplexumokban összpontosul,
- a tehenek termelékenysége megnőtt,
- a feldolgozás csúcstechnológiás lett,
- a logisztika és az üzletláncok pedig képesek skálázni a választékot.
