A partról úgy tűnik, mintha csak egyetlen láncra kötött vasdarab tartaná. Innen ered a legnagyobb tévhit is: minél nehezebb a horgony, annál jobban tart. A valóságban azonban a horgonyzás ennél egy kicsit bonyolultabb.

Kérdések, amelyekre menet közben válaszolunk
- Pontosan mi tartja meg a hajót: a horgony súlya, vagy az, ahogyan „belekapaszkodik” a tengerfenékbe?
- Miért húzzák a horgonyt szinte mindig vízszintesen a fenéken, és nem „lefelé”?
- Miért van a hajónak két horgonya, és miért használnak legtöbbször csak egyet?
- Milyen horgonyok léteznek, és miért nincs olyan, ami „mindenre jó”?
- A gyakorlatban hány horgonya van egy üdülőhajónak és egy tankernek?
- Melyik horgonyt tartják a világ egyik legnagyobbjának, és miért lett híres?
A horgony nem a súlyával tart, hanem azzal, hogy beássa magát
A horgony munkavégző részei a kapák (vagy más néven „szarvak”). Amikor a horgony eléri a feneket, megfelelően kell elhelyezkednie, meg kell akadnia, és el kell kezdenie beásni magát. Innentől kezdve nem a tömeg, hanem a talaj ellenállása biztosítja a tartást: a homok, az agyag vagy az iszap tartja meg a horgonyt. Olyan ez, mint egy ék, amit terhelés alatt nyomtak be. A lágy iszapba a horgony szó szerint „bele tud cuppanni”, a tömör agyagba pedig mélyen behatol, és nagyon biztosan tart.
Ahhoz, hogy a horgony ne szakadjon ki, a húzóerőnek a lehető leginkább vízszintesnek kell lennie. Ha felfelé húzzák, a horgony kifordul, felszakítja a talajt és kijön a felszínre. Ezért fontos a lánc a nagy hajóknál: nehéz, egy része ívesen fekszik a tengerfenéken, és ez az ív teszi vízszintessé a horgonyra ható erőt. A hajó tulajdonképpen nem magát a horgonyt húzza felfelé, hanem először a lánc ívét emeli meg – és a terhelés csak ezután éri el magát a horgonyt.

Innen ered a „több láncot kiengedni” szabály. Minél hosszabb a lánc a vízmélységhez képest, annál alacsonyabb a húzási szög, és annál nehezebben szakad fel a horgony. Ezt a hossz-mélység arányt „scope”-nak hívják: nyugodt időben elég egy mérsékelt ráhagyás, de szélben és hullámzásban ezt növelik – ameddig a környező hely vagy a lánc hossza engedi.
Még egy fontos dolog: a horgony nem „szögezi” oda a hajót egy fix ponthoz. Létrehoz egy tartóerőt, de a hajó ettől még leír egy ívet a horgony körül, sodródik, és orral a szél vagy az áramlás irányába fordul. Ezért tűnik úgy, mintha egy helyben állna, pedig valójában a horgonyzási körön belül mozog.
Miért alkot a horgony, a lánc, a csörlő és a fenék mindig egy rendszert?
Ha leegyszerűsítjük egy képletre, a tartás négy dologtól függ:
- Talaj. Agyagban és tömör homokban jobban tart a horgony, mint köves vagy kagylós aljzaton. Köveken lehet, hogy be sem ás, csak „karistolja” a felszínt.
- A horgony formája. A kapák lehetnek szélesek vagy keskenyek, és állhatnak különböző szögben. Ettől függ, milyen gyorsan akad meg a horgony, és milyen mélyre megy.
- A lánc hossza és tömege. A lánc biztosítja a vízszintes húzást és csillapítja a rántásokat, amikor a hullámok meglökik a hajót.
- A terhelés kezelése. Az orron található a horgonycsörlő (brashpil) a fékkel. Nemcsak a teljesítmény számít, hanem az is, milyen óvatosan engedik ki a láncot, hogyan húzzák feszesre, és hogyan kontrollálják a rántásokat.

Mennyi „vas” van ebben valójában?
A nagy hajókon a horgony tényleg nehéz, de a legfontosabb számok a lánchoz tartoznak. A hosszát „seklikben” (vagy tagokban) mérik: egy szabványos szakasz kb. 27,5 méter. Mindkét oldalon több tucat ilyen szakaszból állhat a lánc, a teljes készlet pedig több száz méter. A nagy kereskedelmi hajóknál a láncok össz hossza gyakran 300–700+ méter között mozog, a hajó méretétől és osztályától függően. A lánc tömege eközben összemérhető a horgonyéval, sőt, néha jóval nehezebb is annál.
A horgony súlya is erősen változó: nagy hajóknál néhány tonna lehet, az óriásoknál pedig több tíz tonna. De a hajó egy helyben tartását nem a tömeg határozza meg, hanem az, ahogyan a horgony+lánc párosa az adott talajon és időjárási körülmények között dolgozik. Persze lehet „horgonyokat méregetni”, de ez nagyjából olyan, mintha egy autó erejéről az egyik kerekének a súlya alapján döntenénk: a szám lenyűgözőnek tűnhet, de a rendszer egésze a döntő.
Két azonos hosszúságú hajónak lehet eltérő horgonya és lánca a szélnek kitett felület, a vízkiszorítás, a hajózási körzet és az előírások miatt.
Hányféle típus létezik: a „klasszikustól” a fokozott tartóerejű horgonyokig

A nagy tengeri hajókon leggyakrabban szár nélküli (stockless) horgonyokat használnak (ezeket kényelmesen be lehet húzni az orrban lévő horgonylyukba). Ez a tipikus szerkezet a kereskedelmi flottánál: minimális kiálló alkatrész, kisebb beakadási kockázat manőverezéskor, egyszerűbb karbantartás.

Leggyakrabban a Hall-horgony változatait vagy modern megfelelőit, például a Spek és AC-14 típusokat használják. Az offshore (nyílt tengeri) projekteknél népszerűek a Stevpris és Flipper Delta típusok: ezeket nagy tartóerő-tartalékra tervezték.
Léteznek fokozott tartóerejű horgonyok is (ezeket gyakran HHP-nek nevezik). A lényeg a kapák formájában rejlik: gyorsabban beássák magukat és jobban tartanak azonos tömeg mellett. Ezeket ott kedvelik, ahol fontos a biztos állás korlátozott vízterületen.

Más feladatokra más formák léteznek.
- Az eke- és „karmos” horgonyok a kishajóknál és a segédhajóknál népszerűek: univerzálisak és egész jól „fogják” a különböző talajokat.
- A gomba horgonyokat állandó rögzítésre, bójákhoz és hosszú horgonyzáshoz használják: ritkán emelik ki őket, cserébe idővel „belenőnek” a fenékbe.

Egyszerűen fogalmazva: azért léteznek különböző horgonyok, amiért különböző gumiabroncsok is: a körülmények változnak, és az univerzális megoldás valahol mindig alulmarad.
Hány horgonya van egy óceánjárónak és egy tankernek?
A legtöbb nagy tengeri hajó orrán két horgony van: egy bal és egy jobb oldali. Ez a standard elrendezés a luxushajóknál és a tankereknél is.
- Először is, ez tartalék. A horgony megsérülhet, elveszhet vagy „beszorulhat” a talajba. A második azért kell, hogy a hajó ne maradjon biztonsági opció nélkül.
- Másodszor, az oldal kiválasztása segít szélben és áramlásban, és néha csökkenti a láncok összegabalyodásának kockázatát szűk helyen történő forduláskor.
- Harmadszor, a két horgony lehetővé teszi, hogy szükség esetén a hajót „két horgonyra” állítsák. Így csökkentik a horgonyzási kört és segítenek tartani az irányt, ha kevés a hely.
Néhány nagy hajónál előfordulnak kiegészítő megoldások is: tartalék horgony vagy speciális farhorgony bizonyos műveletekhez. De az alapvető „munkakonfiguráció” a két orrhorgony.
Miért érződik másként a terhelés egy óceánjárónál és egy tankernél?
Az óceánjáró magas, és a hatalmas felépítménye miatt „vitorlaként” fogja a szelet. A tanker általában alacsonyabb, de a vízkiszorítása miatt nagyon nehéz, ezért nehezebb kimozdítani, a terhelés viszont rántásszerűen érkezik. Mindkét esetben megfelelő mennyiségű lánc kell ahhoz, hogy a tartás stabil maradjon.
A legnagyobb horgonyok

Amikor a „legnagyobb horgonyt” keresik, gyakran a Knock Nevis (más néven Jahre Viking, korábban Seawise Giant) szupertanker horgonyát emlegetik. A tömege 36 tonna, és arról híres, hogy a hajó szétbontása után megőrizték, és átadták a hongkongi tengerészeti múzeumnak.


Hogyan horgonyoznak le, és miért nem csak „ledobják és kész”?
A horgonyzás egy irányított folyamat. A hajó kiválaszt egy megfelelő mélységű és talajú helyet, figyelembe véve a szelet, az áramlást, a szomszédokat és a lehetséges elfordulást. Ezután a horgonyt ellenőrzés mellett „kiadják” (leengedik), hogy megfelelően feküdjön fel, a lánc pedig simán, rángatás nélkül fusson ki.
Ezután a hajó általában ad egy kis hátramenetet, hogy a horgony elkezdjen beásódni. Majd ellenőrzik, hogy „tart-e”: iránylatokkal, a lánc viselkedésének figyelésével, navigációs adatokkal. Ha a horgony csúszik, megismétlik az eljárást, vagy új helyet keresnek.
És még egy kijózanító gondolat: a horgony nem helyettesíti a kikötői rögzítést, és nem garancia hurrikán idején. Erős szélben és hullámzásban még egy nagy horgony is elkezdhet „kúszni” a fenéken, a lánc pedig rántásokkal kitépheti a kapákat. Ezért a horgonyzóhelyre inkább úgy tekintenek, mint egy eszközre a „várakozáshoz” vagy a sorra kerüléshez, nem pedig olyan helyre, ahol bármilyen időben nyugodtan lehet állni.
Amikor a horgony nem tart: tipikus okok, amelyek a partról nem látszanak
A horgony felszakadása ritkán néz ki drámainak az első pillanatban. Gyakrabban a hajó lassan elkezd „csúszni”, ami a navigációs képernyőn csak pontatlanságnak tűnik. Az okok általában prózaiak:
- Túl rövid lánc. Ha keveset engedtek ki, a húzási szög meredekebb lesz, a horgony elkezd emelkedni, és fokozatosan kijön a talajból.
- Nem megfelelő fenék. Kövön, nagy kavicsokon vagy tömör kagylórétegen a horgony nehezen ássa be magát. Lehet, hogy megakad, de a tartás instabil lesz.
- Erős rántások. A széllökések, a hullámok és az áramlás változása ütésszerű terhelést okoznak. A lánc segít ezeket csillapítani, de ha túl sok a kedvezőtlen tényező, a horgony „fellazíthatja” a talajt és megcsúszhat.
- Szélfordulás. A hajó irányt vált, a horgonyt másik oldalról kezdik húzni, és néha „kifordul” a már kialakított ágyából.
Ezért tartanak a horgonyzóhelyen horgonyügyeletet: figyelik a pozíciót és a láncot, és időben eldöntik, mikor jobb távozni vagy még több láncot kiengedni.


